ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Kis hódoknak ajánlom a következő fatörzs alakú párnákat, amik első ránézésre megtévesztésig hasonlítanak igazi társaikhoz. Így a természet szerelmesei, akik amúgy is szeretik ölelgetni az igazi fákat - energiát nyerve belőlük emígyen -, most örülhetnek, hogy otthonaikban is megtehetik ezt pihe-puha párnák képében.

Persze be kell vallanom töredelmesen, hogy bár helyesek és különlegesek a párnák, azért a fő oka annak, hogy létrejött ez a poszt, az a tündéri kölök abban a jelmezben, középen, aki egyértelműen az übercuki kategóriába esik.

Forrás: Etsy.com - Chic Sin Design

Itt már megint esik a hó - egyébként ezen a télen igazán nem panaszkodhatunk csapadékügyben -, ráadásul az a fajta, amit muszáj közelebbről megszemlélni pelyhenként, mert csodaszép formákat láthat az ember. És ha már esik, nincs az a gyerek, akit le lehetne ilyenkor beszélni egy kis hógolyózásról, hóemberépítésről. Szerencsére. De hóból mást is lehet építeni.

Az IKEA Hacker oldalán találtam ezt a jégkunyhót, amit egy lelkes apuka épített a még lelkesebben segítő gyerekeinek. Saját bevallása szerint ugyan kissé időigényes dologba vágta a fejszéjét, és sajnos, nem is tart túl sokáig - időjárástól függően persze -, de a gyerekek öröme miatt megérte.

És hogy mi köze a dolognak az IKEÁhoz? Csupán az, hogy apuka a gyerekek TROFAST tárolójának egyik dobozát használta a hótégla-készítéshez. Ha a kölkök is beszállnak, lehet, hogy gyorsabban is megvan az a kunyhó - vagy nem. Jó fagyoskodást mindenkinek!

Forrás: IKEA Hacker

Soha nem titkoltam, vonzódom a kézzel festett, egyedi játékokhoz. Ezek a kuglipofák épp azért tetszenek, amik: egyszerűek, helyesek, és nem utolsó sorban némi retró hangulatot is árasztanak.

Bár nem hinném sajnos, hogy nagy divatot teremtenek, napjaink babadömpingjével nagyon nehéz lenne szembe menniük - persze, lévén, hogy csupán fejből és törzsből állnak, nem is nagyon lenne mivel.

Egy aprócska ficam azért csak akadt a lelkemnek a készletben: a ninjákon még ugyan jót vigyorogtam, de azokat az űrlényeket tényleg-tényleg nem kellett volna...

Forrás: Etsy.com - Raptor Baby

Kedves Olvasóink, bejáratott sorozatunkban, a Képet a gyerekszobában rendre szemgyönyörködtető és beszerezhetetlen képeket ajánlunk nektek a világ minden tájáról. Idén karácsonyra azonban megjelent a Csodaceruza magazin különszáma, benne nyolc gyönyörű poszter kortárs hazai illusztrátorok ecsetjéből.

Ezek aztán tényleg képek a gyerekszobába, mindenki megtalálja a neki valót, a költőit, a romantikusat, a viccest, a pirosast, a kékest, a rózsaszínt, az őszit, a nyárit. Álljon itt az alkotók névsora: Baranyai András, aki már mindenkinek ismerős valószínűleg, például a Csoda és Kósza révén, Paulovkin Boglárka, aki többek közt a Kis Ottó köteteket rajzolta, Rófusz Kinga, aki Schein Gábor most megjelent verses meséjét, az Irijám és Jonibét illusztrálta, Máray Mariann, Kiskovács Eszter, Radnóti Blanka (Békakirály, Csimota; A szépséges királykisasszony, diafilm), Gyöngyösi Adrienn (Csipkerózsika), Balogh Andrea (Piroska és a farkas, Csimota).

Hangulatunknak megfelelően váltogathatjuk a képeket, de ha netán mindet ki szeretnénk tenni, ne átaljunk két példányt venni, mert a képek két oldalasak. Csak 1800 forint egy szám, ezért még egy bénább falmatricát sem nagyon kapunk.

