Hogy mi a legszebb a gyerekkorban? Talán a varázslat jelenléte, az apróságokra való odafigyelés képessége, a csodákba vetett tökéletes hit és meggyőződés. Mindaz, ami egy kavicsból nélkülözhetetlen kincset képes kreálni, amitől egy repedés a falon tündérek ajtajává válhat, és amitől az éjszakai sötét szuszogni és vicsorogni tud.
Felnőttkorunkra elfelejtjük, hogyan lehet ezeket észrevenni - vagy csak azt, hogyan kell átélni? -, sokunk már azt sem tudja, hogyan lehet istenigazából élvezni azt, ami minket körülvesz. Azért vannak szerencsések is, akik talán tudatos munkával, de ragaszkodnak ehhez a tudáshoz. Egy biztos: nagyon is nekik van igazuk.
Ilyen ember lehet Jenny Meilihove, aki bár Oroszországban született, ma már Izraelben élő és alkotó illusztrátor. Természetesen gyerekkönyveket illusztrál, ám nemcsak ezzel foglalkozik. És most mi sem ezzel fogunk. Hanem azokkal az egyéb szépségekkel, amiket talán csak úgy, mellesleg, de nem csak a maga szórakoztatására készít.
Aprócska, gyufásdobozokba zárt, egész világok és álmok elevenednek meg a keze alatt, szimpla vécépapír gurigák vágnak meglepett vagy éppen aggódó arcot, miután megjárták az asztalát. Icipici könyveiből pedig miniatűr mesék pörögnek elő, vagy picurka, de komoly arcok bámulnak kíváncsian az Olvasóra: hát, Te meg miért zavarogsz itt?
Hogy miért? Mert van egy olyan érzésem, hogy bármelyiket adnám a gyerek kezébe, nemcsak én kapnék ajándékba pár nyugodt percet - vagy fél órát, órát -, de a gyerek is kapna: esztétikai élményt, egy kalandot a fantázia és az álmok világába.
Forrás: Jenny Meilihove
KOMMENTEK