Szerintem a kerékkel ellátott dobozokkal való száguldás tipikusan - vagány -  gyereknek való dolog, még akkor is, ha a szülő durva szorítást érez úgy a szíve táján, ha tudomására jut, hogy a kölök mit művel. Van abban valami vadító, mikor fenn állsz a lejtő tetején a járgánnyal, ami gyakorlatilag semmi védelmet nem ad, csak a lendületed növeli. A sebesség akkor is hatalmas érzés, ha veszélyes és sérüléssel járhat.

Hogy ez mennyire így van, azt bizonyítja a sok okos gyorshajtó is, aki bár már rég nem gyerek, úgy érzi, 160 alatt megáll az élet az autópályán, és a városban sem hajlandó 80-nál kevesebbel tötyörögni. Szerencsére vannak olyan felnőttek is, akik találnak más lehetőséget a sebesség iránti szenvedélyük kiélésére, akár a gyerekkor megidézésével is. Ők azok, akik indulnak vagy nézőként ellátogatnak a Ládaderbikre. Tudjátok, ez az a verseny, ahol mindenféle idióta kocsival zötyögnek lefelé a vállalkozók a hegyről. Mert ami gyerekként frankó kaland, az felnőttként is az lehet.

Philippe Starck designert szerintem senkinek sem kell bemutatni, lépten-nyomon belebotlunk az általa tervezett tárgyakba. Hogy itt a blogon még nem nagyon találkoztatok vele, az csak azért lehet, mert gyerekeknek való cuccokat nem nagyon készített még. De most összefogott az Intersection magazinnal, és tervezett egy ládaderbire való járművet.

A mahagóniból készült jármű persze nem az a fajta lesz, ami majd tömeggyártásra kerül, és netán bárkinek elérhetővé válna. A belül finom, sárga bőrrel burkolt, krómozott bringakereken futó szappanosdobozt már az első szkeccsek tanúsága szerint is a Bentley-vel akarták legyártatni. Ráadásul csak ez az egy darab készült belőle - egyelőre -, és ki tudja, ez meddig tart, hiszen fék egyáltalán nincs benne, csak két botkormány.

Forrás: Intersection Magazine - Yorgo Tloupas blogja