Rég volt a Könyvhét, hát még a Könyvfesztivál, nem is beszélve a legutóbbi könyves posztról. Ez azonban csak részben árulkodik a posztíró lustaságáról leterheltségéről és fantasztikusan rossz szervezőkészségéről, annak is köszönhető, hogy rengeteg jó és szép új gyerekkönyv került megint a piacra, alig tudunk választani közülük. Mint legutóbb, most is elsősorban a képes, kicsiknek szóló könyvekre koncentrálunk. Ne csak a fal, a kispárna és az edénykészlet, de a könyvünk is legyen szép!

Idén a kedvencem a Csimotánál megjelent A Fehér Hercegnő és az Aranysárkány. Főszereplőnk, a Fehér Hercegnő hercegnőhöz illően gyönyörű, bőre fehér, amilyenre mindenki festi sárga bőrét a kínai udvarban. Csakhogy ő igazából fehér, más, mint a többiek, ezért menni kényszerül. A fehérek közt azonban szeme formája miatt közösítik ki, és a kiközösítettek közt sem találja helyét, hiszen ő normális szeretne lenni, nem pedig ön- és világgyűlölő. Végül az elfogadás sárkányává változik, feladja az emberi létet. Összetett mese az elfogadásról, énkeresésről, a szellem és a test viszonyáról, mely régi történetelemeket és díszes, keletit imitáló nyelvezettel bűvöli el a felnőtt- és gyerekolvasót is. Finy Petra szövege mellett Takács Mari fantáziát megmozgató képei: keleti motívumok, és a takácsmaris bumfordi kecsesség, egyedi báj.

A kötet párja a Böszörményi - Agócs Írisz jegyezte Emberke színe, mely  a bőrszín szerinti megkülönböztetés ellen íródott, de egyáltalán nem röpirat-ízű. Kedves, finom szöveg, mely minden színhez rendel valami különös képességet. A történet itt a földön jár, a rajzok is földszínűek. A rajzoló nem a megszokott színpompás és cuki arcát mutatja, hanem valami újat, amit érdemes a régi rajongóknak is megkóstolni. A történet egyszerű, univerzális teremtésmese, meglehetősen pesszimista kicsengéssel.

Ugyanitt jött ki egy sajátos kötet, az Én vagyok a farkas. Nálunk a farkasozás állandó családi játék: a Piroska meg a Három kismalac miatt van harapós farkasunk, kedves farkasunk, fogócskázós, bújócskázós. Ez a könyv a félelmetes farkas "emberi" oldalát mutatja be: ő is mos fogat, ha nem tudnánk, eszik (többnyire nem nagymamát, hanem édességet), iszik, tesz-vesz. Mindezt poénos-ötletes kollázsokkal és versikével - Lackfi János fordításában - bemutatva. Kevés szöveg, sok-sok kép, de nem csak a legkisebbeknek érdekes, hanem a mulatságos ismeretterjesztést kedvelő nagyobbaknak is.

Ha már a mulatságos ismeretterjesztésnél tartunk, akkor jöjjön a mi egyik kedvencünk, a Tesó-ügy. Akinél szintén aktuális a családban a kistestvér érkezése, annak kihagyhatatlan. Sok könyv foglalkozik a témával Annaéspetitől kezdve Mazsola és Tádéig, de egyik sem ilyen alaposan, szórakoztatóan és kisóvodások számára is érthetően. Részletesen itt volt szó róla a blogon.

Ugyanennek a korosztálynak készült a Maszat játszik. Berg Judit meséi a mindennapok egy-egy apró eseményére koncentrálnak: az elsőben Maszat a motorját nem adja oda a barátainak, majd - némi okítást követően - rájön, hogy jobb együtt játszani, mint egyedül ülni a motoron. A második mesében az unatkozó Maszat játékosan megtanulja, hogy melyik zöldség hol terem. Vezetője a babája, Hóchóc, aki szülői funkciót tölt be a történetekben. A mesék enyhén didaktikusak, de a kicsiknek éppen nem zavaróan. A nyelv kis világukat pontosan, egyszerűen írja le, ahogy a rajzok is gyerekbarátok: aranyosak, kedvesek, és apró poénokkal mutatják be Maszat napjait. Kisgyerekek kis problémáira nagyon jó feloldás ez a két szöveg, nálunk a kétévesnél nagyon népszerű.

