Ez volt az egyik kedvenc játékom gyerekkoromban. Imádtam az olyan foglalkoztató füzeteket, ahol számozott pontocskák voltak csak a lapon, aztán nekem kellett egy ceruzával összekötni, és lám, egyszercsak ott volt egy delfin vagy a hegyeken hétmérföldes csizmában átlépdelő óriás.
A falra rajzolás a gyerekek másik kedvenc, mondhatni veleszületett foglalatoskodása, nincs az a kölök, aki zsenge korában ne tenné rá kézjegyét egy-két falfelületre ilyen vagy olyan formában. Nálunk például baktériumok tenyésztek a falakon, a gyerek ugyanis terápiás célzattal így dekorálta ki a szobát a mandulaműtéte után.
Sally Pawson tapétájában a két fent említett dolog ötvöződik. Pawson tapétája megköveteli a falra rajzolást, mégpedig első körben pontosan úgy, ahogy gyerekkori kedvenc színezőim: előbb össze kell kötni a pontokat. Aztán jöhet a színezés.
Hogy a pontok közül mennyit, milyen színnel kötünk össze, és hogy kitöltjük-e színnel, ha pedig igen, akkor milyennel, mind ízlés dolga. Így lesz egy nagy tömegben gyártott tapétából igazán egyedi falburkolat. És ugye, mondani sem kell, hogy a legesleginkább a gyerekszobákban a helye.
Forrás: Sally Pawson
KOMMENTEK