ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Hát, nem voltam az a tipikus autórajongó kisgyerek, de az az igazság hogy a szüleim sem kergettek az asztal körül, ha nem vágtam a híres nyugati autógyárak legújabb típusainak jellemzőit. Persze, azzal sincs baj, ha vannak olyan családok, ahol meg igen. Vagy épp a megszokás kedvéért, a gyerek játékautóit is a Porsche gyárból veszik.

Mert nem mindegy. Mert ezek a lábbal hajtós kis műanyag csodák nem ám fröccsöntött kínai tömegtermékek: Made in Germany! Exkluzív design, alacsony zajszintű gumik, ergonomikus süllyesztett ülés. Mondjuk, a Porsche Design Studio belefeccölhetett volna legalább annyi plusz munkát, hogy a 911 Speedster Pure és a Carrera ne csak a színében különbözzön.

Itt a következő könyvadag - az előző meg itt -, úgyis tudjuk, hogy még bőven hagytak a Kedves Olvasók vásárolnivalót a hétre – no és egy-egy jó könyv minden csomagba belefér még. Múlt héten a képeskönyvek, most a mese- és ifjúsági regények kerülnek sorra, vegyesen, de főként külföldiek.

Az első az utolsó Múmin-kötet, mely most jelent meg a Napkút teljes Múmin-sorozatában. A Mumin-völgy novemberben különlegessége, hogy a Múminok nem is szerepelnek benne, csak hat feléjük igyekvő, az üres házban vendégeskedő lény. Egy részüket már ismerjük, Vándort és a böngészeket jól, Cukota kisasszonyt és Lencsilányt futólag. Ők Mumin-völgynek, ennek a rengeteg rétegű és szegletű szövegtájnak az olvasói: valamikor már jártak itt, vannak élményeik és emlékeik róla.

Mindegyikük úgy emlékszik, hogy ez a hely felszabadító erővel hatott rá, kire Múminmama, kire Múminpapa, kire Múminbocs, kire maga a ház. Úgy tudott önmaga lenni, hogy nem volt egyszersmind kényszeres. A hat lény egyszer csak, nagyjából egyszerre útnak indul otthontalanná vált otthonából, hogy megszabaduljon valamilyen traumától. A regény utak története, melyek összeérnek, összefonódnak, hogy aztán fokozatosan visszatérjenek kiindulópontjukra. Látszólag semmi nem változott, a látogatás nem sikerült – valójában a Múmin-völgy lakatlanul, a Múminok hiányán át is hat. A kíváncsiság, a bátorság, a befelé nézés - amivel persze együtt jár a szorongás és a magány is - tökéletes helye. 

A hat szereplőből csak egy, a kis bikfic, Lapu találkozhat a Múminokkal, a többieknek maguknak kell megoldani az életüket. Ő a magányos, elhagyatott kisgyerek, aki anyára vágyik. De a tökéletes anya, amely anyaméhként veszi körül és védelmezi a kisgyereket, nem megvalósítható. Lapu mindig búvóhelyeket keres, elvackolja magát, a teljes biztonságot keresi, de a teljes magány nélkül - ahogy a többiek is egyébként.

Karácsonyi nyereményjátékunkra az elmúlt napokban olyan szép számmal érkeztek a jobbnál-jobb pályázatok, hogy felhasznalo bloggerina bizony kapkodhatta a fejét. Hiába, no, nem hiába mondtam neki magam is, hogy epiláljon egyet szívtájékon és hosszabbítson azon a szűkre szabott határidőn.

A hosszabbítás megtörtént, és hogy lássátok, mennyire értékeljük a karácsonyi sürgés-forgás közepette is töretlen alkotókedveteket - no és persze azért, hogy minél több  új varázslatot küldjetek nekünk a korábban megadott tíz alapanyagból, a' la környezettudat -  gyertek, szemezgessünk kicsit együtt a lehetséges nyeremények között. Szenzitív szülők vigyázat,  a következő oldalon máris lógatjuk a mézesmadzagot!

Kedves internetező gyerekek, mindig tartsátok észben, hogy a nagybetűs élet elviselhetőségét jelentősen fokozza, ha minél többet megőriztek a gyermeki énetekből! Például azt a fajta kreativitást, aminek segítségével egy műanyagflakon, vagy egy kartondoboz a világ legszórakoztatóbb játékává válhat.

Helmut Smits szemmel láthatóan sikeresen mentette át ezt a látásmódot, és amint azt az alant látható válogatás mutatja bármivel eljátszik. Az, hogy a háztartási hulladékból dobfelszerelést vagy egy vitrinre való serleget és trófeát gyárt, csak az elvárható minimum. De ő a zöldségesnél is egy stadiont lát, szivárványt varázsol a szélvédőre és felfújható kismedencékből kreál giccses szökőkutat.

