ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Mindig örül a szívünk, ha magyar tervezésű gyerekbútorba botlunk. Már ha az szemmel láthatóan egyedi és művészi igénnyel megtervezett és a felhasznált anyagok terén is igényes. Mint például Büi Szilveszter bölcsője.

Szilveszter másfél évtizede tervezi és gyártja kollégáival a Büi Design Stúdió keretein belül a mindennapi élet legkülönbözőbb berendezési tárgyait: gázóra-takaró szekrénytől a tömb és térintarziás nemes fa ágyig. És ezekkel nem csak nemzetközi kiállításokon, de kis hazánkban is jelentős elismeréseket söpörtek be. Sőt, itthon és külföldön is keresettek lakberendezési és belsőépítészeti megoldásaik.

Ami nem csoda, hisz tervezői és kivitelezői szemléletünk egyesíti a finoman hangolt, de egyénien jellemző formai jegyek és azok összhatásának, illetve a környezetkímélő, hosszú távú használhatóságot biztosító kialakításuk minden kézzelfogható eredményét.

Szilveszterrel a bölcső kapcsán, de nem csak arról beszélgettünk:

• Képzőművészeti pályára készültél, hogyan kötöttél ki mégis a formatervezés, a bútorok mellett?
• Pálmai Balázzsal jó barátságban voltam akkoriban, és ő nyitotta fel a szemem, miszerint a jó szobor, mondjuk, kávéfőző funkcióval akár ezrek örömét is szolgálhatja. A klasszikus hangvételű alkotásokkal szembeni, manapság szokásos érdektelenség sem hátráltatta a folyamatot. Az i-re a pontot az tette fel, hogy a viszonylagosan érdeklődő természetem és nem teljesen alkalmatlan manuális érzékem miatt az ismerősi kör hamar megbízott kisebb- nagyobb, bútor célú feladatokkal.

• Gondolkodsz még néha szobrokban? Előfordul, hogy valamilyen módon ez hat a tervezésre, vagy megjelenik a bútorokban?
• Sokszor túlzottan is, de igyekszem jelzés értékűvé finomítani a motívumokat-formajegyeket, és legtöbbször csak a biztos beazonosíthatóság - bizonyos szakmai személyiségjegyek, pl.: kimunkált csomópontok, vagy jellemző anyagtársítások, meghökkentő statikai méretezések -, vagy a forma és funkció közti kapcsolatot érintő közlési vágy megnyilvánulása erejéig. Más esetben pedig a szimpla szobornak keresek valami „kézzel fogható” feladatot.

• A stúdió repertoárja nemrég bővült gyerekbútorokkal, minek köszönhető ez?
• Sajátos kényszer szülte a folyamatot és a terméket, ugyanis snassz lett volna egy klasszikus bölcsőben ringatni a lányomat a saját készítésű, vagy a kb. két évtizede gyűjtött retró bútorok között.
  
  Egyébként ellentmondva a kezdőmondatnak, ennek a terméknek pont úgy álltam neki, hogy a prototípuson kívül eszem ágában sem volt gyártásba vinni. Ezt valami sajátos gyermeki irigységtől vezérelve gondoltam: a mi apa-lánya viszonyrendszerünkbe való belépésének legyen egy tárgyiasult köszöntő motívuma, amihez más nem juthat hozzá. Mondanom sem kell, hogy miután a kis drágám kinőtte, egy kedves barátom családja az éppen születendő trónkövetelő esetében sem akarta alább adni.
  
  További jelentős elismerésként értékeljük, hogy Horányi Éva javaslatára az Iparművészeti Múzeum Kortárs Bútor gyűjteményébe választotta a nr.3-as darabot. Itt próbálnám meg az esetleg felmerülő, családon belüli részrehajlás vádját is elutasítani, ugyanis a fiam részére tervezett íróasztal fejlesztése is halad. A bölcsőhöz társítva megpróbálkozunk a közel 20 éve tervezett puzzle formájú kisszék-sámli termékünk ismételt gyártásba vitelével is.

• A bölcsőre ránézni is öröm, kis hazánkban nem jellemző hogy egy gyerekbútorba bárki ennyi energiát ölne. Vajon miért hanyagolják a tervezők ezt a területet?
• Talán azért, mert a teljes hazai, talpas bölcsőre vonatkoztatott vásárlóerő, mértékadó vélemények alapján max. évi néhány százra rúg. Az ehhez arányosan társítható, kifejezetten magasra pozícionált válfaj kétségtelenül meglevő piaci rése - célirányosan a hazai fejlesztést-gyártást támogató marketing kampány nélkül - csak 10-es nagyságrend lehet. Sajnos. Így mi is a világhálón való lepkevadászatban reméljük a termékfejlesztés milliós költségének megtérülését.

