A nagymamám szomszédjánál gyerekkoromban különleges élményt jelentett egy-egy látogatás, és nemcsak azért, mert kaptunk mindig Jaffát és süteményt, hanem azért is, mert ilyenkor volt rá lehetőség, hogy megnézzük Feri bácsiék terepasztalát. A nézegetés mellett megengedték azt is, hogy időnként útnak indítsuk a vonatokat, felemeljük a sorompókat, váltót kezeljünk, és mozdony-füttyszóval köszöntsük a kis házak nem létező lakóit.

Kicsik és nagyok egyaránt vonzódnak a terepasztalokhoz - a gyerek villanyvasútjával a karácsonyfa alatt elmélyülten játszó apuka története sem urban legend -, és vannak, akiknél ez a szerelem sosem múlik el. Terepasztalból többfélét is ismerhetünk, a vasútmodelles változat csak az egyik.

De ennek legalább történetéről is tudunk valamit. A vasút 1823-ban indult hódító útjára, a gőzmozdony megjelenésével. Az első európai vasútvonalak már 1835-ben működni kezdtek Belgiumban és Németországban - ezzel egyidőben pedig már a gyerekek is vonatot húznak maguk után, ekkor még csak madzagon. Aztán 1879-ben, egy játékkiállításon már több cég is bemutatta a maga játékvasútját.

A nemzetközi irodalom 1891-et tartja a vasútmodellezés születésnapjának, nem minden ok nélkül, hiszen ebben az évben a játékgyártó cégek egységesítik a vágányok méretarányait a Märklin cég javaslatára. Ezzel lehetővé vált, hogy még ugyanebben az évben a boltokba kerüljön az első olyan vasútmodell készlet, amely olyan méretarányos pályán gördül, ami aztán tetszés szerint tovább bővíthető a kompatibilis vágányelemekkel. És nem sokat kellett várni az első játékváltó megjelenésére sem. 

Sín-típusok

Az első játékmozdonyokat még nem hajtotta semmi, húzogatni és maximum tologatni lehetett. Később viszont piacra dobták az óramű-, és úgy az 1920-as évek táján, a spirituszégővel hajtott vonatokat. Utóbbiakat egy mai anya már nem szívesen adná a ded kezébe, mivel a nyílt láng és a forró gőz igencsak veszélyessé tette. Ám a technika rohamléptekkel fejlődött, és nemsokára már villanymotorok hajtották a kis vasutakat. Először váltóáram - ilyen vasútmodellről már 1897-ből is van feljegyzés -, később egyenáram segítségével.

Vasútmodell cirka 1940-ből

A méretarányok tekintetében ekkor még meglehetősen nagy volt a káosz, a vasútmodellek nem voltak léptékhelyesek, ám ez is fokozatosan változott, végül méretarányos modelleket az 1950-es években kezdtek gyártani.

Terepasztalok az 1950-es évekből

Terepasztal az 1960-as évekből

Az első világháború után a vasútmodellezés is nagy átalakuláson ment keresztül: a gyártók rájöttek arra, hogy a kis lakásokban élők szívesebben vásárolnak kisebb méretű játékokat, hiszen így könnyebben elférnek, valamint ugyanakkora helyen több pályaelemet is el tudnak helyezni. Ezért aztán kicsinyítettek a mozdonyokon, vonatkocsikon és a vasúti elemeken is . Ezzel egyidőben a modellhűség is sokat változott: az addig leginkább stilizált külsejű mozdonyokat és vonatokat egyre részletesebben és élethűen gyártották.

Az 1940-es években már olyan élethű vasútmodellek voltak forgalomban, hogy azokkal már valóban modellezni lehetett a valódi vasutakat - fényjelzőkkel, sorompókkal és minden egyéb kiegészítővel együtt. Kezdődhetek a terepasztalok és különféle makettek építése!

Kinek volt terepasztala vagy villanyvasútja?

Képek forrásai: Wikipedia, Model Railway Trains, Märklin, Golden State Model Railway Museum