Borcsa lányom születése előtt rettenetesen sokat agyaltam azon, hogy nekem egy kerekes kiságy kellene. Mert akkor mindenhová tudnám magammal gurítani a csajt, hogy állandóan szem előtt legyen. Sajnos csak a tervezés és keresgélés fázisáig jutottam, pedig amikor megvételre nem találtam, próbáltam rábeszélni apjukat, hogy szereljen kerekeket az IKEÁs kiságyra, de dőreségnek tartotta az ötletet.

Most pedig mi jön szembe velem a Museum of Childhood oldalán? Egy kerekes kiságy, sőt, mit kiságy, egyenesen egy korabeli utazóságy. Egy Indiába vezényelt angol katona család kisbabája használta, sajnos csak öt napig, ugyanis elvitte egy veleszületett gerincbetegség. A kiságyat ezután elrakták és csak tizenhét évvel később került elő, amikor a szülők halála utána a báty hazaköltöztette a családot Angliába.

Erről a fajta gurulós utazóságyról azért késtem le - méghozzá igen csúnyán -, mert 1880 és 1920 között volt rendkívül népszerű, a Viktoriánus és az Edward korabeli időkben. Természetesen akkoriban is, mint most, baldachinnal, szalagokkal, mindenféle csicsákkal dekorálták ezeket a fémvázas ágyakat. Nem véletlenül fémből készültek, a nyirkos, nedves éghajlaton ugyanis időtállóbb anyag a fém, mint a fa.

Összességében továbbra is azt gondolom, hogy a gurulós kiságy pompás dolog lehet, mégha egy évszázaddal el is késtem a lelkesedésemmel.

Forrás: Museum of Childhood