ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Szerettetek volna gyerekként Ti is az Elvarázsolt Kastélyban élni? Mert én igen. Emlékszem,  kisgyerekként a Vidámparkban mindig az a hely volt a kedvencem, nem lehetett kihagyni. A régi, az az igazi, sajnos valamikor a '70-es évek végén porig égett, de a görbe tükrökre, a valószerűtlen látványra még mindig emlékszem.

Ezek a kicsit spicces, egymást támasztó komódok éppen olyanok, mintha azokban a vicces tükrökben vagy talán egy hullámzó tó vizében bámulnánk őket, bohókásak, álomszerűek, beleszédül az ember a látványba, szinte várja a  lágyan ringó mozdulat folytatását.

Miért is ne? Talán tudnak is mozogni. Ha félig lehunyt szemmel, a szempilláink mögül nézzük őket, semmi kétség, egész biztosan.

Forrás: Straight Line Designs

Láttunk mi már sokféle etetőszéket itt a blogon, de ilyet még sosem. Kartonból készült a Belkiz etetőszék koncepciója, ami nemcsak azért jó, mert eleve újrahasznosított az alapanyag, és majd megint bezúzható, hanem azért is, mert könnyű - de azért a szerkezetének köszönhetően elég stabil -, és tényleg elfér a legkisebb résben is. Összehajtva legalábbis. Mindezek mellett pedig még szép is: tetszik a formája, no meg a mintája, azok a bókoló tulipánok.

Hogy mikor találnak rá gyártót, az szerintem csak idő kérdése, hiszen egyre több szülő próbálja a környezetet védve nevelni a gyereket, ám hogy mennyibe fog kerülni, arra még ötletem sincs. Remélem, nem lesz túl drága, hiszen az elgondolás remek, a kivitelezés is pazar, kár lenne, ha csak azért nem tudna elterjedni, mert nem engedhetik meg maguknak az emberek.

Forrás: Idea Awards

Áll egy ház a dániai Charlottenlundban, a Gotfred Rodes Vej 2 szám alatt. Már 1928 óta tanúja az emberek életének, kint a szomszédok és az arra járók tevékenységeit leshette meg rezzenéstelen homlokzattal, bent pedig Arne Jacobsens  mindennapjainak adhatott kellemes, kényelmes és különleges keretet.

Annak a Jacobsensnek, aki a dán designtörténet és építészet kiemelkedő alakja. Akinek a nevéhez olyan bútorok fűződnek, mint a Hangya, a Hattyú vagy a Tojás székek, hogy a Hetes Számú Székről már ne is beszéljünk.

És mi lehetne a legjobb játék a designfüggő szülők gyermekeinek, ha nem a Mester házának kicsinyített mása? A Minimii csak a mi kedvünkért, két szép szemünkért és nem kevés pénzért cserébe dobja  piacra Karácsony előtt a Jacobsens ház 1:16 méretarányú, pontos mását. A kétszintes épületbe még az eredeti bútorokat és tárgyakat is beletehetjük, természetesen a babaháznak megfelelő méretben, így nemcsak anya-apa lakása lehet tele szépséges minimáldarabokkal, de a kölök játékháza is designbútorokkal - eredeti Jacobsensekkel - és egyéb remekekkel büszkélkedhet majd.

Nekem egyébként nagyon tetszik. Elég teret ad a gyerek fantáziájának, miközben igényes és szép játékot adhatunk a kezükbe. Már ha ki tudjuk majd sajtolni a családi költségvetésből.

Forrás: Minimii 

Ölelgetnivaló állatokból a gyerekeknek sosem elég, bezzeg mi, szülők pikkpakk herótot kapunk tőlük. De hát azért vagyunk felnőttek, hogy felülemelkedjünk saját agybajainkon, majd egy csillogón kérlelő szempártól meglágyulva ismételten beadjuk a derekunkat. Személy szerint nem vagyok oda a boltokban kapható plüssdögökért, némelyik annyira gagyi, hogy az már ránézésre is fáj.

Ezért is örültem meg, mikor mondhatatlan nevű Olvasónk levelére kattintva a következőt találtam:

"Sziasztok!

Egy hobbiboltban találtam filclapokat, és kipróbáltam, hogy lehet-e belőlük sztegoszauruszt varrni (a hároméves nagyfiú aktuális kedvenc állata). Az első kicsit furcsa lett, a képeken a második verzió, és az utána készült kékróka szerepel, szóval tényleg nem kell hozzá nagy gyakorlat.

mondhatatlan"

Személy szerint nekem a kékróka szerelem első látásra. És az jutott eszembe, milyen remek kis Télapó vagy karácsonyi ajándék is lehet egy ilyen, a szülő által készített ölelgetnivaló.

