Bennünk, anyákban van egy olyan teljesen érthető és természetes vágy, hogy a gyerekünk, gyerekeink minden szempontból a legjobbat kapják. Nemcsak szeretetből és törődésből, de játékból, mesekönyvből, és persze ruházatból is. Utóbbi annyira erős vágy, hogy sokan tonnaszámra vásárolják a szebbnél-szebb ruhákat a kölöknek, akinek a szekrényéből már így is dől ki a tengersok póló, nadrág, miegyéb.

Hogy a kiegészítőkről ne is beszéljünk. Számtalan csat, hajráf és persze sapka található egy kislány ruhatárában. Amire szükség is van, hiszen a jó kiegészítő öltöztet, egészen más hangulatúvá varázsol egy-egy szettet. És nyilván a cukiság-faktoruk sem elhanyagolható: egy kedves és jól megválasztott csattal vagy egy szép színes fejfedővel a gyerek még szemgyönyörködtetőbb lehet. És a májunknak, a szülői májunknak híznia kell.

Nemrég indult egy olyan oldal, ahol csak és kizárólag kiegészítőket kapni. A Cukorkalapnak már a neve is sejteti, hogy csupa finomság rejtőzik a különféle kategóriák mögött. Édes kis hajcsatok, tündéri lábvédők és elbájoló sapkák. Egytől-egyig egyediek, viselőjüket még különlegesebbé varázsolók. Kíváncsi voltam, kik állnak a Cukorkalap képzeletbeli, vidáman színes pultja mögött. Hogy kik? Természetesen két anyuka – sok gyerekkel.

Mesélnétek egy kicsit magatokról?

Büki Zsófi: Történelem-portugál-kommunikáció szakos bölcsészből váltam anyává, és abból cukorkalapossá. A tanulmányaim determináltak (volna) egy utat, de a csemetéim feltártak előttem egy egészen más ösvényt. Fiatalon lettem anya, és mivel négy bocsom van, hosszúra nyúlt az otthon töltött évek sora. Egy ideig tanultam még mellettük, aztán lassan kibontakozott egy újfajta kikapcsolódási lehetőség: az alkotás öröme.

Rajzolással és festéssel kezdődött minden, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve kértem a férjemtől egy varrógépet. És kaptam. Rengeteg eltört tű és elbaltázott anyag után lassan elkészültek az első sete-suta gyerekágyneműk, aztán az egyre ügyesebb hálózsákok, díszpárnák, majd a már igazán vállalható ágytakarók, faliképek, jelmezek. És megszületett a nagyszerű felismerés: bár sosem tanultam ilyesmit, képes vagyok késszé formálni a kezemmel azt, ami a gondolataimban még csak képlékeny elhatározás.

Még ekkor sem gondoltam volna, hogy egyszer igazi munka és egy kicsi vállalkozás kerekedik mindebből, de egymásra találtunk Virággal, és nem volt visszaút.

Biró Virág: Én a Műegyetemen végeztem ipari termék- és formatervező mérnökként.

Kíváncsi lennék, mivel foglalkoztatok, mielőtt belevágtatok a Cukorkalapba? Ahogy arra is, honnan a név.

Zsófi: Mikor a Cukorkalap elindult, már négygyermekes anya voltam. Csak az. Sokáig nem is gondoltam, hogy beleférhet a hétköznapjaimba bármi olyasmi ezen kívül, ami újabb kötelezettség, és nem csupán kedvtelés. De a Cukorkalapot nagyon akartuk mindketten, és én azt gondoltam, gyerekek, iskola, óvoda, betegségek, szünetek ide vagy oda, ezt szeretném, ezt el tudom képzelni munkaként, csak ezt tudom elképzelni, és nem hagyom ki a lehetőséget.

A név tőlem jött, a mi duónkban általában rám jut a verbális szerep. Virág a fotós, az én szemem, én meg, ha kell, vagyok az ő szája. Mikor kitaláltuk, hogy belefogunk a kis sapijaink gyártásába, tudtuk, hogy kell egy név, és valahogy kimondatlanul is egyértelmű volt, hogy ezt nekem kéne kiagyalnom.

Föl-le mászkáltam a lakásban végtelenül izgatottan - általában ilyen szoktam lenni, mikor valami új ötlet formálódik, de még a keretek sem kiforrottak -, és fél napon át kerestem magamban azokat a szavakat, amik „édesek”, „sapkásak”, „gyerekesek”. Aztán egyszer csak eszembe jutott valahogy a cukorfalat szó, és derült égből villámcsapásként jött a várva várt név: Cukorkalap. Teljesen egyértelmű volt, hogy ez lesz az igazi. Virág hozzábiggyesztette a szlogent, és már kész is voltunk.

