Kiskonyhából sohasem elég, ezt már megtanultam lassan három év alatt.  Főleg most, karácsony előtt, amikor sok lelkes szülő nekiáll, és energiát, alvásidőt nem kímélve készítik a gyereknek a maguk kiskonyháját, hogy aztán a fa alatt a kisasszony ne valami bolti műanyag-rettenetet találjon. Ezért álljon itt most Lozeches levele:

"Sziasztok!

Régóta várat magára ez a levél, lévén hogy a kiskonyha, ami a párom keze munkáját dicséri még áprilisban készült Lolli 2. születésnapjára. És Apa nem volt rest a csavarhúzó után tűt és cérnát is ragadni, hogy függönyt is varrjon hozzá. Aranyember, tudom :)

Azóta Lollinak megszületett az öccse és drága Apukájuk persze már tervezi a kiskonyha hátoldalára a munkapadot, úgyhogy másfél év múlva újabb levéllel foglak bombázni Titeket.

Üdv, Lozeches"

Cyr embere is aranyember, avagy ahogy a szállóige idézi: "egy jó ember" - mos, főz, pelenkáz. Irigykedünk is rá - most meg már Rád is. A következő levélnek pedig állunk elébe, barkácspadunk még úgysem volt, úgyhogy hajrá! Nagyon szívesen megnéznénk - és ez nemcsak minket jelent, hanem a többi Olvasót is. Szerintem.

Ha pedig Nektek is van a ládafiában ügyes alkotásotok, akkor tessék szépen előkapni egy fényképezőmasinát, és küldeni nekünk levelet ide, Alkot az Olvasó tárggyal, fotókkal, rövid leírással. Utóbbi opcionális. Várjuk!