Karácsonyi könyvajánlónkban kivételesen nem csak úgy belemarkolunk a legújabb és legszebb könyvek kupacába, hanem a gyerekregényekre koncentrálunk. Nem mintha nem lenne elég kiváló verseskötet vagy képeskönyv, de ha elmegyünk a könyvesboltba, a képeskönyvekről és a versekről általában elég gyorsan ki tudjuk helyben deríteni, hogy megfelelnek ízlésünknek, míg a gyerekregényekkel más a helyzet. Itt már nem olyan domináns a külső, hogy csak az alapján ítéljünk - egyszóval nagyobb a tanácstalanságunk. Nem csak a legújabbakból szemezgetek, hanem a tágabban értett kortárs művekből.

Számos olyan mű van, melyekről külön-külön, vagy egy-egy szemlében már volt szó itt a Gyerekszobán, ezekre itt tessék kattintani: Kövér Lajos, Micimackó, Csoda és Kósza és a Paddington-sorozat. A klasszikusokat, élükön, Kästnerrel, Endével, és Lázár Ervinnel, szintén nem kell bemutatni. Jöjjön hát a többi!

Kedvencem Szíjj Ferenctől a Zöldség Anna és a beszélő póniló, valószínűleg azért, mert szakasztott olyan a főhőse, mint az én kislányom és azért is, mert szakasztott olyan jól van megírva, mint bármelyik kiváló kortárs felnőtt regény. Királylány és kíváncsi, mindenbe belenéző-megfigyelő kisgyerek, be nem áll a szája, egyszerre vagdos, sütit süt és verset mond. Kideríti az igazságot, nem hisz a felnőtteknek, ahogy Zöldség Anna, de könnyen elcsábul egy kis édességtől vagy csillogástól. A barátai rigolyáit tiszteli, a saját rigolyáihoz ragaszkodik, és tud nevetni, világa maga a derű. Hétköznapi királylány, csodával és szerethető, mindennapi kalandokkal. Már ötéves kortól, de később is felolvasható.

Most éppen Zágoni Balázs Barni-sorozata a kedvencem. Egyszerűen tökéletes kisgyerek-regény. Mindennapi, de nem unalmas vagy semmitmondó rövid történetekből, hanem igazi kalandokból áll. Az író nagyon jól érzi és látja, hogy mi érdekli a gyerekeket - építkezés, járművek, csoki, görkorcsolya-forradalom -, pici iróniával és sok kedvességgel rajzolja meg Barni érzelmeit, napjait - és mindezt a kisgyerek-könyvek közt kivételesen magas és egyenletes nyelvi színvonalon.

A legújabb kötetben az útépítős mese az abszolút kedvencem, melyben Barni azért imádkozik, hogy minél lassabban épüljön az út és ő minden momentumát lássa az építkezésnek, a szülők meg fel vannak háborodva a be nem tartott önkormányzati ígéreten - mivel Barni szempontját is ismerjük, igencsak mulatságos a felnőttek handabandázása. A könyv második felében Barninak két kishúga születik, megtudjuk, hogyan tud nagyon gyorsan és véletlenül elfogyni a szülinapi torta idő előtt és hogy kell okos nagytestvér módjára bánni a kicsikkel.

De az előző köteteket ugyanúgy ajánlom, a Barni Berlinben egészen zseniális közlekedő könyv, és bizony nekem is könnybe lábadt a szemem, amikor Barni és Apa átlépték a fal helyét, amit nagytata sose léphetett át. Fiúknak és lányoknak is olvasható sorozat, az első kötet már négy, a későbbiek inkább olyan 5-6 éves kortól.

Kortárs klasszikus már Darvasi László Trapitije, melyben a tökfőzelék és leginkább a szeretet, a mese és a szabadság erejével legyőzik furcsa hőseink a szürke gonoszakat, akik csak a fontoskodáshoz és a felejtéshez értenek. A kortárs irodalmat és közbeszédet is érintő téma (emlékezés, történelem, hagyomány és jelen viszonya) jelenik meg gyerekregényben úgy, hogy semmiféle lóláb nem lóg ki. Nagyon élvezetes felnőtt- és gyerekolvasmány, kicsit nagyobbaknak, úgy 10 éves kortól.

