ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Gondolhatnánk, hogy egyszerű, mint a faék, egy ilyen faldekort elkészíteni, és biztos vannak olyan ügyeskezű szülők, akiknek nem okozna ez gondot, ilyeneket létrehozni. Nos, én nem tartozom közéjük, nekem egy átlagos origami tulipán meghajtogatása is sokszor kihívást jelent, bár azt már eleget gyakoroltam ahhoz, hogy csuklóból nyolcat készítsek 2 perc alatt.

Az alant látható képeken lévő 3D faldekorok tehát az én szememben igen impozánsak és különlegesek. El bírnám nézgetni itthon is a felhők között repkedő léghajókat a falon.

Forrás: Etsy.com - Gosh&Golly

Ha gyermekünket érdekli a földrajz, de nem egy nagyevő, vagy épp fordítva: a hasát jobban szereti, mint Földünk országait zászlóstól-fővárosostól bemagolni, akkor ezekkel az egytálételekkel ki leszünk segítve. Ráadásul a nemzetközi gasztronómia alapjait is lefektethetjük nála.

Persze eredendően nem az volt az alkotók szándéka hogy gyereknevelési segédletet nyújtsanak, vagy ötleteket adjanak a szemléltető eszközök palettájának színesítéshez. Ezeket az illusztrációkat a tavaly októberben megrendezett sydney-i International Food Festival plakátjaihoz készítette Natalie Boog fotós és Trish Heagerty étel-stylist, és az itt bemutatott 12 darabon kívül - Ausztrália, Brazília, Franciaország, Görögország, India, Olaszország, Japán, Korea, Libanon, Spanyolország, Svájc és Vietnam -, kicsiben még több ország lobogóját felvonultatja a fesztivál honlapja.

Sajnos kis hazánké nem szerepel, de ha van ötletetek, ne habozzatok megcsinálni! És ha elkészült bátran küldjétek el nekünk, vagy töltsétek fel a Facebook oldalunkra!

Méghozzá a minimál és funkcionális dzsungelben, ahogy azt a My Own Studio elképzelte és gyereknyelvre lefordította. A reddot díjas, Welcome to the Jungle elnevezésű bútorcsaládjuk olyan darabokból áll, amelyek akár modulokként is felfoghatók, hiszen egymással kiegészíthetők, bővíthetők.

Ugyanakkor minden modul - vagy állat - több funkciót is elláthat a gyerekszobában: a zsiráf például lehet polc, szék és fogas, a krokodil pedig pad, polc, kisasztal. Az ötletes kivitelezésnek köszönhetően a legkisebb gyerekszobába is bepréselhetünk velük szinte minden szükséges funkciót anélkül, hogy túlzsúfolnánk vele az aprócska teret.

Tetszik, kéne, lájkolnám - ezt csak Cyr kedvéért, mert ő is lájkolja ezt a szót. Találós kérdés: szerintetek a többi modul milyen állatot rejt?

Forrás: My Own Studio

A tegnapi geometrikus formák után - merthogy ismét polcokról lesz szó - álljon itt egy lelkemhez mégiscsak közelibb, míves, tömörfából faragott darab az Etsy-ről. Habár a rajta figyelő, külön is kapható, erdei állatokat formázó könyvtámaszokat elsősorban gyerekekkönyvek mögé szánták, a fődarabból arctalanul akár még család-fa is lehet, mondjuk a nappaliban.

És bár távol álljon tőlem még ezügyben az ötletelés, ügyes kezek decemberben karácsonyfát is gyárthatnak belőle, vitathatatlan előnye, hogy talpba faragással sem kell órákat vacakolni.

Forrás: Etsy.com - Graphic Spaces

A képsorozat láttán eljátszhatunk a gondolattal, milyen lenne, ha városainkat ellepnék a hatalmas, Godzilla méretű gyerekek, akik az autóinkkal matchboxoznának és a házainkkal legóznának.

Dmitriy Sklyarenko megvalósította ezt a kissé szürreális világot képein, amitől - bevallom - engem kirázott a hideg, amellett, hogy jópofa és ötletes. Még véletlenül sem próbálnám ki, milyen lenne egy ilyen világban, gigantikus gyerekekkel körülvéve élni, akik, ha hisztijükben a földhöz verik magukat, minimum városokat rombolnának le.

Forrás: Fafastudio

Öreg motorosok jogosítvánnyal nem és egyensúlyérzékkel is csak hiányosan rendelkező apró porontyainak tervezte a neves német designer, Felix Götze az alábbi hinta-choppert. A váz vonalvezetése, az ülés és az egyéb kiegészítők a klasszikus irányzatot követik, a fényezés nem különben, ami a német airbrush-művész, Thomas Weber keze munkáját dícséri.

Súlyozás gyanánt egy kiszuperált 150cc, egyhengeres, kétütemű motor került a konstrukció közepére. Aminek a rövid és ferdén vágott kipufogón kiáramló hangját - hála az égnek - csak elképzelni tudjuk. De aki ezen „lovagolhat”, biztos nem hiányolja a V2-es motort, a fantáziáját így is kellően megtámogatja ez a csoda, hogy aztán az álmait majdan kétkeréken váltsa valóra.

