Akinek már van gyereke, az tudja, akinek még nincs, az meg azért sejti, hogy az első idők éjszakái sok mindenről szólnak, csak az alvásról nem. A pici bioritmusa még véletlen sem úgy működik, mint a szülőké, ráadásul az éhség is rendszeresen gyötri még éjjel, így kénytelen úgy 2-3 óránként némi visítással ébreszteni leginkább anyát, hogy most azonnal enni akar, de nyomban.

Jómagam két hétig bírtam azt, hogy kiságyból kivettem a gyereket, leültem megetetni, majd büfiztetés, aztán vissza a kiságyba. Aztán győzött a totális kóma, és az első ébredéskor a gyerek köztünk kötött ki, majd ott töltötte az éjszaka további részét. Ettől ugyan az ébredések nem lettek ritkábbak, és csak 10 hónaposan kezdett rendesebben aludni, de legalább elég volt félig felébredni hozzá vagy csak pár másodpercre magamhoz térni.

Az együttalvás ellenzői leggyakrabban azzal az érvvel jönnek, hogy veszélyes egy műfaj ez, hiszen a szülők álmukban esetleg ráfekhetnek a gyerekre. Speciel én ezzel nem értek egyet, egyfelől azért, mert valami hatodik érzékkel tudja az ember még legmélyebb álmában is, hogy ott van mellette az az aprócska kölök, másfelől meg azért, mert ha csak a kezét megnyomod, már üvöltéssel reagál. De mindegy, ahogy lassan már mindenre, erre a problémára is van megoldás: azok az alvóalkalmatosságok, melyeket a szülői ágyhoz lehet csatolni.

Pontosan ilyen a Manuela Busetti és Andrea Garuti nevével fémjelzett Culla Belly bölcső is, mely két funkciót egyesít magában. Az egyik az, amit már említettünk, a szülői ágyhoz lehet egy tartószerkezettel erősíteni, így éjjel, mikor a gyerek felsír, csak magunkhoz kell húzni, illetve mindig kartávolságon belül tudható. A másik aljzat pedig arra szolgál, hogy megszokott bölcsőként ringathassuk benne a dedet. Mindehhez átgondolt, egyszerű, de finom design párosul, ám egyelőre sajnos csak koncepció szintjén, a gyártásra még úgy tűnik, várni kell.

Forrás: Busetti-Garutti