A Csodaceruza folyóirat - szerkesztője-alapítója-lelke Sándor Csilla - immár kilenc éve jelenik meg kéthavonta, és tájékoztatja a pedagógusokat, könyvtárosokat, érdeklődő szülőket a gyerekkönyvek világáról. A lapban olvashatunk interjúkat a szerzőkkel, könyvajánlókat és -kritkákat, kiadók, nagyobb tendenciák, egy-egy nagyobb esemény bemutatását.

Találunk cikkeket arról, hogy hogyan használjuk a kortárs könyveket az irodalomtanításban, a gyerekek olvasási szokásairól és az olvasás természetéről. A Csodaceruza közreműködésével már sok éve minden tavasszal gyerekirodalmi és illusztrációs fesztivál és vásár van.

A Csodaceruza weboldalán a gyerekkönyvekkel kapcsolatos hírekről tájékozódhatunk, és a Gyerekkönyvklubban megvásárolhatjuk a gyerekkönyveket, játékokat. A legjobb része ennek, hogy a gyerekek nevében kis toplistákat állíthatunk össze, és böngészhetjük hogy más két-, négy- és tízéveseknek mik a kedvenc könyvei. 

A laphoz két blog és egy kiadó kapcsolódik: a főszerkesztő blogja talán a legérdekesebb, ezen aranyos kisfilmektől kezdve az újságszerkesztés küzdelmein át a legújabb gyerekkönyvekig mindenről van pár sor, nagyon sokat frissül, változatos, mindig találni benne valami továbbkattintásra-megnézésre-megjegyzésre alkalmas dolgot. A Kiskaméleon blog - melyhez nyomtatott újság is tartozik - pedig gyerekprogramokat gyűjt egybe, péntek délután (is) érdemes bekukkantani, beszámolókat is találunk egy-egy programról. 

A Csodaceruza kiadó könyvei egy-egy kortárs, valamiért különleges szöveget párosítanak művészi alkotók képeivel. Általában gyereknek és felnőttnek is érdekesek, a két világ határán állnak. Külön erényük, hogy legtöbbjük -az én szóhasználatomban - apa-könyv: Kiss Ottó-Baranyai András "Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután"-ja még a fülszöveg szerint is gyerekes apáknak íródott, akik megpróbálnak felnőni a felelősségteljes szerephez, de azért néha repkednek egy kicsit; Kárpáti Tibor könyve egyértelműen a felszabadult röhögcsélést és lapozgatást váltja ki; Békés Pál a bölcs és mogorva nagypapák világába vezet, Schein Gábor meg az apává válás misztériumába.

Egyértelmű győztest kell hirdessek a fiús tapéták körében, még akkor is, ha nem ismerem a teljes választékot. Na jó, legyen ez a januári nyertes a nem létező versenyünkben. A dínós persze megszokott minta, azért most nem is lelkesedem annyira, mint az árnyjátékosért és a röntgenezett állatokért. Nincs más szó rá: ááááállat.

Forrás: PaperBoy

Noha a hagyományos bölcső csupán az első hónapokban juthat főszerephez, az anyai szívnek akkor sem lehet mindegy, miben is alszik naphosszat az a vadonás újszülött a szülői ágy mellett.

Hogy pedig a bölcsőből legott pelenkázót is varázsolhatunk, majd, ha a ded úgy kívánja, némi vizuális ingert is függeszthetünk fölé, az egyből tetszetőssé varázsolja szememben a Cariboo szettjét, még borsos ára ellenére is.

Bár nem tagadom, szívem mélyén a bölcsőt, mint fogalmat, továbbra is haszontalan jószágnak gondolom, ez a variálható-összecsukható darab egyszerűségével mégis megfogott.

Forrás: Cariboo

Gyerekkorunk pedálos és/vagy lábbalhajtós Moszkvicsaira emlékeztek? A hozzánk közel eső játszótéren, ahol a fél gyerekkoromat töltöttem, volt egy bódé, ahonnan ilyen fémkasznikat lehetett kölcsönözni a gondnok bácsitól, aki állandóan félrészeg volt, és tekertünk ezerrel egész napokat. Hej, de szép is volt. Szürkék voltak és rozsdásak is, de a miénk volt pár órára, jókat lehetett ütközni meg veszekedni, hogy ki vezessen.