Ti is készítettek már kedvencet a gyereknek? Ha igen, küldjétek el az Alkot az Olvasó rovatba a fotóját és rövid történetét, leírását!

Szerintem gyönyörű darab ez a kézzel festett, játéktartó ládika. Ráadásul jókora, az apró, szanaszét heverő játékokat egészen biztosan elnyeli és még díszíti is a gyerekszobát. Az agyagból formázott állatrátétek ugyan nem biztos, hogy sokáig bírják a strapát, de ne legyek ünneprontó.

Ha a kölöknek épp zúzós napja van, a szülő még mindig elmentheti a ládát biztos helyre... mondjuk a saját szobájába, hátha ott sem mutat rosszul. Eh, én rögtön magamhoz tenném. Minek kisérletezni? Még a végén ormány nélkül marad az egyik elefánt. Igazán nem venném a lelkemre...

Forrás: Etsy.com - Ladymadonna23

Az Absolute Zero Degrees neve méltónak találtatott arra, hogy cím legyen belőle. Termékeik közül most a párnákat és a tapétákat járjuk körbe, mert bár vannak még tányérjaik is, meg zacskóik és bögréik és mi minden másuk, azért szervesen mégiscsak a párnákat és tapétákat tudom most a gyerekszobához kötni.

Egyedi, jópofa, vicces és különleges holmik, amiket szívesen látnék a saját otthonomban, és amikre mind fel kellett kiáltanom, hogy "húúú, de jó!". A körhintás tapétát rögtön-de-azonnal feltenném a lányokhoz, a keresztmamáék kamasz fiainak pedig melegen ajánlanám a kazettás változatot. A párnák közül a legeslegkedvencebbek a farmos, tehenes motívumok nekem, nem is annyira a gyerekekhez, mint inkább magamnak.

Saját bevallásuk szerint is, az itt készülő cuccok gyerekeknek és gyermeteg lelkületű felnőtteknek vannak kitalálva, így feljogosítva érzem magam, mint a második kategória élmezőnyében tartózkodó szülő, hogy bátran kedvenceljek és lelkesedjek tőlük bármiért.

Forrás: Minimoderns

Nem lehet elég korán kezdeni a gyerekek környezettudatosságra nevelését, és ennek egyik sarkallatos pontja az energiatakarékosság. Mert a kölkök meg a villanyok lekapcsolása általában és a családok 99 százalékában összeférhetetlennek bizonyulnak egymással. Persze, rájuk szólhatunk ezerszer és még egyszer, esetleg üvölthetünk, hogy lobogjon a hajuk, ha még ezerkettedjére is úgy hagyják, illetve járhatunk utánuk, és kapcsolgathatjuk le mi, ha van annyi időnk.

De talán még jobb, ha játékra vesszük a dolgot. Mert az minden gyereket érdekel, abban mind szívesen részt vesz. Még akkor is, ha ezzel gyakorlatilag pont azt csinálják meg, amit mi, szülők várunk tőlük.

Tim Holley Tio nevű szelleme játékosan veszi rá a kölköket, hogy figyeljenek az áramfogyasztásra. Rá kell szerelni a kapcsolóra, és mikor felkapcsolják a villanyt, először csak szendén, mosolyogva, zöld fénnyel világít egy órán át. Ám ha már több, mint négy órája senki sem nyúlt a kapcsolóhoz, kezd meglepődni és sárgára váltani. És ha nyolc órán át égve felejtenék a kölkök a lámpát, akkor már igazán bepipul, mondhatni elborítja a vörös köd.

A szellem csatlakoztatható a család számítógépére is, így mindig elküldi a fogyasztási infókat a gépnek. Azon pedig ott van egy fácska, amit a gyerekek úgy tudnak egyre nagyobbra nevelni, gondozni, ha minél kevesebb áramot fogyasztanak. Jópofa ötlet, ami a megfoghatatlan dolgokat a gyerekek számára is kézzelfoghatóvá, megérthetővé teszi.

Forrás: TH Design

Ezt a papírmasé denegértrónt, bár gyerekszobákba tervezték, én biza' be nem tenném nálunk a Vadakhoz. Bár készséggel elismerem, bárgyú pillantása sokat old a pocakján levő koponyalufik bizarr összképén, azért a kedvem csak nem jött meg hozzá, nyilván nem én vagyok az ügy célcsoportja.

