A mi óvodánk - nem idiotizmusból beszélek többesszámban, csakis azért, mert én és a gyerek is egy óvodába jártunk, csak időben némileg eltolódva - egy szimpla földszintes épület volt az én időmben, amire aztán ráhúztak egy emeletet, mikor a gyerek járt oda. Egykor talán családi házként funkcionálhatott, legalábbis a formája erre enged következtetni.
Négy csoportszoba fért bele, két öltöző és két mosdó vécékkel, valamint a gazdasági és kiszolgáló helységek. A ráhúzott emeleten aztán lett egy szép nagy tornaterem is - olyan iskolaszerű -, meg persze, jónéhány iroda. A kertje hatalmas, két játszótérrel és futkorászásra való elegendő térrel.
Összességében nem rossz hely - sőt -, de azért sajnálom, hogy az elmúlt pár évtizedben körülbelül ilyen jellegű fejlesztések folytak csak a magyar óvodákban. Új óvoda építéséről csak elvétve hallani - én csak egyről tudok, igaz, az valami meseóvoda, keresem is a neten évek óta, de nem találom -, bezárásokról már inkább.
Pedig a világ több országában is, kis túlzással gombamód nőnek ki a földből az újabb és újabb óvodák - Németország, a skandináv államok, Franciaország több új intézménnyel is büszkélkedhet. És nemcsak Európában láthatunk ilyen példákat, hanem például Izraelben is. Sok helyen még arra is fordítanak figyelmet, hogy az óvoda épülete különleges, belső terei pedig minden szempontból gyereknek valók legyenek.
Az izraeli Caesarea-ban található a Three Elephants óvoda, amely nevét nyilvánvaló okból, jellegzetes formájáról kapta. Az óvoda 500 négyzetméter alapterületű, építését 2003-ban fejezték be.
A tervezés során arra öszpontosítottak, hogy mivel az óvoda az első olyan környezet, ahol a gyerek a családon kívül idegenekkel találkozik, és ahol szociálisan helyt kell állnia, érdemes megkönnyíteni a dolgát. És ebben már maga az intézmény épülete is segítségére lehet, ha játékos formák - ez esetben szigorúan geometriai alakzatok - és változatos színek veszik körül a kölköket. Amelyek mást jelenthetnek egy felnőttnek és mást egy gyereknek - gondoljatok csak a felhőnézésre!
A mesékből táplálkozó, fantáziadús környezet egy gyerek számára már önmagában élvezet- és örömforrás lehet. Arról nem is beszélve, hogy mennyire inspirálhatja őket egy-egy különleges részlet, forma, vagy akár a sivatagi nap fényének játéka.
Egyszóval, ez a három elefánt ott áll a homokdűnék között, összekötve a jelent, a jövőt és az ókori múltat. Külső és belső tereivel arra bátorítva az oda járó gyerekeket, hogy találják ki saját meséiket, történeteiket, miközben funkciójában is tökéletesen megállja a helyét.
Más kérdés, hogy nekem ezek a színek nagyon-nagyon nem tetszenek, de ez már igazán csak az ízléseim és pofonjaim kategória, ahogy egyébként a forma is erősen a nyolcvanas évekre emlékeztet. De az alapötlet, a mögöttes gondolat abszolút nyerő, tökéletesen egyetértek vele.
A következő óvoda már sokkal inkább az én ízlésvilágom - persze, lehet velem nem egyetérteni -, sokkal letisztultabb, egyértelműbb és átláthatóbb, mégis pontosan annyira mesébe illő, mint a fenti épület. A 2008-2009-ben épült, Ramat Hasharon-ban álló magánóvoda tervezésénél a koncepció lényege a tisztaság és az elegancia volt. Utóbbi nyilván a szülők csábítására szolgál, de ezen most emelkedjünk is felül.
A kereken 1000 négyzetméteres épület az utca forgalmától szégyenlősen - vagy óvón - megbújik, a kerítésen túlról talán csak a kertben rajcsúrozó lurkók hangjából lehet kikövetkeztetni, milyen célt is szolgál. Odabent viszont minden a gyerekekről szól, óriási, levegős, napos terek várják őket nap mint nap.
Ami a legjobban tetszik, hogy itt az időjárástól függetlenül is lehet hatalmasakat tombolni, és nem egy hagyományos tornateremben, hanem a koruknak megfelelő, beltéri játékokon. Természetesen a testi épségükre vigyázva. Ami számomra nem befogadható, az a tévék jelenléte, szerintem jobb, ha egy ilyen intézményben nincs tévé- vagy mesenézés.
A belső terek, bútorok rendkívül ötletesek. A terek legtöbbjét egyszerre használhatja az egész óvoda, a bútorok pedig ugyanúgy játékosak, inspirálóak, mint a Three Elephants esetében. Lehet csúszni, alagutakban bujdokolni, tengerbe vetődni, anélkül, hogy bárki összevizezné a cipőjét, ruháját. Mindezt sikerült úgy kivitelezni, hogy az összkép igazán harmonikus, nem sok színt használtak fel hozzá, de azok úgy térnek vissza-vissza, hogy izgalmas és ritmusos a hatás.
A lányoknak - kicsit sztereotípen - dukál egy kastély, ami valójában szekrény, de a fiúknak is jár egy autóbusz a csoportszoba másik végében. Közös kapcsolódási pontként pedig ott vannak a gyümölcsfás bútorok, amelyeken minden alma egy-egy kapaszkodó.
Ha választhatnék, akkor a másodikat kérném áthelyeztetni a közelünkbe, hogy az esetleges következő gyerek már ide járhasson. Vagy ugyan, építsenek már pár új óvodát kishazánkban is, ránk férne, azt hiszem.
Forrás: Knafo Klimor Architects és Lev Gargir Architects
KOMMENTEK