Az alant látható pedálos autó természetesen teljesen más kategória, mint az én gyerekkori emlékeimben élő darab, de ez is és az is pedálos és fémkasztni, úgyhogy én simán egy kalap alá szuszakolom őket. Ez az 1930-as formájú Riverside pedálos autó jó eséllyel boldoggá tenné bármelyik általam ismert kölköt. Érdemes jól körülnézni az oldalon, mert több ilyen gyönyörűséget is lelhettek ott.

Forrás: Le Petit Nouveau

Ez bizony nem lesz hosszú poszt, hiszen a képen látható csillár önmagáért beszél. A Fragile - Matteo Gonet világítóteste 24 darab, egyenként 30 centis üveglufiból áll össze egy eléggé gigantikus - egyméteres - egésszé. Szerintem fantasztikus: játékos és légies.

Forrás: Fragile - Matteo Gonet

Hogy a Matrjoska babák unalmasak lennének? Nos, kötve hiszem, végtére is akárhányszor újragondolható az alapötlet. Ezek a  zsemlesütve  kukucskáló - no, ez szép kis képzavar -, kézzel festett babák például nem egymásba, hanem házakba, várakba rakhatóak, méretük és formájuk szerint ajtóba, kapuba, esetleg ablakba állítva.

Lehet belőlük királyi család, vitéz lovag, ábrándos kislány, szende királylány, csak a csemete képzelete szabhat gátat - arról meg tudjuk rég, hogy határtalan.

Matrjoska - kicsit más, kicsit új, kicsit mégis ugyanaz. Ráadásul újrafelhasznált parafa mind, az utolsó apró alkatrészéig, én megemeltem a képzeletbeli kalapomat előtte, a képeket látván csemetém nem különben. Legalábbis esküdni mernék, hogy az "Anya, ilyet én is szeretnék!" ezt jelenti.

Forrás: Etsy.com - Lucinda and Jane

Olykor a legfurább, legelképzelhetetlenebb és legegyszerűbb dolgokból születnek a legnagyobb szépségek. Példa erre Yuken Teruya Corner Forest (Zugerdő) elnevezésű projektje. Amelyben egyszerű WC-papír gurigák lépnek ki a maguk unalmas barnaságából, és válnak művészeti alkotásokká.

És ehhez nem kell más, mint valami éles vágószerszám, no meg nem kevés türelem. Mert ezeknek a finom ívű kis levelek vágásához, a vékony ágacskák kimetszéséhez szerintem kötélidegzet kell. Legalábbis addig, míg végre valóban kihajlik a guriga ívéből.

Ha lesz egy kis időm, azért lehet, hogy szerencsét próbálok Ember egyik sniccerével. Mert dísznek - pl. a plafonról lelógatva - egészen különleges és csodaszép. Milyen jól mutatna a gyerek szobájában - játék fénnyel és árnyékkal, ágak és levelek a falakra vetítve. Hogy azok a fák, amelyek egykor életüket adták ezekért a gurigákért, új formában éledjenek újra. És legalább ennyivel is kevesebb szemetet passzírozok a kukába. 

Forrás: Yuken Teruya 

A címben írt "ilyen volt-(m)ilyen lett?" frázist leginkább mellfelvarrásos reklámokban olvashatja az ember lánya, esetleg fogyi tablettákról készült álinterjúk illusztrációjaként találkozhatunk vele, de most nem erről lesz szó természetesen.

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de az én oldalamat rettenetesen fúrja, hogy milyen felnőttek lesznek a gyerekeimből. Most nem csak arra gondolok, hogy emberként milyenek lesznek, hanem külsőre is. Hosszú lesz a hajuk? Lesz tetoválásuk? Milyen magasak és szélesek lesznek? Mennyire változik meg az arcuk, vajon felismerhető lesz a mostani gyerekkori énjük a vonásaikban? Mekkora lábuk lesz? És a kérdések sorát még hosszan folytathatnám.

Mindezt most az alant látható képsorozat juttatta eszembe, amiben családtagok régi fotók alapján újra, ugyanúgy a fényképezőgép elé álltak, csak épp "pár" évvel később.

