Enni – szinte – mindenki szeret, még a gyerekek is, maximum nem éppen azt, amit eléjük teszünk. Mert bizony gyakori probléma, hogy a büdöskölök minden egyes órákon át, nagy gonddal elkészített étel láttán egy undorkodós fintorral közli, hogy „fúj”, „nem szeretem”, „ezt nem eszem meg”, esetleg „jaj, ne már” – a kívánt rész aláhúzandó.

A sok okos praktika – receptkülönlegességek, csábító étkészletek, rohangálva etető anyák, könyörgések és büntetés-jutalmazások - mellett nem rossz megoldás, ha az ilyen megnyilvánulások elkerülése végett bevonjuk a gyereket az ételek készítésébe. Ez amúgy is kívánatos dolog, nemtől függetlenül, mert mégiscsak megnyugtató tudat, hogy a gyerek a vajas kenyéren és teán kívül szélesebb palettáról válogathat, ha majd kirepül. Vagy ha netán lebetegszünk – bár az anyák vasból vannak, mint az köztudott, de azért mégiscsak előfordul -, főzhet nekünk jó kis roboráló levest - haha. Az viszont tuti, hogy ha a gyerek segít a főzésben, szívesebben is eszik vagy kóstol, jobban értékeli az ételt, ha a saját munkája is benne lapul. No meg közös programnak, mókának sem utolsó az együttfőzés élménye.

A legjobb persze az, ha már egész pici korától segít a gyerek a konyhában. Enyém kiscsaj úgy kétévesen kezdte pucolni a krumplit, persze, néha történt egy kis baleset, és azóta csökkent a lelkesedés is, de még ma is segít. Akkortájt a krumpli pucoláson kívül keverte az alapanyagokat, készítette a fasírtokat, panírozni segített – bár inkább a pacsálás uralkodott a tevékenység lefolytatásában, mint az érdemleges meló. Ma már feltöri a tojást, szeletel, sajtot reszel, sőt, a tűzhelyen is elintézi a dolgokat – bár begyújtani még mindig én szoktam a gázt. Tojásrántottából már egészen jót készít egyedül is, és annyira élvezi, hogy hetente 3-4 alkalommal is követeli, hogy az legyen a vacsora.

Pedig neki nem voltak különleges eszközei ehhez: se egy madáralakú hámozókés, sem egy egérreszelő. Mert abban biztos vagyok: ha a konyhai eszközök játékosak, a gyerek is szívesebben veszi őket kézbe, könnyebben kicsábul a konyhába mondjuk egy madárfejű fokhagymaprés kedvéért. Itthon viszont hiába kerestem ilyesmit, nem nagyon találtam hasonlót, mint pl. a Christopher Raia Studio eszközei. Kivéve talán a Pylones-t, akik sajnos azóta kivonultak kishazánkból, de amúgy is túl drágák voltak nekem, meg a még drágább Alessi termékek, amik közül némelyikért pedig puszta kézzel gyilkolnék, annyira tetszenek még nekem is. De nézzük is meg, milyen designos cuccokkal lehet a gyerekeket rávenni, hogy piszkolják be a kezüket.

Nálatok miben segítenek a gyerekek a konyhában?