Nem tudom, kinek a gyereke mire bukik, nálunk most teljes lóimádat zajlik. Pont idén nyáron fogjuk kicsit kipofozni a kéglit, amibe természetesen beleesik majd a kölök hatalmas, mintegy 6 nm-es szobája is. Ő persze ettől szinte transzban van, naponta tervezi át újra és újra, hogy mit hogyan, és mi milyen, bár ekkora térben sok variációra nincs lehetőség. Viszont a lóhoz, mint falfestmény vagy valamiféle dekorcucc, ragaszkodik. A falfestményekért annyira nem vagyok oda, bár ha valaki képes lenne egy modern, kissé stilizált lovat felvarázsolni a falra, nem mondanék nemet, de ez a valaki sajnos nem él velünk, sem a közelünkben.
Maradnak tehát az egyéb technikák, és most a Design Sponge-on, azt hiszem, megtaláltam a tökéletes megoldást. Mert hát magamtól nem vagyok én ennyire kreatív, azok az Olvasók, ugyebár. Ann Wood lovacskái kartonból készültek, a régi húzogatható bohócokhoz hasonló illesztési technikával, különféle módon festve: szivaccsal, ecsettel, ronggyal, de szívem szerint akár dekupázzsal is kezelésbe venném őket.
De ne rohanjuk annyira: kelleni fog egy minta (a forrásban megjelölt linken letölthető), olló, közepes vastagságú karton, kötöző drót, gombok, körömvágó olló, kalapács és egy szög, csípőfogó, festékek, ecsetek, lakkok, anyagmaradékok, csipke, vagy amit akartok.
A mintát nyomtassátok ki, vágjátok körbe, aztán rajzoljátok fel a kartonra, majd ismét jöhet a vagdosás. Most jön a jobbik része: fessétek, színezzétek, mintázzátok ízlés szerint, majd faroknak, sörénynek ragasszatok a megfelelő helyre anyagot, csipkét, tüllt, tollat, szalmát vagy papírt. Ebben persze segíthet a gyerek is, ha kedve van hozzá, és ha hagyjátok. Száradás után két láb közé fogjátok be a törzset, és a szög-kalapács segítségével lyukasszátok át a három réteget. Nem árt alá egy vágódeszka, különben az asztal bánhatja.
A vékony drótot fűzzétek át egy gomb lyukán, majd a ló lyukán – jaj -, aztán a a másik oldalon is fűzzétek át a két drótszálat egy kisebb gomb lyukain, végül alaposan tekerjétek össze. A két kisebb gomb köré tekerjetek egy másik drótot akasztónak, aztán tegyétek ki a kész lovacskát a falra.
Mivel kisebb méretűek lesznek, érdemes tömeggyártásban gondolkozni, mert ilyen elképesztő látványt nyújtanak, ha jó sokan vannak. Ann Wood például meg sem állt százig, bár az ő napi egy ló tempójával azt hiszem, én megőrülnék, jó lesz nekem csak harminc paci. Kis szobában az is soknak látszik.
KOMMENTEK