Szerencsére magyar fotósok is szórakoznak ilyesmikkel, így két kedves  ismerősömtől/-ről, kelemenbanditól és SzuperAputól - köszi neki a linket - is álljon itt kép, amivel buzdítanék minden késztetést érző anyukát és apukát, hogy túrják fel nagyinál a fényképes fiókot, álljanak pózba és fotózzák le magukat, majd küldjék el nekünk a fotókat, mi pedig kitesszük szívesen, mert vicces és jó nézegetni ezeket a képeket.

Forrás: Smile Panic

Főleg éttermekben vehetnénk nagy hasznát Peter Dalton Foodle fantázianevű ötletének. Mert amíg a család a megrendelt ételekre vár - márpedig várni kell, hacsak nem valami előre elkészített, mikróban felmelegített és kiszárított vackot vágnak elénk az asztalra a pénzünkért -, az egészséges aprónép képtelen nyugton ülni a hátsó felén. Érthető is, mi a francot lehet bámulni fél órán át a terítéken meg a sok unalmas dolgokról beszélgető felnőttön?

Persze, egyes élelmesebb helyeken már színezőkkel, kisebb mesekönyvekkel gondolnak a kölkökre, még jobb helyeken pedig játszótéren is tombolhatnak, míg a szakács a rántotthúst klopfolja. De Dalton ötlete ennél tovább megy azért: egyszerre ötvözi a játékosságot és a funkciót.

A Foodle ugyanis egy olyan evőeszköz szett, amelyben a gyerek csomagban kapja a várakozás idejére a rajzoláshoz szükséges, valamint az étkezéshez szükséges dolgokat. Az alátét egyben rajzlap is, az evőeszközök pedig ceruzák, ráadásul cserélhető színekben.

Mostantól okafogyottá válhatnak az afféle szülői intelmek, mint a "Na, gyerekek, használjátok már a kést meg a villát rendesen!"

Forrás: Peter Dalton

Melyik kisfiúnak ne lenne álma - feltéve, hogy úgy odavan a dínókért, mint az én unokaöcsém -, hogy egy dínó szájában aludjon. Rémísztő és egyben jópofa, én semmiképpen nem látnám viszont szívesen nap mint nap a gyerekszobában, de nekem nincs is fiam, úgyhogy ezzel valószínűleg nem kell majd megküzdenem.

Fiús anyukák, mit gondoltok? Fektessünk dinoszaurusz szájába a kölköket, vagy sem? Persze ha már ilyen ágy, akkor a falfestés is legyen stílszerűen Jurassic Parkos, akárcsak a képen.

Forrás: 3murphys

A kínai Shenzhen város egyik parkjában szörnyek jártak. Bizonyítékunk is van rá: a légifelvételeken jól látszik két hatalmas, piros-rózsaszín lábnyom!

Jó, bevalljuk, hamisítványról van szó, de csakis jó célt szolgált: a MAD Architect álmodta meg ezt a két gigantikus formát, azzal a céllal, hogy kvázi szürreális realitást teremtsenek egy közösségi térben. A formák ugyanabból az anyagból készültek, amiből a gumitéglák a hinták alá, hogy a gyerek nehogy nagyot essen, de a felületük egyáltalán nem egyenletes. Nagyon is dimbes-dombos, itt felível, ott le finoman, így ingerelve a kölköket még több futkosásra, hempergésre. 

A játszótéren más nem is nagyon van: nincsenek hinták és mászókák, nincsenek libikókák. De ha a gyerekeken múlik, biztosan remekül érzik majd magukat ebben a két süllyesztett, hepehupás szörnylábnyomban.

Forrás: MAD Architect

Helyesebben szólva: Constantin, a fej néllküli ló. Tudjuk, hintalovakból volt már itt áradat, de nem tudom megállni, hogy ezt az újabb formát is meg ne mutassam Nektek.

A váz rétegelt nyirfából készült, gyapjúborítása tépőzárral rögzíthető. Helyre kis darab, ráadásul még csak nem is veszett nehéz, ha nem ül rajta lovas, könnyedén arrébb tehető.

Forrás: Perludi