Hogy ma se maradjatok mutánsok nélkül, kénytelen vagyok elétek tárni a Zuny világát, amiben olyan állatkákat találtok, amit ha meglát az ember lánya, akkor kénytelen felkiáltani, hogy „de éééédes, zabálom meg, de rögtön”. Pedig ha csak olvassuk az ismertetőt a termékekről, hogy elegáns papírnehezék, könyvtámasz, üzenet tartó, akkor semmi „éééédes” nem villan be közben. Aztán meglátjuk a szőrös fehér oroszlánt, mint könyvtámaszt, vagy a totál lapos fejű kutyust, mint csíptetős papírfecni tartót, és rögtön akarunk mi is ilyet, de hirtelen.
Ahogy írja is az oldalon az ismertetőnél, ezek a kis kreálmányok egyszerűek, elegánsak és közben mégis melegséget árasztanak, játékossá teszik az otthonunkat. Ha egy ilyen állatka tartja apjuk üzenetét, hogy ma ne várjuk haza, mert elment sört vedelni a haverokkal, ahelyett, hogy velünk menne moziba, akkor jó eséllyel elfelejtünk felrobbanni.
Bár eredetileg gyerekszobába valónak éreztem őket első ránézésre, mostanra már elterveztem, hogy melyik állatot hova tenném a nappaliban, és a lakás egyéb, felnőtt pontjain is. A könyvekhez oroszlánt, bárányt és vízilovat raknék. Aztán mivel a mi asztalunk állandóan tele van létfontosságú, széthajigált papírokkal, pár majmot és elefántot is beszereznék a papírnehezékek közül. A lapos fejűekből meg egyértelműen a kutya nyert nálam, azzal a foltos szemével szépen elüldögélne az előszobában. Egy idő után szerintem még külön nevet is adnánk mindegyiknek, ahogy a családomat ismerem.
Forrás: Zuny
KOMMENTEK