Virág: Az egyetem elvégzése után rövid ideig még az Ergonómia Tanszéken maradtam doktoranduszként, befejezni azonban nem tudtam a képzést, mert megszületett a fiam, majd a két lányom. Most már lassan 8 éve vagyok itthon a gyerekekkel, ennek a korszaknak jövőre lesz vége, amikor is a legkisebb ovis lesz. Ebben a pár évben kiadvány-szerkesztési, arculattervezési munkáim voltak, illetve most már 4 éve fotózom kismamákat, kicsiket és nagyokat, családokat.

Világéletemben szerettem bütykölni, ragasztgatni, varrni, sőt még a famegmunkálás is nagy kedvencem. Nagyon megörültem, amikor összeakadtam Zsófival, nem is volt kérdés, hogy nekünk létre kell hozni valami közöset.

Minden kaland elkezdődik valahol. Titeket mi inspirált erre a lépésre?

Zsófi: Éppen egy évvel ezelőtt, a téli szünet első napján kezdtünk először komolyan beszélni arról, hogy talán lenne Magyarországon kereslet egy ilyen sapira. Virág fotósként ismert kellékként, én meg máshonnan egy ehhez hasonló sapkát, azt vettük alapul. Tovább- fejlesztgettük, hogy praktikusabbá, moshatóvá, a cserélhető díszek révén variálhatóvá tegyük, és törekedtünk rá, hogy ki tudjuk hozni olyan árból, ami a magyar pénztárcák számára is elérhető.

Mikor az alapkoncepció megvolt, jöhettek az előkészületek: heteken keresztül csak az első alapanyagok összeválogatásával foglalkoztunk, s mire mindent begyűjtöttünk, és nekiálltunk a tényleges munkának, már szinte tavaszodott. Az első „nyilvános fellépés” – értsd: óvodai vásár - Húsvét előtt volt.

És mi mindent kínál a Cukorkalap boltja?

Zsófi: Alaptermékünk a cukorkalap. Ez egy horgolt sapka, amit ripszalaggal és egy csipeszcsatra applikált, ezáltal levehető és cserélhető dísszel - virággal, masnival vagy csokrétával - teszünk különlegesebbé.

Mivel a sapka egyik sajátossága épp a cserélhető díszben rejlik, külön termékké léptek elő maguk a díszek. Ezek valójában nagy hajcsatokat jelentenek, amelyek önmagukban is viselhetők hajdíszként, vagy rátehetők nemcsak sapkáinkra, de horgolt pántjainkra is. Hajpántból ezen kívül még virággal díszített pamut-, gumi-, és műanyag pántjaink is vannak, amelyek egy részét stílusuk, színviláguk miatt nyugodtan viselhetik felnőttek is.

Termékeink között kiemelt helyet foglalnak el a kisebb hajcsatok. Ezek teljesen saját tervezésű, kézzel készített csatokat jelentenek, amelyek alapját egy ripszalaggal bevont csipeszcsat jelenti, ezen csücsülnek a díszek. Ezt a fajta csatot azért szeretjük különösen, mert a hagyományos csitcsatokhoz képest sokkal jobban tartanak, és ennek révén már egész pici kortól, néhány szál babahajban is viselhetőek.

Sapkáinkat a hűvösebb őszi-téli időszakra a sapkával színben harmonizáló, 100 %-os pamutfonalból kötött lábszárvédővel egészítettük ki. Készítünk még gyűrűket gyerek és felnőtt méretben, valamint hajgumikat is. Ősszel pedig belefogtunk a partedlik varrogatásába, hogy végre a fiúknak is előrukkolhassunk valamivel.

Két kreatív és vállalkozó anyuka egy csapatban. Minden termék saját kézzel készül?

Zsófi: A termékek egy részét – csatokat, partedliket, lábszárvédőket, apróságokat- teljes egészében magunk készítjük, a sapikat és pántokat félkészen kapjuk és formáljuk tovább. Azért, hogy kellő mennyiségben állíthassuk elő a sapkákat, hogy bőséges lehessen a választék, át kellett állnunk erre a megoldásra, mert nem győztük volna, ha minden egyes darabot nekünk kell végighorgolnunk. Most már kész sapkaalappal dolgozunk, amelynek a díszítése marad a mi feladatunk.

Ötletelés, tervezés, kivitelezés: minden csapatmunka.

Egy termék piacra dobását általában tesztelés előzi meg.

Zsófi: „Élő modellek” sora - hét mindenre elszánt csemete - vár a megtisztelő feladatra, hogy felvegyen egy-egy sapit, minél jobban megnyúzzon egy csatot, hogy láthassuk, mi mit bír.

Mekkorák a gyerekek?

Zsófi: Virágnak három, nekem négy gyerekem van. Mind a két csapatban van egy-egy fiúcska, a többiek lányok. A hétből három iskolás, kettő ovis, kettő meg anyája szoknyáján otthon ülő.

Virág: A fiam, a legnagyobb 7,5 éves, aztán a két lány: 5 illetve 2,5 évesek.

Nagycsalád mellett belevágni egy vállalkozásba nem kis feladat. Hogy jut időtök minderre a gyerekek mellett? Netán van még polgári foglalkozásotok is?

