Végh György és Réber László ábécés könyvére még emlékezhetnek az anyukák-apukák, mert 1984-ben jelent meg először. Akkor ugyan még fakóbb volt a címlap, és mintha egy lépcsőn kellett volna felmászni nagy keservesen a betűtanulás során. Az Ulpius-Ház jóvoltából a mi gyerekeink most friss kiadásban vehetik kézbe a “Képtelen képes ABC”-t.

Ez alkalommal a címlap élénkpiros, körben a sok színes betűvel csalogat az olvasásra. Kiváló ajándék ez a könyv az olvasást még csak most tanuló gyerekeknek, akiknek egyébként nem kis kihívás megfelelő kiadványt választani a boltok polcairól. Hiszen írni-olvasni továbbra is ugyanolyan nehéz feladat, mint a mi gyerekkorunkban volt.

A gyerekkézbe méretezett kötet nagybetűs, sok-sok képpel illusztrálva - szinte minden szóra jut egy, de minden sorra feltétlenül -, és rövid, emészthető – pontosabban olvasható - szövegegységekre bomlik. Ugyanakkor mégsem túlságosan gyerekes egy 5-7 éves gyerek számára.

A könyv oldalanként két groteszk, ritmikus-rímes négysorosból áll – minden betű kap egyet-egyet. A versekben szinte csak össze van hordva minden, amiben szerepel az adott betű és rímel. De pontosan ezeknek az ellentmondásaiból, a képtelen ötletekből és egymásra dobáltságból fakad a versek humora:

“G betűvel gombóc, gomba,
gorillának nincsen gombja,
gramofont vett ma a gólya,
mert egy gerle a lakója.”

Marad a hangzás, lehet önfeledten mondogatni, olvasgatni ezeket a nagy- és kisgyerekeknek is való mondókákat. Épp az abszurditás teszi, hogy sokszor újra lehet olvasni, mert mindig más jelentést fedezhetünk fel a sorokban – márpedig az ismerőst könnyebb egy kezdő olvasónak elolvasni, és a betűk is könnyebben vésődnek be így.

A szövegnek szerves részét képzik Réber László rajzai: ezek magyarázzák, sőt, leképezik a szöveget. Minden le van rajzolva, és minden “szó szerint” van lerajzolva, így szinte elmondhatjuk a verset csak a képek alapján, alig olvasva – továbblendülhetünk, ha egy-egy szóba beletörik a bicska.

A két szerző olyan összeszokott párost alkot, mint Réber-Janikovszky, vagy éppen a maiak közül Lackfi és Molnár Jacqueline – nem nagyon tudnám elképzelni a szöveget másképp, és Réber rajzainak kifejező groteszksége, bukfencező ötletei felelnek a versek bakugrásaira.

Végül még egy jó hír: az Ulpius-Háznál nemsokára megjelenik Végh Györgytől a Don Makarémó egy kulcslyukon keresztül és az eddig még csak antológiában olvasható Kéményseprő hóember is. Egyszóval aki szereti a finoman humoros, szürreális ötletekre épülő Végh György szövegeket, annak lesz mit hazavinnie, a többiek pedig nem bánják meg, ha elkezdik vele az ismerkedést!