Kicsit abszurd, kicsit elmeroggyant és nagyon vicces, így természetesen a szívembe lopta magát ez a kezekkel és lábakkal ellátott sütőforma. A bősz karácsonyi készülődésben mindenki süt bármit és akármit úgyis, ezért pont itt a helye és ideje ennek a kreálmánynak. Az ebben feltálalt sütemény biztos, hogy nagy derültséget okozna az ünnepi asztalnál.

Forrás: Krasznai Studio

Folytatjuk az ötletelést sk elkészíthető ajándékokból, mert még van két hetünk arra, hogy az ötleteket tett kövesse, majd elkészüljenek az itt látható játékok - akár személyre szabva, egyedi továbbgondolással.  Előző posztunkban egy ujjbábkészlet is szerepelt, következzen hát most is egy bábkészlet, csak nem az ujjbábok családjából, hanem a kesztyűbábokéból.

Kiskedvencem, a világ legkreatívabb apukája - természetesen a mi utolérhetetlen Szuperapunk után, csakis - Joel blogján találtam a családi kesztyűbáb ötletét. Egyszerű, mint egy faék: csak varrjunk szimpla egyujjas kesztyű alapokat egyik oldalán fehér, másik oldalán színes vagy mintás textilből, majd a fehér felére rajzoljuk rá a családtagokat textilfilccel. Komoly terápiás ereje is lehet egy ilyen szettnek, azon túl, hogy remek játék és mulatság.

Ezek a kis autók sem bonyolultak, gyorsan, akár az utolsó pillanatokban is elkészíthetjük őket. Az alapanyag engem meglepett - színes radírok adják az autók felépítményét. Kell egy jó sniccer, pillanatragasztó, keréknek való, némi fantázia, és már kész is. Nagyon kicsiknek nem ajánlom, hogy a képen látható módon, rajzszögekből készítsünk kereket, de nagyobbak már tudnak vigyázni vele.

Az Oblo térbeli puzzle-játékába nemcsak sarjunk feledkezhet bele, ha nem vigyázunk, Apa is kikaphatja a mit sem sejtő kölök kezéből ezt a jópofa, hámozható gömböt. Egy-két nyugodt percet mindenesetre megér, hogy ne csak egy darabbal fussunk neki az ünnepeknek. Amíg pedig furmányos módon lekötjük vele a családot, mi hámozzunk mondjuk... narancsot.

Forrás: Oblo

Bár nem gyerek használja a képen a bögrét, nekem mégis rögtön az jutott eszembe, hogy a kölkök mennyire örülnének neki, ha a reggeli kakaójukat ilyenből ihatnák. Mert milyen izgalmas is lenne - első alkalommal legalábbis -, hogy kibukkan a kakaó alól egy maci, róka, vagy épp egy bagoly a bögréből. Megvidámítaná a reggeli kómázásokat egy kicsit.

Forrás: Ange-line tetrault

Ha igazán rá szeretnénk hangolódni a Karácsonyra, akkor a csomagolást is készítsük saját két kezünkkel. És most nem arra gondoltam, hogy a bolti csomagolópapírt otthon mi magunk használjuk fel. Hanem arra, hogy a csomagolópapírt is csináljuk házilag.

A dolog nem bonyolult, ha nem tesszük azzá: ehhez a szép pettyes és vidám csomagolópapírhoz nem kell más, mint selyempapír, zsírkréta, vasaló és konyhai papírtörlő. Ja, meg egy hámozókés vagy hegyező. A feladat ennyi: készíts forgácsot a zsírkrétából, rakd a selyempapírra a forgácsokat, menj át rajta a vasalóval, aztán a felesleget itasd fel a papírról és a vasalóról  is. Aztán egy szép masni kell csak rá, alá az ajándék, és kész.

A csúnyácska, barna papírszatyrokban sok a fantázia. Hogy mást ne mondjunk, varrhatunk rá színes díszeket. Például úgy, mint ezen az alábbi képen, amelynek elkészítéséről itt tudhattok meg többet.

Ha már legyártottuk a sok mézeskalácsot, nem árt olyasmiben tárolnunk, ami nemcsak frissen tartási funkcióval bír, de látványával is hozzájárul az ünnepi hangulathoz. A különböző formájú, színes fémdobozok szerintem a lehető legjobb alternatívát képviselik.

A konyhafelszerelési boltokban bőséges kínálatban lehet ilyeneket kapni, bár kétségtelen, hogy ezek sokszor a giccshatáron billegnek. De hát a Karácsony már csak ilyen.

