Aligha létezik olyan szülő, aki ne küzdött volna reményvesztetten a gyógyszerbeadással, vagy éppen az etetéssel. Nálunk a következő a kisebbek számára is már jól bevált menetrend: ebadtája vigyorogva nagyra tát, majd amint a kanál a szájához ér, azonnal zár. Menthetetlenül. Minimum hetvennyolc foggal, cérnavékonyra.
A fülébe mégsem tárazhatom a gyógyírt, bármennyire is szeretném, sem a főzeléket, levest is igazán csak egyszer öntöttem a Kicsinagy fejére, becsszó, de hát mit tegyek, ha neki akkor épp TÉNYLEG megígértem. Marad tehát először a szelíd rábeszélés...
... a hosszas könyörgés...
... a ravasz figyelemelterelés...
... a megalázó dühöngés...
... a Mikulás, a Húsvéti Nyúl és a Jézuska bevonása - nyaranta mondjuk ezt már én is szánalmasnak érzem, bár idén már módfelett nagy volt a kísértés, hogy a Tűzijátékot is hozzájuk soroljam,
és végül a reményvesztett, mindenféle nevelési elveket sutba dobó ígérgetés, majd újra a könyörgés.
A kör bezárult, ha csak a kölök nem könyörül, a lemez végteleníthető. Az enyémek szerencsére érzékeny lelket örököltek tőlem, - piha, mondaná Felhasznalo, ha itt lenne - fél óránál tovább még soha nem hagytak szenvedni, ennyi idő alatt egyikünk egészen biztosan feladta a küzdelmet. De mert az idő pénz, a türelem pedig fogytán, hatékony eszközként talán bevethetőek a teaügyben már segédkezet nyújtó Donkey Products járművekkel és állatokkal szerelt kanalai. Hogy ne csak a levegőbe berregjen az ember, mondván: "Itt jön a repülőőőőő..."
Forrás: Donkey Creative Lab
KOMMENTEK