Ha a böngésző-rajongók közül valaki még nem vette meg az Éjszakai böngészőt, nekik szólunk, hogy ne hagyják ki. Akinek még nincs böngészője, ne ezen kezdje, mert azért éjszaka kisebb a sürgés-forgás Nekeresdfalván. Viszont a többivel összehasonlítani, a kis kép-meséket továbbmesélni élvezetes: Juli papája fürdik, ezért Ágnes dörömböl, a cicák sétálnak, a parkban tűzijáték van, elkapják a betörőt, és számos izgalmas éjszakai minisztori, megfigyelni és keresgélni való akad a könyvben.

Ugyancsak a Naphegy adta ki a Királylány születiket, ezt a kékharisnyás - vagy inkább csíkos zoknis - ajándékkönyvet. Azoknak a kislányoknak, anyukáknak, terheseknek ajánljuk, akik Anne Geddesben vagy Tündér Lonkában sokallják a giccset, de azért nem szaladnak ki a világból pár közhely és sok-sok jó tanács meg aforizma olvastán. Szegedi Katalin királylányai bejárják az egész világot, hol egy fátyol, hol egy jégkunyhó mellől néznek ránk, sejtelmesen, bolondozva, álmodozva. Rengeteg anyag, rátét, szín, kor és nemzet összezsúfolódva: a multikulti személyes megvalósítása. A szöveg, hát, igen, számomra jobbára elviselhetetlen. Csak rajongóknak és a barokkos műfaj kedvelőinek. Erről a kötetről még olvsahattok majd a héten itt a blogon.

Kanyarodjunk vissza a legkisebbekhez! Olyan könyvet ajánlok, amely talán banális, ostoba apróságnak tűnik a többihez képest, de nem az. Nálunk töretlen a népszerűsége a Babamozi-sorozatnak. Két éve az Alexandránál lehetett egy kukucskálós könyvsorozatot kapni, minden darabját elnyűttük, pedig borzasztó ronda volt, fájt a szívem, amikor megvettük. Papp Anikó Míra sosem volt a kedvenc rajzolóm, de ezek az új Babamozi-könyvek, főleg a maguk kategóriájában, több mint korrektül néznek ki. Hangulatos, aranyos, szép színű darabok. Ha valaki nem tudná, miről van szó: egy kis képen ki lehet tolni a kép egy részét, és akkor a fa mögül előbukkan a madár, a vízből a hal, stb.

A Móránál megjelent két régi klasszikus is a legkisebbeknek: A barátságos harapófogó és A három nyúl, Reich Károly rajzaival - ez utóbbi Szalma Edit rajzaival is kapható, nem kemény lapos formában. Az előbbiben a szerszámokat ismerik meg a gyerekek, Marék Veronika hetvenes éveket idéző trapézgatyás apukájával és hihetetlen kézügyességről bizonyságot tévő rendes, szófogadó gyerekeivel. Akinek régen megvolt, most is szeretni fogja, ha hiányzik a nosztalgia, akkor is kellemes, bár mulatságos élmény. Vigyázat, mellékhatásként a gyerek sk kisházat, polcot és várost fog követelni, de ez a blog olvasóinak ugye nem jelent problémát.

A General Presstől nekem a Tomi és Lili otthon, ez a nagy alakú ablakos böngésző tetszett mostanában a legjobban. Tomi és Lili egy olyan háztartásban élnek, mint mi, és a Tesz-Vesz szótárhoz hasonlóan minden háztartási eszköz nevét megtanulhatjuk tőlük, amíg rendet raknak. Mindez ízléses rajzokkal és lenyitható ablakokkal, ami a legtöbb gyereknél elég a sikerhez.  

