Gyerekszoba

A környezet, ami születésünktől körbevesz bennünket, nagyban befolyásolja, milyen lesz az ízlésünk, mi magunk milyenné válunk.

KOMMENTEK

CÍMKÉK

Egyszer volt - Egy Moncsicsi

2009.10.05. 15:05 zaphodbb

Emlékeztek a Moncsicsire? Aki élt és mozgott, és gyerek volt a '80-as években, annak volt Moncsicsije. Most döbbentem rá, hogy ez nem magyar játék és nem is moncsicsi, hanem Monchhichi, ebből a kettőből a második információ ért igazán váratlanul. Mármint az, hogy így kell írni.

Sőt, az is meglepetésként ért, hogy nem is mindenhol Monchhichi a neve: a franciák és az angolok azt se tudnák, miről beszélünk, ha netán a moncsicsikről szeretnénk velük beszélgetni, valamilyen misztikus oknál fogva ugyanis a franciáknál Kiki, az angoloknál pedig Chic-a-boo néven híresült el.

A története röviden annyi, hogy egy japán ember, bizonyos Segikuchi bejárta Európát a '70-es évek elején, keresve a sikeres játékok titkát, majd tapasztalatai alapján, '74-ben piacra dobta a kismajom testű babát. Azóta is majdhogynem töretlen sikerrel fut ez a kis figura, most már mindenféle jelmezben is lehet kapni. Dorkámnak a lovas (?) jelmezes figyel az ágyában.

A lényeg a nyílt, ártatlan tekintetben és a pihe-puha testben rejlik állítólag. Én csak arra emlékszem, hogy bírtam, hogy tudja szopni az ujját és lehetett vele aludni. Meg különben is: mindenkinek volt, hát nekem is kellett.

Nektek volt Monchhichitek?

Forrás: Monchhichi

8 komment

Címkék: játék gyerek egyszer volt

A bejegyzés trackback címe:

https://gyermekszoba.blog.hu/api/trackback/id/tr391429110

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ragdoll 2009.10.05. 15:40:49

Jaj, ezer éve nem láttam Moncsicsit! Persze, nekem is volt, sőt, a családon belül szinte minden gyereknek. Szerintem ez egy szimbólum volt akkoriban. Azt hittem már nem is gyártják, de örömmel látom, hogy továbbra is :))

felhasznalo · http://gyermekszoba.blog.hu 2009.10.05. 15:49:51

Én is nagy rajongója voltam, olyannyira, hogy egy időben ez is volt a becenevem a családban....

Moncsi, moncsi, moncsicsi, mindig csak a moncsicsi...:)

kertedi 2009.10.05. 15:59:51

Persze, hogy volt, de így utólag elnézve tényleg nem tudom, mit ettünk annyira rajta. Jó volt a marketingje :)

csöpp és potty · http://csoppespotty.blog.hu 2009.10.05. 16:36:54

Ó igen, nekem is volt 3 darab! Mint az orgonasípok! Még ma is megvannak, alig várom, hogy megmutathassam majd a saját gyerekemnek, ha már akkora lesz, hogy értékelni tudja.:))) Legalábbis azt, hogy az anyja ezzel játszott.:)))

Krane 2009.10.05. 19:23:22

Hát hogyne lett volna! Emlékszem annak idején a nagybátyámat nyúztam érte, aki a barátnőjének vett egyet de nem hagytam addig, míg nekem nem adta!

ardea 2009.10.07. 10:05:10

Szerintem én vagyok az egyetlen, akinek nem volt... :(
Amikor a legnagyobb divatja volt, én Moszkvában gyerekeskedtem, és így sok minden kimaradt - az elszigeteltség okán... köztük ez is. Amikor félévente hazajöttünk, irígykedve néztem persze a többiekét, de a pár nap itthon tartózkodásba nem igazán fért bele a moncsicsibeszerrzés. :)
Azért ezt énekeltük mi is rendesen:

"Minden barátnőmnek már a suliban
Babaarcú, szőrös majmocskája van.
Mindent félretesznek, evvel játszanak,
Kedvenc lett egy pillanat alatt.

Ezt az izét még a nénik is veszik,
Akárhova mennek, magukkal viszik.
Becézgetik, mint egy élő gyereket!
Kérem, ez már tiszta őrület!

Van egy tévéműsor, a Zenebutik,
És benne egy bácsi, ugye elhiszik?
Ő is bemutatta Moncsicsi babát.
Én azóta nyúzom, igen azért nyúzom,
Csak is azért nyúzom anyukát.

Moncsi-moncsi-Moncsicsi,
Mindig csak a Moncsicsi!
Én meg csak azt kérdezem:
Miért nincs nekem?"

:)

felhasznalo · http://gyermekszoba.blog.hu 2009.10.08. 23:42:26

@PikPok: Ez jóóó..:)

@ardea: én meg mindig azokat irigyeltem, akik külföldre jártak. Pl. Moszkva számomra máig igazi egzotikumnak számít, csak sajnos esélyem nincs eljutni oda.:)

Egyébként sosem késő pótolni, legalábbis nálunk volt már olyan, hogy olyan karácsonyi ajándékot adtunk egymásnak, amire gyerekként nagyon vágytunk, de sosem kaptuk meg. Apjuknak így lett egy hatalmas távirányítós dzsippje, pl.:) Vicces volt, milyen boldogság terült szét az arcán, mikor kibontotta.
süti beállítások módosítása