Forrás: Blogpaper

A nagymamám szomszédjánál gyerekkoromban különleges élményt jelentett egy-egy látogatás, és nemcsak azért, mert kaptunk mindig Jaffát és süteményt, hanem azért is, mert ilyenkor volt rá lehetőség, hogy megnézzük Feri bácsiék terepasztalát. A nézegetés mellett megengedték azt is, hogy időnként útnak indítsuk a vonatokat, felemeljük a sorompókat, váltót kezeljünk, és mozdony-füttyszóval köszöntsük a kis házak nem létező lakóit.

Kicsik és nagyok egyaránt vonzódnak a terepasztalokhoz - a gyerek villanyvasútjával a karácsonyfa alatt elmélyülten játszó apuka története sem urban legend -, és vannak, akiknél ez a szerelem sosem múlik el. Terepasztalból többfélét is ismerhetünk, a vasútmodelles változat csak az egyik.

Biztosan az én készülékemben van a hiba, folyamatosan átrendezek. Ha nem fognám vissza magam, akár hetente megejteném ezt a műveletet, mindegy mit,  csak pakolhassak. Pakolománok persze a Vadak is, egytől egyig, apró szépséghibája a dolognak, hogy az össze- és a vissza- náluk még kizárólag egyszerre működik. De nem vagyok türelmetlen, majd alakul a dolog.

Azonban elnézegetvén ezt a Tetris-polcot - hivatalos nevén Tetrad Flat polcot-, rá kellett döbbennem arra, hogy nekem tervezték,  addig is kényelmesebbé téve mindenféle-fajta átrendezést. Lepakolásmentesen lehet ugyanis bárhogy illeszteni, akármilyen alakzatot formálni belőle. Na jó, kört, azt éppen nem, de már dolgoznak rajta...

Forrás: Brave Space Design

Ki ne akart volna békát boncolni gyerekkorában? Én pont nem és jó eséllyel sok más lány sem, úgyhogy a kérdés inkább a fiúkra vonatkozhatna. Davekaleta  úgy tűnik, hogy szenvedélyes békaboncoló lehetett - úgy sejtem ő a nagyítóval hangyákat felégető Ödönke -, mert egy szép, megtermett példányt felboncolt és elénktárt.

Nem igazit szerencsére, hanem csak LEGO-ból építettet, aminek annyi előnye mindenképpen van, hogy nem járnak vele szagok és a testnedvek fröcsögését is megúszhatjuk. Ilyen formában még én is kipróbálnám talán a boncolást.

Forrás: Flickr.com - Davekaleta

Minden szülő szeret tárgyi emlékeket gyűjtögetni a gyermeke minden életszakaszából. És most nem a fotókra gondolok. Eltesszük az első cipőt, egy cumit, a rajzaikat, egy tincset az első hajvágásból, és persze a tejfogakat. Ez utóbbi, biológiai eredetű emléktárgyak nekem mindig is kicsit bizarrnak tűntek, arról nem is beszélve, hogy tapasztalataim szerint a fiókokban, dobozokban hánykolódást sem viselik valami jól.

A Van Der Glas ausztrál design stúdió felhasználási javaslatától sem lesznek ezek kevésbé szokatlan relikviák, sőt! Így viszont nap, mint nap testközelben tudhatjuk, és könnyebben felidézhetjük a régmúlt időket, párás szemmel gondolva a távol lévő porontyunkra. Arról nem is beszélve, hogy szerintem jól is mutatnak ezek az ékszerek. Nincsenek túlcizellálva, de így a rusztikus, már-már darabos megjelenése a nemesfém befoglaló formáknak nem tereli el a figyelmet a lényegről.

De arra azért kíváncsi lennék, hogy milyen konzerváló eljárást használnak, mert ezek az alapanyagok meglehetősen törékenyek…

Forrás: Van Der Glas

Hogy ágynak lehet-e nevezni egy olyan gyerekszoba bútort, amiben a gyereknek az utolsó gondolata az alvás, azt nem tudom. Azt viszont igen, hogy a mesét a bútorokba úgy sikerült beleszőnie a CedarWorksnek, hogy ippeg nem billentek a giccs felé.

A Rhapsody Beds tiszteletben tartja a gyerek álmait és vágyait, és a szülők igényeit is: tömör fából készült, több funkciót ellát, az alvás mellett játszani, bújócskázni, csúzdázni , falat mászni és firkálni is lehet rajtuk. Gyakorlatilag olyan bútordarabok, amelyek egy komplett játszóteret csempésznek a szobába, csak még aludni is lehet rajtuk.

