Bár közeleg március idusa, a cím ellenére mégsem állnék neki nagyhirtelen Petőfit szavalni, szekerekről tehát itt és most nem esik szó, órákról annál inkább.
Sejoom Kim, dél-koreai designer alkotása nyomán új értelmet nyert számomra az idő múlásának kézzel foghatósága. A varázslatosnak tűnő számlap ugyanis mindaddig csupán szimpla hófehér falikarikaként funkcionál - tényleg, létezik olyan, hogy falikarika? -, ameddig rá nem bökünk, akarom mondani, tenyerelünk.
Így aztán nincs bennünk, se csemeténkben a betáplált folytonpara, akárhányszor az órára tekintünk. Nem sürget minket semmi sem, az idő meg aztán pláne. Késni pedig mindenhonnan úgyis annyit fogunk, amennyire kalibrálva vagyunk, nemde? Én részemről a fél-egy órára esküszöm, biztos, ami biztos.
Forrás: Dezeen
KOMMENTEK