A skandinávok mindenben a legjobbak közt vannak, ami gyerek, így van ez a gyerekirodalommal is. Elsőnek egy ismert darabot ajánlok tőlük, a Tove Janssontól a Múmint. Igen, ismerjük, de jobbára csak a tévéből, és a tévésorozat részei nagyon ingadozó minőségűek. Maguk a mesék avagy elbeszélések viszont sokrétű, bölcs történetek olyan lényekről, akiknek valamilyen egzisztenciális konfliktus (magány, elvágyódás, kapcsolati nehézség, társadalmi elfogadás, szabadság hiánya) miatt félresiklott az életük, de az elbeszélés során feloldják a konfliktust, vagy legalábbis reflektálnak rá. Mindez a gyerekek számára is befogadható történetekben, fantasztikus erdei környezetben.

Másodikként az észt Andrus Kivirähk Sári, Samu és a titkok című regényét ajánlom a bérházban, panelban lakóknak. A panelgyerekeknek már pár évesen is sok tapasztalatuk van a morcos és furcsa szomszédokról. A könyvben a felnőttek és gyerekek az álmaikat egyaránt a fantázia tágas terében valósítják meg, és a nagyok sem akarnak lemondani ezekről az álmokról. Fantasztikus történet sok vízzel és számos kalanddal, melyben kiderül, hogy a bolondok nem is bolondok, anya pedig örökké a játékok királynője lesz, de csak ha ellátogat a titkos birodalmában - mert szerencsére hétköznap egyszerűen és megbízhatóan csak anya. Álmok nélkül élni, gyerekkorunkat elfelejtve ugyanis épp olyan rossz, mintha magába zárnak az álmok.

Nopola könyvében, a Sáskalapka és Szőrmamuszka világgá megy kötetben a csintalan testvérpár szülei minden tökéletlen szülő lelkifurdalását felkelthetik. A két kisgyerek ugyanis azért lép meg otthonról, mert a szüleik mindig csak a munkájukkal vannak elfoglalva, ráadásul csupa ehetetlen egészséges dolgot készítenek, és egyáltalán, nem igen érzékelik a gyerekek igényeit. De a gyerekek is hamar rájönnek, hogy szülők nélkül védtelenek és jobb lenne visszafordulni. Végül mindenki enged egy kicsit, megjavulnak a szülők és megkerülnek a gyerekek.

A Findusz rajongók örömére Findusz nem csak rövid képeskönyvben, de egy kisregénnyi karácsonyi történetben is kapható - ez a Lesz nemulass, Findusz kötet. Az okos kismacska és ezermester gazdája most feltalál éppen: Findusz azt szeretné, ha az igazi Mikulás látogatná meg karácsonykor, Pettson pedig mindent megtenne azért, hogy Findusz vágya teljesüljön. Automata Mikulást akar építeni, csak közben Finduszra felejt el időt és figyelmet áldozni. Még szerencse, hogy Findusz számára még léteznek a csodák, és így egy postás-mikulás, egy teljesen igazi meglátogatja. Vicces, nagyon jó történet, a szokásos részletgazdag, böngészhető Nordqvist illusztrációkkal.

Ha már a magányos és mogorva embereknél és furcsa talált gyermekeiknél tartunk, nem hagyhatjuk ki Paul Maartól a Felbukkan egy Szombócot. A Szombóc egy csúnya vöröshajú kisfiúféle, aki mindent teljesít, amit a gazdája akar, viszont rettenetesen akaratos és muszáj folyton törődni vele. Ha nem, akkor jön a rosszalkodás és visítás. Illetve a rosszalkodás az jön folyamatosan, ezzel billenti ki betokosodott és gyáva hősünket megszokott életéből, minősíti az emberi kapcsolatokat és kigúnyolja a visszás, de elfogadott videlkedési rutinokat. Egy őrült három éves és egy varázsló szeretnivaló keveréke.

Ha a társadalom karikírozásáról vagy a társadalmi problémák gyerekirodalmi tálalásáról van szó, az angolok sem mennek a szomszédba. Jaqueline Wilson könyveinek jó része ugyan inkább a kiskamaszokat célozza meg, de vannak kifejezetten kisebb gyerekes könyvei. Valahol a kettő határán van az egyik legsikeresebb műve, a Tracy Baeker története. A könyv egy árvaházi kislányról szól, aki nagyon vagány, nagyon vad, nehogy meglátsszon, hogy mennyire szeretné, ha szeretnék, ha lenne igazi mamája. Hogy megtalálja-e az igazi mamát, az kiderül a több részes sorozatból. Izgalmas, tabutémákat feszegető, szókimondó könyv, gyereknyelven.