• Gondoljunk bele, hogy milyen lehetőségek nyílnának meg a hozzánk hasonlóan minőségi tervek alapján fejlesztő és gyártást is vállaló hazai úttörők előtt, ha pl. egy, az országimázst is részben leképező intézmény szakemberei nemcsak ízléssel rendelkeznének, hanem nemzetközi információs és értékesítés célú eszközrendszert is üzemeltethetnének. Mint amilyen például a MOMA Store.
  
  Milyen piaci eredményeink lehetnének, ha pl. az Egyesül Államok-béli kulturális évadán, hazánk népszerűsítésében bajuszverseny helyett lehetőséget kapott volna néhány arra méltó iparművészeti termék is.

• Az is segítené a tervezők munkáját, ha fontosnak mondott, jelentős erejű vállalatok (pl. keserű likőr gyár) nemcsak a porhintés és szakmai körökkel való összejátszás miatt hazudnák bizonyos esetben a termékfejlesztés-célú pályázatkiírást, és dolgoztatnák feleslegesen a nekik bizalmat szavazókat.
  
  Összességében az itthoni tervezői attitűd meglátásom szerint eltávolodott a 90-es évek útkereső, de néha egyben piacot is találó, a technológiákat és a munkát is tisztelő-gyakorló módszertől. Ami persze koncentráltsága miatt lehet közvetlenül eredményes is, de csak a fejlettebb ipari kultúrájú háttér, vagy biztos megrendelést nyújtó döntéshozói kapcsolatrendszer kiaknázása mellett.

• A bölcső a gyerek életében az első bútor, de más motivációd is volt? Szakmai kihívás vagy a funkció és a forma egyeztetése?
• Igen, de reményeim szerint ez a bölcső az adott gyermek ükunokájának az unokaöccsének is lehet az első bútora. A kézműves igényességű, de kisebb sorozat gyártására alkalmas technológia-fejlesztés komoly kihívást jelent.
   
• A bölcső egész megjelenése természetes. Milyen anyagokat használtatok fel, hogyan esett ezekre a választás?
• Juharfa, mahagóni, selyem, velúrhatású textilbőr, rozsdamentes acél. Csak a legjobb anyagokban gondolkoztam. Egyfajta ékszerdoboz jelleget kívántam sugallni.

• A gyártás során is szem előtt volt a környezettudatosság?
• Természetesen a fejlesztés során a legmesszebbmenőkig törekszünk ennek meglétére. Bár ha az ember elmerül a szakmai vélekedésekben, akkor az az érzése, hogy jobb lenne banánlevélből és méhpempőből, egy fűtetlen barlang mélyén, helyben termelt vízi energiával működtetett gépen futó skype-on minden apának megmutatni a mozzanatokat, és használat után először ikebanaként, majd darált korpáskekszként újrafelhasználni.
  
  A viccet félretéve, komolyan gondolom, hogy a használati tárgyaink lehetséges élettartamának kitolása lehetne egy biztos pont az érdekvélemények útvesztőjében.

• A képeket szemlélve a szerkezet több mint légies. Óhatatlanul is előbújik az emberből az aggódó szülő, de gondolom, teszteltétek. Nem borul fel, ugye?
• Engedelmeddel idézem a webes dumánkat: A túlméretezés szándéka, ami más témakörű termékeinknél főleg a hosszú távú használat érdekében kifejtett erőfeszítést tükrözi, a gyermekbútorok esetében, fokozott jelentőséggel bíró alapvető biztonsági kérdéssé alakul.
  
  Ilyen például az élek és sarkok megfelelő legömbölyítése, vagy pl. a bölcső esetében az üzemszerű használat során, annak speciális geometria alkalmazásával elért kiboríthatatlansága.

• A bölcső nem egy sokáig használható bútortípus, a mostani piaci hangulatban viszonylag alacsony árfekvéssel lehetne sikeresen forgalmazni. Mennyibe kerül?
• Alacsony árfekvéssel csak nagy darabszám mellett lehet gondolkodni, de az anyagfelhasználás nagyvonalúsága, plusz a gyártásfejlesztésére, illetve az egy darabra vetített munkaidő mértéke az ár-érték viszony józan arányát igazolja.
   
• További gyerekbútorok gondolom várhatóak, de lesz-e kollekció a bölcsőből?
• Első körben szeretnénk az egytermékes formában értékesítési sikereket realizálni, amelyből a tervezés alatt álló teljes kollekció létjogosultságára is következtethetünk.

Reméljük, hogy a realizált sikerek majdan egy folyamatosan bővülő gyerekkollekciót eredményeznek, mi több sok magyar tervezőnek hozzák meg a kedvét ahhoz, hogy kiskorúaknak tervezzenek. Ami a nemcsak a szülők komfortérzetét növelné, hanem a felnövekvő nemzedék vizuális és tárgykultúrájának fejlődését és jótékonyan szolgálná.

Büi Design