Mesebeli világba kalauzol bennünket ismét régi-új ismerősünk, Kemény Kriszta, a Foltbolt megálmodója. Régi az ismeretség, mert mintha már időtlen idők óta, - de legalábbis, amióta a Foltbolt a képzeletből testet, akarom mondani színt öltött - szóval, mióta csak filcből varrt virág a világ - ismernénk őt: szívet-lelket vidító, színpompás foltonfolt táskáival, gyerek- és felnőtt ruháival már számtalanszor találkozhattatok itt, a Gyerekszobán.

A Foltbolt sokszínűsége az elmúlt időszakban szinte védjegyévé vált, a varázslatosan bohókás, olykor mafla, bűbájos figurák valamennyiünk szívét első blikkre meghódították: ki épp egy táskát, ki pólót, szoknyát kedvencelt legott a kölöknek, esetleg titokban vagy fennen vállalva infantilis enmagát, saját magának, pepitában, ugyanazt.

A sokszínűség, a folyamatos csinosítgatások, az újabb és újabb lelkesedni- és felfedeznivalók lassacskán kinőtték a régi gúnyát, a folt-hátán-folt honlapot pedig felváltotta mára egy minden ízében új, ám épp annyira belakható, szerethető. Amire már csak azért is érdemes időnként odakattintani, hogy a tél szürkeségét feledhessük az élénk, vidám színek és a megmosolyogtató figurák láttán. És hogy a költözés izgalmában se maradjon a nagyérdemű rácuppanásra alkalmatos ölelhetőségek nélkül, a foltok és maflák után - közé és mellé - megérkeztek a vadiúj Pupákok.

A képek láttán szerintem a legmakacsabb szívszőr is borotváért kiált - akad itt egyáltalán olyan? -, és elárulom, ha mostanra már nem lenne nyilvánvaló: mi testületileg keblünkre ölelnénk minden Pupákot, de iziben. Vagyis nem mi, persze, hanem a gyerekek.

Forrás: Foltbolt