Igen, tudom, álljak már le, mert nálunk még az ágy alól is plüssállatok kerülnek elő időnként, lassan a polcokon se fér már, pedig évente egyszer selejtezőt is tartunk köztük, becsszó, de mégis... ezek a kölökvadak annyira, de annyira...
Szívem szerint begyűjteném őket egy rakásra, magamhoz ölelném valamennyit, persze, van alibim, a gyerekek is imádnák - mondom -, de tudom, kár is tagadni, nekem kellene mind, ki sem adnám a kezemből.
Nyilván jobban is járnék ez esetben, már ha tényleg sikerülne beszereznem őket, ugyanis ezek a szőrgombócok hanganyagban is hozzák az élethű formát, horkolva alszanak, a szemük is villog, és valódi állathangokon nyüszögnek, morognak, és még ki tudja mit követnek el, ha belelendülnek, no és ha hagyjuk.
Márpedig nem árt az óvatosság, hiszen tudjuk, az egyszeri szülő mindig hamarabb merül le, mint a gyerek kedvenc játékában lévő elem. Itt rebegnék hálát a majd' másfél éve kapott zenélő vonatért. Az elem még bírja...
Forrás: WowWee
KOMMENTEK