Foglalkozási ártalomként is felfoghatnám - pedig nem az, csak szimplán mánia -, hogy nálunk minden tele van könyvvel. A gyerekek könyvestára is egyre nő, a kis könyvszekrény, ami most van, hamarosan lecserélésre kerül, mert már egymás hegyén-hátán vannak a mesekönyvek.
És nem, nem dobok ki könyvet, olyan nincs, azokat a mesekönyveiket is megtartom, amikhez már nagyok, ez az én kényszerbetegségem. Végül is gyűjthetnék könyv helyett műanyag kupakokat is, azok kisebb helyet foglalnának, csak viszonylag kevés az információtartalmuk.
Most, hogy mindezt levezettem, már mindenki érti, miért vagyok többszörösen is oda ezekért a Sandy Vohr által tervezett könytámaszokért. Amellett, hogy remek dekorációi lehetnének a gyerekszoba könyvespolcainak, még játékként is funkcionálnának jó eséllyel nálunk. Vagyis ha jobban belegondolok, valószínűleg nem sokáig támaszkodhatnának a könyveknek, mert a lányok tuti elszednék és állatkerteset játszanának velük állandóan.
Forrás: Sandy Vohr
KOMMENTEK