A Nuna gazdaságos etetőszékével Felhasznalo bloggerina ismertette meg a nagyérdeműt,  még a gyermekszoba.blog.hu időszámításának kezdetén, rám nem jellemző módon, szerénytelenül úgy is fogalmazhatnék: valamikor, C.e. Azonban az eltelt idő okán avétosnak tűnő etetőszéket felváltotta a jeles holland cégnél egy design-pihenőszék, olyannyira, hogy mára már az etetőszéknek hajdani linkjének poros nyomát sem lelni honlapjukon.

A cég innovátorai azonban nem ültek sokáig tétlenül, a hajdani poliuretén  tákolmány  után hipp-hopp, helyre pihenőszéket rittyentettek. Tudom, hogy minden valamire való lakberendező szemében összefuthat a nyál a következő kép láttán, nekem azonban szokás szerint csak a vitriol maradt: hát nem olyan, mintha Mézgáék köbükijének gyerekszéke lenne? 

Forrás: Nuna

Szezonban vagyunk, így mindenképp meg kell mutatnunk egy-két olyan Alkot az Olvasó levelet, amelyben karácsonyi dolgokat küldtetek! Mamacash adventi naptára után nézzétek meg, mit küldött nekünk Mag.

"Kedves Gyerekszoba blog!

Ötleteitektől kedvet kapva, idén mi is sk. készítettük el az Adventi naptárat. Kicsit "csapott", kicsit szabálytalan, de a miénk.

A naptár egy 3 éves, mindenben részt venni kívánó óvodás (Milán), és egy folyton láb alatt sertepertélő (papír- és ragasztó imádó) 1 éves (Imola) közreműködésével készült, ez helyenként látszik is a "művön".

Előre is Boldog Karácsonyt és áldott adventi készülődést mindenkinek!

Sziasztok! Mag"

Szerintem nagyon ötletes adventi naptár lett ez, a hároméves óvodás pedig profi segítőtársnak látszik. Kíváncsian várjuk, jövőre a papír- és ragasztóimádó Imola mit tesz majd még hozzá.

Ha szeretnétek a saját alkotásaitokat is megmutatni, tudjátok mi a teendő, ugye? A mélcímünk ugyanaz, a tárgyba írjátok be: Alkot az Olvasó.

Mindenkinek van legalább egy ismerőse, barátja, férje vagy üzlettársa, aki az iPhone-jába szerelmes, nyomkodja állandóan és nem, nincs két perc, hogy ne nézne rá a webre, játszana valamilyen játékkal rajta, vagy töltene épp egy appot rá.

Nos, az ő babájuknak pompás karácsonyi ajándék lehetne ez a babaváltozatú iPhone szőnyeg, amit egy nagymama követett el saját kezűleg. Csak figyeljünk erősen: ha apa kezd hempergőzni rajta és kitúrja a babát róla, akkor forduljunk orvoshoz.

Forrás: GabrielSte.in

Azoknak (is), akiknek nem jöttek be a hagyományostól eltérő karácsonyfák, vagy az újrahasznosított anyagokból készült ünnepi dekorációk, most otthon is elkészíthető, mi több, ehető dekorációkkal kedveskednék.

Az első mini karácsonyfa váza egy hungarocell kúp, amire fogpiszkálóval zöld zselécukorkákat tűzdelve pofás kis fenyőt kapunk. Ha az ágak közé színes cukrokat, urambocsá’ gumimacikat vagy egyéb furcsaságokat szúrunk, máris feldíszítettük a fát!

Pedig milyen jó is az! Hétköznap reggelente például direkt fél órával korábban kelsz, hogy a csemete uzsis dobozába ízleteset, tutiegészségeset pakolj.  Tudom-tudom, ez a projekt normál körülmények között cirka öt perces tevékenységet kíván. Azonban ahhoz, hogy egyszerre megfelelj annak a nem csekély kihívásnak, hogy szeresse is a kölök amit csomagolsz és változatos is legyen a kaja - no, ahhoz kell még a maradék huszonöt perc.

A Yubo ugyan ezeket az értékes perceket nem adja vissza neked - azt lesheted -, viszont praktikus pofát ad az ügynek, bár némiképp túllihegve. Mert azért a pöpec kis dobozokba szortírozott uzsi folyamatos hűtését már én is annak tekintem. A táskára tehető, hatszáz féle, akár névvel is ellátható, egyedi címkéről már nem is beszélve. Persze, jogunkban áll ettől érezni magunkat bezzegszülőnek, de azért akadnak ennél kifinomultabb módszerek is. Igaz, időigényesebbek.

Forrás: Yubo