A gyerekeknek nem csak kemény hétköznapokra, de igazi tündérmesékre is szükségük van, királylánnyal és varázslattal. Pár régi-új darabot összeszedegethetünk a boltok polcairól, kicsit nagyobb gyerekeknek. Az első egy jó harminc éves mese, A palacsintás király Fésűs Évától, melyben Tóbiás, a falánk király csak a gyomrára gondol, míg a tányérnyalók és a főszakács szétlopják a birodalmat. Szerencsére a fia, a bolond, a szerelem és nép bölcsessége kirángatja az országot a bajból. Igaz, hogy úgy kell összedobni a lakodalmi ebédet, de legalább mindenki boldog. Az erős politikai olvasat szórakoztatja a szülőt, a vérbeli népmesei hangulat és a királyfi ügyessége, a bolond tréfás-bölcs versei a gyereket. Békés Rozi pedig a legszebben rajzoló magyar grafikus.

A Tündér Lala még régebbi darab, de Szegedi Katalin illusztrációi megérnek egy új példányt, főleg ajndékba. Gyönyörű montázsok, leheletfinom részletek. Szabó Magda pedig bölcs és kedves mesével szolgál, ahol egy kisfiú jelleme, kíváncsisága és szófogadatlansága és bátorsága meg tud menteni egy egész birodalmat a felnőttek gonoszságától, tehetetlenségétől vagy belenyugvásától.

Én azon régivágású szülők közé tartozom, aki szereti a népmeséket, sőt, azt gondolom, hogy a gyerekeknek nagyon kell az igazi, varázslatos, kegyetlen, egyértelmű értékeket közvetítő mese, amiben meghalnak az anyák, elégnek a boszorkányok, egyedül kell száz veszélyen át boldogulni és legyőzetik a gonosz. Az év egyik legszebb könyve  Bagossy László Sötétben Látó Tündére Takács Mari sötétből ki-színpompzó képeivel. Több népmese elemeti építi szervesen magába.

Összetettebb narrációs eszközökkel - dupla keretes történetről van szó, de felolvasva nagyon jól követhető - és dúsan leíró nyelvezettel veszi körül Világszép Málnácska és Tökmag királyfi meséjét, melyet a Sötétben Látó Tündér mesél el, hogy a gyerekek és a szülők is kicsit sötétben látóbbak legyenek. Szülői felolvasásra, közös meseélményre hívnak meg a szerzők. Ha pedig már elolvastuk, ne szégyelljük az eredetit kézbe venni: Benedek Elek Világszép Nádszálkisasszonyában nem csak a címadó mese világszép és erősíti a kisfiúk és kislányok lelkét - miszerint igenis mindenen túl ott lesz a felnőtt boldogság -, hanem a többi is. Ha pedig elfáradtunk a sok sárkánytól, vegyük elő a kisgömböcöt - nem fogjuk elhinni, de a hamm bekapta még egy mai háromévest is rettentően szórakoztat, a gyerekek számára a kissé különösnek ható régi nyelvezet pedig külön élvezet forrása: lehet kérdezgetni, magyarázni, ízlelgetni a szavakat.

Végül két felnőtteknek szóló könyvet szeretnék ajánlani, ahogy tavaly is: Ludmilla Ulickaja meséskönyve. a Történetek emberekről és állatokról, egyértelműen az írónő felnőtt rajongótáborát célozza. Lakatos István sötét tónusú, kicsit maszatos, a sík és a tér közt elcsúszott rajzai is az élet kissé nyomasztó, kisszerű hangulatát hordozzák. A mesék magányos lényekről szólnak, akik valamilyen hivatás révén éppen kitörnek a magányukból, és ez újabb kihívások elé állítja őket. Amint megfelelnek ezeknek, túlnőnek önmagukon és a bekövetkezett katasztrófa, összeomlás ellenére egy boldogabb, jobb életet kezdenek az egyes elbeszélések végén.

Ugyancsak felnőttek könyve a Csodaceruza kiadásában megjelent Irijám és Joniba Schein Gábortól. Enigmatikus, rengeteg utalást és szimbólumot hordozó, magasan stilizált elbeszélő költeménnyel van dolgunk, melyet újra és újra olvasva próbálhatunk megfejteni. A szerelmi történet ellentétes elemek találkozásának veszélyes, embert formáló útját mutatja be. A kötet illusztrációi gyönyörűek (Rofusz Kinga), tökéletesen passzolnak finom színeikben és absztrakt kompozícióikban a szöveghez. Olvasni szerető szerelmespároknak jó személyes ajándék.

A posztban szereplő - és persze még számtalan más, színvonalas, értékes - könyveket pedig mind-mind megtaláljátok a Két Egér Könyvesboltban, ahol 10% kedvezmény is jár a Gyerekszoba Olvasóinak, ha kinyomtatva magatokkal viszitek az alábbi kupont.