Ugyanaz a Mirakadi követte el ezt a bőregeret, aki a remek szivárványszín kockapolcokat is, a későbbi tervekben pedig szerepel még többek között kroki, kutya, és macsek formájú ülőce is.  Adok nekik egy esélyt, talán barátságosabbak lesznek.

Forrás: Mirakadi

Baglyaival már bemutatkozott a blogon Lori Nichols, aki azóta - természetesen - kedvencemmé vált. Most képet szeretnék tőle a gyerekszobába épp. Igaz, hogy ezek a rajzok könyveket illusztrálandó jöttek létre, de én tovább álmodtam és a falra kép, esetleg freskó formájában most azonnal raknám fel őket. A kislányosat a macskával leginkább. Vagy nem is, hanem a pandát a cicával, vagy méginkább a pingvint... De akkor hova teszem a malacot?

Forrás: Lori Nichols

A hírességek általában önfejűségükről, esetenként vadságukról nevezetesek, ezért is lehet őket csodálni, olyan dolgokat visznek véghez, amihez nekünk, mezei halandóknak aztán semmi bátorságunk nem lenne. Vagy olyan dolgokat, amiken lehet szörnyülködni. Azért az biztos, hogy egyikük-másikuk bizony maradandót is adott az emberiségnek, vagy művészetük által, vagy az eszméik miatt, vagy mert adott helyzetben olyan erőt mutattak, amely másnak is segíthet átvészelni a gondokat. Vagy csak alaposan és bármikor meg tudnak nevettetni minket.

Itt van például Yoko Ono és John Lennon, a két nagy békeharcos, akik közül az egyik ráadásul zenei zseni is volt. Nyilván nem nehéz kitalálni, melyik. 

 Vagy Frida Kahlo és Diego Rivera, akik művészileg és emberileg is követendő példát adhatnak. Tüzesek, szenvedélyesek, merték élni az életüket, vállalni magukat, egymást.

És itt van Barack Obama, az USA első színesbőrű elnöke, a maga elszántságával és eszével. Persze, hogy mire használja majd, az a következő pár évben derül csak ki. Mindenesetre a maga nemében úttörő lesz a munkássága.

A társaság méltó tagja Johnny Cash, aki nemcsak zenéjével tudja lehengerelni az embert, és aki megjárta a mélységet, de képes volt talpra állni saját erejéből és elhatározásából.

No meg Steve Martin, aki nem rest bohóccá tenni magát csak azért, hogy mi mosolyogjunk egy jót. Aki megmutatja, hogy a humor - a nem annyira intellektuális típusát is ideértve - sokszor a legrosszabb helyzetekben segíthet megoldást találni.

Húzzuk hát fel bátran az ujjunkra ezeket a hírességeket formázó apró, filcből készült ujjbábokat, bújjunk egy kicsit a sztárok bőrébe, vagy csak figyelgessük csendben, gyerekeink mit hoznak ki belőlük mindenféle előismeret nélkül. 

Forrás: Etsy.com - abbeychristine 

Magyarországon készülnek, majd New Englandbe vándorolnak ezek a kézzel készült, karácsonyi ajándékos gyapjúharisnyák. Bár mifelénk nem szokás a karácsonyi ajándékokat ilyesmibe pakolni, se kandalló elé lógatni, - kandallónk amúgy sem lévén - annyira ötletesek és szépek, hogy én bizony beszereznék belőlük néhányat - Mikulásra, hogy ha már szakadnak, azt ne csupán vadidegenben tegyék...

Forrás: Hable Construction

Akik olvassák a Gyerektrendet is, azok már tudják, hogy a pöttyös cuccok bejönnek. A pöttyökkel pedig kéz a kézben járnak a gömbölyű formák, így hát a mindenféle gömbölydedért is odavagyok. Így nekem nagyon nem is számít, hogy a mOmma micsoda újfajta technológiákat használ és milyen fícsöröket épít az itatóiba, amíg gömbölyűre tervezi azokat.

Persze azért leírom, hogy minden-mentes, bababarát anyagból készülnek a termékek és milyen szuper, hogy együtt nőnek a gyerekkel. Ha csak a füles itatót vesszük, aminek először két füle van, aztán ezt egyre csökkenthetjük, majd teljesen elveszti a füleit, ahogy nő a gyerek. Tudom, elveszteni a többi itató is tudja, meg van olyan is, amihez lehet csak egy fület venni, no de azok nem gömbölyűek, ugyebár.