Minden egy-másfél éves gyerek nagyon szereti azokat a képeskönyveket, ahol csak egy-egy ismerős tárgyra kell rámutatni és megnevezni, illetve ahol gyerekek láthatók különböző hétköznapi tevékenységet végezve. Nem egyszerű ilyen könyvet találni, a legtöbb elképesztően idétlen, sablonos, giccses és ráadásul felismerhetetlen rajzokat vonultat fel. Előfordult, hogy mi inkább egy vaskos fejlődéslélektan tankönyvet lapozgattunk képeskönyv gyanánt. Ezeket a kisbabákat és szülőket segíti ki a Corvina új sorozata, melyben ismert festmények, műrészletek találhatók, és egy-egy hétköznapi helyzetet vagy tárgyat mutatnak be a kisbabáknak. Telitalálat.

Végül, a múltkori összefoglalóhoz hasonlóan két, nagyobb gyerekeknek vagy gyerekfelnőtteknek szóló könyvet is idebiggyesztek a hosszúra nyúlt lista végére.

Elsőként az Apám kakasa című versantológiát, melyben klasszikus költőink legnépszerűbb gyerekversei olvashatók, valamint minden versre két átirat, egy Lackfi János és egy Vörös István tollából. Pontosabban nem átiratokról van szó, hanem egy-egy versről, melyet az eredeti ihletet, annak ellenében, azt folytatva, vagy éppen egészen más tartalommal és nyelvezettel - de mindig azonos versformában. Az eredeti versek sem születtek feltétlenül gyerekversnek, legfeljebb azzá váltak, de az újak hangütése kifejezetten kesernyés, ironikus, a világot magától eltartva, kritikusan látja - gyerekfejjel talán túlságosan is kiúttalanul magányosnak, ahol senki - legfőképp a szülők - nem figyel a másikra - legfőképp a gyerekre. Hol van már a svéd gyerekversek könnyed, hétköznapi bája! Itt a hétköznapokra inkább a groteszk, a tragikomikus, esetenként a nyelvi durvaság jellemző. A nyelvi játékok inkább csak ujjgyakorlatnak hatnak ehhez a sötét hangütéshez képest, mely a kötet legjobb verseit uralja. Természetesen nemcsak ilyenek vannak: rengeteg a poénkodás, a gyerekélmények, a  mindenféle menő dolgok beépítése - autók, popzene, számítógép. Lackfi egy kicsit felszabadultabb, Vörös keményebb - nekem ez előbbi jobban tetszik, nyelvileg is jobban ring a verssorokon, de mindkettő ad kiemelkedő darabokat a kötethez. Nem tudtam eldönteni, hogy kinek kéne ezt olvasni, mekkora gyerekeknek, de talán egy előzetes olvasás után, amit a szülő sem fog megbánni, találni a legtöbb korosztálynak verset benne. Az illusztráció megint Molnár Jaqcueline, és megint tökéletesen illik a kötethez. Sokkal visszafogottabbak a színek - sötétebbek, akár a versek. Bumfordi, absztrakt, néhol ijesztő, néhol kedves; az apró kivágások és a nagy, áttetszően festett újságfigurák mindig hozzátesznek valamit a versekhez.

Másik kedvencem Paddington, aki végre befutott Magyarországra is, rögtön több kötetben, kicsiknek való szép, nagyalakú képeskönyvként és nagyobbaknak való meseregényként is. Paddington a Legsötétebb Peruból menekült Angliába, hogy őt, a legjólneveltebb bajkeverőt kihúzza a pácból a két legjólneveltebb és teszetoszább, szeretetteli angol úriember illetve -asszony, akiket természetesen egy határozott alkalmazott tart rendben, ötletes gyerekeikkel együtt. Paddington, miután megtalálják és befogadják, igyekszik mindenben illően részt venni, csak véletlenül hol ragadós lekvárral és tejszínhabbal lesz tele a bundája, hol egy kirakatot ver ripityára. Mindez a jól bevált, csendesen humoros és ironikus angol stílusban, bogaras kisemberekkel, piknikkel, csillogó emeleti fürdőszobával, ahogy a mesében - és, bármilyen hihetetlen, de a valóságban is. Tegyük oda Paddingtont Mary Poppins és a Tesz-Vesz mellé, örök darab ő is, pláne Tandori Dezső fordításában.