Zsófi: Rövidek a nappalok, de hosszúak az éjszakák, és akármilyen furcsa is, sok olyan dolog van, amit meg lehet csinálni a gyerekek mellett, esetleg a gyerekek segítségével is. Nekem más munka emellett most nem fér bele az életembe. Épp elég „polgári foglalkozás” a 24 órás anyaszolgálat-vezető, a nagycsaládi logisztikai szakember, a napi több tíz kilométert száguldozó gyermekfuvaros, a házi feladat ellenőrző fősárkány és a betegség esetén igénybe vehető éjjeles-nappalos ápolómama.

Virág: Konkrét foglalkozásom nincs, napközben a gyerekek és a háztartás körüli teendők várnak rám, de ahogy elaludtak, eljön az én időm, amikor alkotok, amikor azt tehetem, ami kikapcsol és feltölt. A fotózást azért azt hiszem, mégiscsak egy másik foglakozásomnak mondhatom.

Mit gondoltok a gyerekeknek szánt ruházati termékekről?

Zsófi: Ez egy nagyon nehéz piac, mert a nagy ruházati láncoknak köszönhetően gyermekruhákból és kiegészítőkből is hatalmas a kínálat. Jóminőségű, divatos, praktikus és szép ruhák nagyon széles választéka érhető el tulajdonképpen jó áron, és emellett nagyon nehéz labdába rúgni. Az egyetlen lehetőség előrukkolni valami egészen újjal - mi erre törekedtünk -, kitölteni az apró űröket, és megtalálni azt a célközönséget, akit még vonz az egyediség és a kézimunka.

Említetted az egyediséget. Miben mások a Ti termékeitek, mint az általában boltban kapható cuccok?

Zsófi: Törekszünk arra, hogy minden cukorkalap olyan legyen, ami soha nem jön szembe az utcán. Ennél a sapkánál különösen is jól megfigyelhető, hogy mindenkinek mennyire más szín, más dísz passzol az arcához, a hajához, az egyéniségéhez, az elképzeléseihez és örülünk, ha ki-ki megtalálja azt, ami igazán az övé. Csatokból, pántokból általában van több egyforma, de sapkából, partedliből kifejezetten szeretünk egy modellből csak egy-egy darabot készíteni.

Ezt muszáj megkérdeznem: édesszájúak vagytok? Mi a kedvenc édességetek?

Zsófi: Nos... Nekem minden, ami csokis! De ha kell egyet mondani, akkor az az egy tuti a csokimousse.

Virág: Ajjaj, ne is kérdezd… Még „szerencse”, hogy lisztérzékeny vagyok, így azért a repertoár nem olyan nagy.

Azt gondolom, hogy egy cég sikeréhez elengedhetetlen a folyamatos fejlődés. Például a termékek terén. Mivel fogtok előrukkolni a közeljövőben, ha nem titok?

Zsófi: A tavasz és a nyár sok új lehetőséget nyújt. Lassan belerázódunk a feladatba, és megtanuljuk, hogy annak, aki ruházati kiegészítővel foglalkozik, mindig előrébb kell járnia legalább egy negyed évvel, nem csupán gondolatban, de a gyakorlatban is.

Így, amint az ünnepek körüli nagy roham levonul, elkezdjük előkészíteni a melegebb napok kollekcióját. A prototípusa már megvan a cukorkalap nyári változatának, ehhez szeretnénk kánikularuhát és kistáskát is készíteni.

Régóta gondolkodunk azon, hogyan lehetne a termékeink palettáját a fiúk irányába szélesíteni, és remélem, hogy az ötletek kivitelezhetőek lesznek. Az elmúlt hónapok tapasztalata alapján a sapkáinkat saját célra is keresik felnőttek, azt gondolom, erre az igényre mindenképp válaszolni kell. Hosszú távon pedig szeretnénk elkanyarodni egy kicsit a gyerekszoba-kiegészítők irányába is.

Hogyan képzelitek el a Cukorkalapot, mondjuk, öt év múlva?

Zsófi: Őszintén remélem, hogy lesz Cukorkalap öt év múlva is. Hogy a kisgyermekes anyák és gyermeklelkű fiatal felnőttek ismerni és szeretni fogják a termékeinket, és örömmel fogadják majd az újdonságokat. És igyekszünk mindent megtenni azért, hogy a mi részünkről pedig ne lohadjon az a lelkesedés, elszánás és őszinte szeretet, amit minden sapkába, minden csatba, minden partedlibe beleszövünk.

És magatokat hogyan látjátok 5-10 év múlva?

Zsófi: Örülnék, ha kívül-belül ugyanilyen lehetnék majd.

Virág: Egy boldog, kiegyensúlyozott feleségnek és anyának, akinek mindenre van ideje.

Kívánom, hogy így legyen. Mert ha két anyuka ekkora gyereksereg mellett képes ennyi kreativitással, szeretettel és igényességgel létrehozni valami újat, akkor én megemelem a kalapom előttük. A Cukorkalapom.

Weboldal: Cukorkalap