Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, aki – millió más társával együtt – kalimpáló szívvel vágyott egy gyönyörűséges babaházra. Sikerült is kiénekelnie a szülőkből néhány szobára való minibútort. Később saját fejlesztésű és gyártmányú gyufásdoboz-kütyükkel fejlesztette birodalmát. Aztán teltek-múltak az évek és a kislányból előbb nagylány, majd anyuka lett, mígnem eljutott a prágai játékmúzeumba, ahol szebbnél-szebb régi babaházat látva elhatározta, hogy készít majd egy ilyet a saját kislányának is.
Ettől a perctől kezdve lázas gyűjtőmunka vette kezdetét. Mivel ekkortájt a fent említett gyermek még csak pelenkás terrorista volt, aki maximum megcsócsálta volna a kis biszbaszokat, bőven akadt idő összeszedni a berendezést. Anyu mindent a babaházkészítő-szemüvegen keresztül látott: a tapétákat, csempéket, a cserépedénykéket a vásárokon. És csak gyűjtögetett-gyűjtögetett éveken keresztül. Közben persze egyre jobban körvonalazódott az Álomház képe. Pontos rajzok készültek, mindenféle nézetből, különböző metszetekben - naná, Anya időközben lakások-házak belső tervezésével kezdett el foglalkozni -, és végre megszületett a Ház. Persze, mivel jó asztalost nehéz találni - fogyasztotta is őket, mint más a sósmogyorót -, „smink nélkül”, üresen még eléggé elkeserítően nézett ki, de mondjuk úgy, alapnak jó volt.
Először fel kellett díszíteni: festett üvegablakokkal, hungarocell stukkókkal - keskeny 2 cm széles, 2 m hosszú szálakban kapható -, burkolólappal, ami 2*2 cm-es mozaikcsempe volt. Utólag persze újabb és újabb tanulságok születtek a babaházépítésből. Például célszerű kész képkereteket használni az ablakokhoz, ezekhez igazítani a ház falának kivágását. Üveg van benne, nem kell külön méretre vágatni, többféleképpen festhető, akár „ólomüveg-designnal”, akár „homokfújtra”, a keret pedig készre pácolva, különböző profillal szebb, mintha a hungarocellel bohóckodnánk, gérvágással, gipszeléssel.
Lehet varrni pici függönyöket, párnákat, itt is érdemes odafigyelni a minták léptékére. A bútorok, kiegészítők beszerzésére a legjobb források: Játékszerek Anno (honlap is van), Üllői úti Művészbolt, Fakéz az Eszék utcában, Mesterségek Ünnepe és egyéb vásárok.
Külföldön is érdemes kutakodni: Bécs, Mariahilfer str.: Müller áruház játékosztály; München: Karlsplatz játékbolt alsó szintje. De mondhatnám a londoni Harrod’s Játékosztályát is, ám az csak fitogtatás lenne, egyáltalán nem olyan jó, mint amennyire horror árai vannak. Úgyis az a lényeg, hogy a már említett babaház-szemüvegen át lássunk mindent, mert így bármi átalakulhat csodás berendezési tárggyá. Így lett például pici fakockából könyv, amire lakkfilccel rajzoltam gerincet.
Azóta persze több különböző példány is készült, fiúknak masszívabb - ők „betörők jöttek és átrendezték a terepet”- témában tesztelték, sikerrel -, született erdei házikó - hó alól kiásott, parkbéli színes kaviccsal díszítve -, és büszkén mondhatom, mindegyik elvarázsolta tulajdonosát.
Epilógus: A gyermek ötévesen kapta meg a „házikót”, akkor már volt egy két és fél éves hugicája is. Karácsonykor, világító fenyőmécsessel, nyitott ajtókkal várta kis gazdáit, akik először csak összecsapott tenyerekkel, sóhajtozva nézték. De azóta játszanak is vele, pedig már majdnem tíz éve boldog tulajdonosai. Ideje lenne felújítani. Vagy átépíteni. Üzlethelyiséggel, padlással. De ez már egy következő történet.
KOMMENTEK