Időnként elgondolkodom a lányaim rajzait nézve, hogy ha gyermeki fantáziájukhoz és látásmódjukhoz kicsit több rutin, anyagismeret és türelem társulna, akkor vajon hogyan néznének ki a műveik. Vagy mi lenne, ha vázlatként használva, teszem azt, akár én magam kidolgoznám ezeket. Vagy a saját gyermekkori rajzaimat, vagy…
Nos, Erica Il Cane nem gondolkodott annyit, mint én, hanem inkább a tettek mezejére lépett, és gyermekkori rajzait előkapva, 24 év tapasztalatával upgradelte azokat. Mondjuk, a nemzetközi hírű streetartosnak több előnye is van velem szemben. (Már leszámítva azt, nyilvánvaló tényt, hogy ő nem egy lusta dög, mint én.) Egyrészt ő - nomen est omen - Leonardoként vágott neki a képzőművészek küzdelmes életének, másrészt nem távolodott el túlságosan a gyermeki énjének témavilágától. Munkáit továbbra is az állatok és fantázialények uralják, legyenek azok Lengyelország tűzfalain, Bologna galériáiban, vagy könyvek lapjain.
Potente di Fuoco című 100 oldalas könyvét stílszerűen két néven jegyzi, hiszen az oldalpárokon múltbeli alteregójával osztozik. Baloldalon az eredeti, szemben vele pedig a vázlatnak tekintett gyermekrajz alapján készült mű látható. Dinoszauruszok, kalapos nyulak, robotok és félig robot bálnák, színorgia és a végtelen fantázia lenyomatai.
És akkor most van még egy indok arra nézvést, hogy miért is ne dobjuk ki utódaink firkáit.
Forrás: Goldmine Factory
KOMMENTEK