Ha valamikor egyszer majd kertünk lesz - márpedig lesz, ez bizonyos, hiszen az erre váró Vadaknak régóta be van ígérve kutya-macska-csörgőkígyó-krokodil és elefánt -, éppen ilyen tölgyhintát szeretnék bele - bár fémből sem lenne rossz. Egyszerűt, könnyedet, játékos, ugyanakkor mégis masszív formát.

Megagigafőanyiként nyilván a gyerekeimnek, naná. Őszintén? Kizárólag magamnak. Állva hintáznék benne,  hosszan, szemlehunyva, miközben azt képzelem, valóban hallom, két lendülés közt, ahogy a lombok túloldalán lassan lemegy a nap.

Forrás: EnEssentia