Közeledik a gyereknap - bár nálunk minden nap az -, mikor persze leginkább a kölkök jobbik oldalát illik fényezni. Pedig az életünk a gyerekek mellett legtöbbször nem egy fáklyásmenetre, sokkal inkább egy túlélőtúrára hajaz, főképp állóképesség, kreativitás, rugalmasság és elnyűhetetlen idegek terén. Utóbbiaknak különösen jó hasznát vesszük, mikor a gyerek hülyeséget hülyeségre halmoz.

Nálunk sincs ez másképp, de ami engem mindig vigasztal ezekben a helyzetekben, hogy kis idő elteltével roppant jókat lehet röhögni az efféle baklövéseken. Csak egy példa gyorsan: úgy kétéves lehetett, mikor egyik reggel arra ébredtem, hogy valaki - na, ki lehetett? - felháborodottan kiabál az előszobában: Na, cica, hagyjál, mennem kell dolgozni! Az én édes gyerekem ült az előszoba kövén vállán a táskám, annak tartalma gondosan szétterítve a padlón, és veszekedett a macskával. Gyereket és macskát betettem a szobába, rács bezár - persze, simán kinyitotta -, összeszedtem a cuccom, mennék ki a konyhába kávét dönteni a fejembe.

A konyha közepén egy háromnegyed kilós kenyér hevert, valamint egy tizes tojásdoboz. Már messziről látszódott, hogy a tojásoknak annyi - egy részük a konyhaszekrényen végezte, más részüket gondosan visszatették héj nélkül a dobozba -, ám mikor a kenyeret megemeltem, kiderült, hogy annak is. Csak a héja maradt meg, a belseje szőrén-szálán eltűnt. Mire itt is összetakarítottam és megittam a kávém, a gyerek megkaparintotta a színtelen és férfikézzel is kinyithatatlan körömlakkom, gondosan kifestette a körmeit könyékig, majd a lábszárát, aztán a maradékból kirázott egy keveset az ágyunkra, majd a TB-kártyáját - honnan került elő? - beledobta, és beleült pizsamástól. A TB-kártya azóta is merev, a pizsamán pedig ott maradt a feliratok egy része.

Ám ez sem volt elég: felnyitott egy bontatlan doboz popsikrémet, egy részét a hajára, egy részét akkurátusan, egyenletes rétegben a szekrény ajtajára, egy részét pedig a macskára kente. A szekrényt már neki kellett letakarítani, csak a macska és ő maradt rám. Érdekes módon, a macska viselte jobban a fürdést.

Azóta is számtalan, pillanatnyilag falat kaparós, egyébként roppant szórakoztató kalanddal édesítette meg az életünket. De nyilván nemcsak nekünk vannak hasonló sztorik a tarsolyunkban, ezért nyereményjátékunk is erről fog szólni. A feladat a következő:

A gyerek csínytevésének eredményét az első sokk után - már pusztán terápiás okokból is - fotózzátok le, majd a Gyerekszoba Facebook-os rajongói oldalára töltsétek fel a képet - ha még nem vagytok tagok, akkor előbb természetesen csatlakozzatok! -, rövid történettel együtt - tényleg rövidnek kell lennie, a Facebookon van egy bizonyos limit.

Érdemes igyekezni, hiszen minél előbb felkerül, annál előbb tudják a többiek lájkolni a fotókat. Márpedig a lájkok száma a döntő: minél több embernek tetszik a Ti képetek, annál jobb, ugyanis az első három legtöbb lájkot begyűjtő kép feltöltője nyer! És hogy mit?

Az első legtöbb lájkot összegyűjtő képet egy gyerekfüggőággyal honoráljuk a Fuggoagy.hu jóvoltából. Ez a függőágy 100% pamut, és nemcsak egy kölök henyélhet benne, hiszen majd 120 kilogrammot elbír.

A második és harmadik legtöbb lájkkal rendelkező fotó között pedig a következő két ajándékot fogjuk MI kiosztani:

A Kartonjáték.hu felajánlásával egy karton kalózhajót, amivel nemcsak a tengeri medvét lehet eljátszani, de az ezermestert is, ugyanis a nyerteseknek kell összerakniuk majd, sőt, a szerencsés gyerek úgy dekorálhatja, ahogy csak szeretné, teret engedve legvadabb fantáziájának! Hátha addig nem a falat szemeli ki következő mesterművéhez.

A Figurka Design jóvoltából egy piros-szépséges alvómanót, hogy a gyereket gyorsabban leteperje az álom. Figurkáéknál egyébként éppen most folyik egy rajzpályázat, amire bárki nevezhet - felnőtt is, gyerek is még jövő hét péntekig - "Figurka játszik" témában.

De térjünk vissza jelenlegi játékunkhoz! A játék ettől a pillanattól kezdve él, a szavazás - azaz a lájkolás - folyamatos egészen 2010. június 6-án éjfélig. Utána számoljuk a lájkolásokat, és június 7-én eredményt hirdetünk itt, a blogon! 

Addig is idegeket megacélozni, gépet a kézbe, és történjék bármi is, gondoljatok arra, hogy pár év múlva lesz mivel tréningezni az unokákat!