Gyermekeink egyik legzavarbaejtőbb korszaka sokak számára az az időszak, mikor rájönnek, hogy vannak fiúk és lányok, a fiúknak fütyije van, a lányoknak meg nem, és különben is, anya, hogy lesz a kisbaba. Sokan ilyenkor magyaráznak méhecskékről és virágokról, meg gólyákról és káposztaföldekről, meg szeretetről, ami tényleg fontos is, naná, de a lényeget inkább kissé szégyenlősen kerülgetik.

Pedig a kölköknek ebben a korban ez a téma éppolyan természetes, mint az, hogy kakilnak, esznek, lélegeznek vagy alszanak, a zavartságunkat nem is tudják mire vélni, csak érzik, hogy na, most valami olyat kérdeztem, amiről a felnőttek nem szívesen beszélnek. Bezzeg beszélnénk velük majd a szexről, meg a hogyan-lesz-a-gyerekről tinikorukban, csak sajnos, addigra már jól kikupálják magukat a haverok, a tévé, az idevágó, ám nem tökéletes üzenetet közvetítő filmek, no meg az internet kapcsán, és tojnak majd pont velünk megbeszélni - mi meg majd csak remeghetünk, hogy remélhetőleg nem kell a lánnyal nőgyógyászhoz rohangálni, a fiúval meg urológushoz.

Joseph Kinnebrew puzzle-szobra, a Yu*Ai szerintem ezért is zseniális. Anatómiailag tökéletesen korrekt, minden elmagyarázható rajta a gyerek szintjén-nyelvén pontosan, meg is mutatható, szétszedhető-összerakható, mégis tökéletesen stilizált, és a különféle szívecske-formákkal együtt még viszonylag nyálmentesen közvetíti a szerelem fontosságát is. Egyszerű, letisztult, de kellően részletes, játékos, és nem utolsósorban humoros is.

Forrás: Joseph Kinnebrew