Amikor fénylő ezüstöt hintenek az angyalszárnyak valahonnan a csillagokból, az, azt hiszem, így válik képpé. A kép megmozdul, lágyan hullámzik, az egyik hullámból mese lesz, megnyugtat, elandalít, végtelenbe varázsol. Halk, zümmögő zene szól, merengésre szédít. Az ezerkettedik éj? Most képes lennél hinni benne. Rejtelmes, távoli utazás? Talán igen, az is. Mert ott van a tenger, a tündérek világa, az éjszakai égbolt is, a millió apró, reszkető, távoli fény.
És csak bámulsz magad elé, ki tudja, mióta, hosszú percek telnek, számolod a csillagokat, - itt épp lehullott egy, apró tündérek kisérték kacagva útját -, hát kívánj egyet, mielőtt földet ér...
Kívánj gyorsan, mielőtt megtörné a varázst a nem-álmodó: "Nekilátnál az ebédednek? Mindenki rád vár..."
Forrás: Smiling Planet
KOMMENTEK