A Tarantino Studio színes csíkokkal operáló habkönnyű designbútorai ugyan nem újabb keletűek, de ma is bármelyik modern gyerekszobába beilleszthetőek. A meglepően tartós, több éves nyúzást is lazán túlélő modulokat óvodás korú gyerkőcök számára tervezték, ám biztos ami biztos,  azért egy átlag szülőpárt is elbírnak a 130-140 kg teherbírásra kalibrált székek és asztalok. Minket legalábbis bizonyosan, feltéve, hogy néhány vacsoráról hajlandó vagyok ennek érdekében önként lemondani, esetleg Apát kicsit ridegen tartani. Megfontolandó.

Forrás: Tarantino Studio

Rafael Morgan nem teljesen százas, de talán pont ez teszi őt olyan szimpatikussá. Weboldalán külön élmény kicsit elidőzni, elolvasni a bemutatkozását, gondolatait - amelyekkel nagyon is könnyedén azonosulhatunk -, ötleteit, és persze szemlélődni egy pöttyet munkái között is.

Egyik kedvencem talán a Killer Closet, az a szekrény, amelyet a régivágású bűvészek egyik, mindenki által jól ismert kardos mutatványa ihletett. Igen, az, mikor a csini csajt - hivatalosan nevén asszisztenst - bezárják egy dobozba, majd az előre vágott nyílásokon a bűvész kardokat döfköd odabentre. Az asszisztens hivatalosan sikoltozik, aztán mikor minden rendes gyerek már azt várná, hogy lassan csordogálni kezd a vér a nyílásokon, egyszer csak kihúzkodja a bűvész a kardokat, kinyitja az ajtót, és ott áll a csini csajszi, akinek apa lelkesen tapsolhat.

Morgan szekrénykéjébe nem valami guszta nőt tuszkolnak be, csak simán egy pár kardot, amelyekre aztán a lelkes bűvésztanonc, vagy a nem teljesen százas kamaszgyerek azt pakol, amit akar. Könyvet, CD-t, ruhát - egy kard használatával akasztósként is elkaristol ez a koncepció -, esetleg mütyüröket a szekrényhez járó kiegészítő polcokra. A lényeg, hogy viszonylag sok mindent el lehet benne rejteni.

Bár marakodó testvérekhez tuti nem raknám be, mert egy-egy hisztisebb napon biztos kihúzkodnák egymás szekrényéből a kardokat, hadd pakoljon csak a másik őrjöngés közben.

Forrás: Rafael Morgan

Igazán egyszerű ötlet áll a Dolce Press egyik posztere mögött. A képet két részre osztották, a felsőben nincs is semmi különös: szép pasztelszínekkel és betűkkel olvasható a felirat - Jó reggelt! Legalábbis lámpa- vagy napfénynél.

Mert ha sötét van abban a helységben, ahol a poszter a falon függ, rögvest más a helyzet. A kép elvileg láthatatlan lenne, ám ekkor kel életre az alsó része, ahol megjelenik egy másik felirat: Jó éjt! A titok mindenki számára, aki látott már falra, plafonra tapasztható csillagot, nyilvánvaló. Az alsó kép természetesen floureszkáló festékkel lett nyomtatva.

Forrás: Dolce Press

Mit kell tudnia egy jó matracnak, amit a rácsos ágyba szánunk? Egyesek szerint nem túl sokat, mások szerint meg azért mégiscsak van pár elvárás. Közülük kerülnek ki a kókuszmatrac hívei.

A matrac felé minimális elvárás, hogy tartsa rendesen a gyerek gerincét, miközben legyen rajta kényelmes a fekvés. Nem árt, ha átengedi a levegőt, így a gyerek akkor lélegzethez jut, ha netán arccal lefelé fordulna alvás közben. Nem árt, ha a különféle végtermékek - pisi, kaki, netán hányás - nem tesznek benne különösebb kárt. Jó, ha könnyen tisztítható, és ha egyébként nem hagy túl sok esélyt a különféle lakók beköltözésének, úgy mint Penészgombáék vagy Poratkáék.

A Nook még ennél is többet tud: speciális felépítésének, és a rá jellemző dudoroknak köszönhetően minden eddiginél jobban cirkulál a felszínén, és a felszíne alatt is a levegő. Így nemcsak a gyerek kap majd levegőt egész éjjel, de túlmelegedéstől is kevésbé kell félteni, ami a SIDS, a hirtelen bölcsőhalál egyik kiváltó oka lehet.

A nedvességet egyáltalán nem engedi át, a foltokat taszítja, a huzata levehető és mosógépben mosható. Semmiféle toxikus anyagot nem tartalmaz, a belsejében eukaliptusz-rostokat, gyapjút és természetes latexet találhatunk. Létezik rugós kivitelben is. A gyártó állítása szerint pedig elképesztően kényelmes, így mélyebb alvást biztosít, mint más matracok. Mondjuk, ezt azért előzetesen szeretném tesztelni, ha lehet...

Kinézetre viszont nálam a Nook kiütéssel győzött a kókuszmatracok felett: a dudoros, színes matracot szívem szerint nem is dugnám lepedő alá.

Forrás: Nook