Ami miatt még muszáj szeretni ezeket az itatókat, az az, hogy gömbölyű az aljuk is és kejfeljancsiként pattannak fel, ha a kölök felborítani készülne épp. Ezzel remekül elszórakozhatnak a babák, míg anya észrevétlenül becsempészi a falatot a szájukba abból a randa brokkoliból.

A kanalak és villák formája is babakéz-barát, könnyű megmarkolni a gömböt a végükön és a babavillával garantáltan nem szúrja meg magát a gyerek: pont arra a kísérletezésre való, amit a kölkincék művelnek első találkazásaikkor a villával. Összességében tehát tényleg igazat írnak, mikor azt írják magukról, hogy ők a technológiát és a designt egyesítik, mert valóban sikerült olyan cuccokat készíteniük, amik design és funkció szempontjából is abszolút a helyükön vannak.

Forrás: mOmma

Hogy milyenek lehettek az első gyerekszobák, arról most nem mesélünk - majd lesz szó róla máskor -, ám egy 1935-ös példát mutathatunk arra, hogy vannak bizonyos ötletek, melyek sosem mennek ki a divatból. A képen látható szoba az Armstrong padlóburkolatok egyik, háború előtti hirdetése.

A berendezés még ma is megállná a helyét bármelyik gyerekszobában. A geometrikus minták - mint pl. a pöttyös huzatok - ugye, ma is éppolyan divatosak, mint akkor. A felnagyított térképeket ezek szerint már akkor is szerették a gyerekek, ahogy valószínűleg már akkor is előfordult, hogy a kis művészek vászonnak nézték a falat - erre utal a fekete tábla a polc mellett. 

Az ötletes beépített polcrendszer amúgy is megér is misét, tökéletes helykihasználást biztosít - csak nézzétek meg azt a kihúzható íróasztallapot, milyen zseniális! Kis terek esetén is remek szolgálatot tehet egy hasonló darab. Az ablak alatt kapott helyet a szintén beépített ágy, amely alatt minden négyzetcentiméter helyet hasznosítottak. A térképes szekrényajtók pedig láthatóan hatalmas mennyiségű cuccot elnyelő rakodóteret takarnak. Ami minden esetben megkönnyíti a gyerek és a szülő dolgát is, ha rendrakásról van szó.

Egyetlen problémánk - akárcsak az Ohdeedoh szerzőjének - nekünk is csak a padlóburkolattal van, az valami rettenet, pedig hát azt szerették volna eladni a képpel. Ha más lenne a padlóburkolat, simán tehetnénk a Stílusos gyerekszoba rovatba.

Forrás: Ohdeedoh

Elkötelezett híve vagyok a többfunkciós bútordaraboknak, azon egyszerű oknál fogva, hogy szeretek jól járni és ezeknél a daraboknál úgy érzem, hogy spórolok, mert két funkciót veszek egy bútorral. Valószínűleg nemhogy nem járok jól, de még rá is fizetek ilyenkor, de ez mellékes. A lényeg az érzés.

Ez a pad-asztal-polc, az .embrace is hasonló lenne az én kis életemben, ha hozzájutnék valahogy. Mert amíg kicsi a gyerek, addig mint kisasztal és pad módban funkcionál, aztán ahogy nődögél az a kölök, összeilleszthetjük a két darabot, így egy pompás újságtartós dohányzóasztalt/könyvtartós ülőkét kapva, amit egy jól irányzott mozdulattal le is nyúlhatnánk a nappalinkba. Ugyehogy milyen jól járnák?

Forrás: John Green Designs

Ha netán arrafelé lesz dolgotok, ugorjatok be Ti is pár percre a Fakery pékségbe. Nem fogjátok megbánni, hiszen kizárólag kalóriamentes sütiket kaptok, szájbosszantás helyett szembosszantásra, így aztán a záróvonalak ezúttal a helyükön maradnak. (Feltéve, hogy nem  vagytok olyan pechesek, mint jómagam, aki már a látványtól is képes hízni).

Ki-ki gusztusa szerint rendelhet, habos-csokis, cukorgyöngyös, karamellás, túrós, gyümölcsös, csokoládés, pisztáciás és még ki tudja hány féle sütemányt, annyira élethűek, hogy szinte kár is őket a babakonyhába tenni.

Én nem is nézem tovább a képeket. Ez kínzás....

Forrás: The Fakery Bakery - Etsy.com