Többszörösen visszaeső IKEA-bútor összerakó vagyok. Nincs mit szégyellni ezen, más is járt már így, legfeljebb nem tárja a nagyvilág elé. A visszaesések hozományaként azonban - hogy ne csupán a negatívumokat mantrázzam -, mára jól bevált menetrendet sikerült kidolgoznom a dobozokkal való hazatéréstől a teljesen kész állapotig.
Félreértés kizárva, mire egy-egy komolyabb darabot segítség nélkül összerakok, én is totálisan kész vagyok.
Mindenek előtt, a dobozokból való kihámozás után a kis csavar - nagy csavar - közepes csavar bermudában a darabszámmal történő beazonosítással próbálkozok. Ha nem sikerül, lesz, ami lesz alapon, hagyom a fenébe. Az első, érzésre történő összeszerelést követő anyázás után a szétszerelés már viszonylag nyugodt munka. Gyaníthatóan azért, mert már tudom, mitől lett rossz.
Felesleges mondani, hogy első körben figyeljek jobban, vagy szereljek másképp, mint érzem. Higgyétek el, mindkét verziót kipróbáltam, elsőre egész egyszerűen nem megy. Egyébként az a gyanúm, hogy ez svédül le is van írva az összeszerelési útmutatóban, csak kihagyták a fordításból.
A második nekifutás általában bejön, viszonylag ritkán fordul elő, hogy rovancsoláskor találok néhány kóbor, kimaradt alkatrészt. Így aztán jóleső érzéssel dőlhetek hátra, hacsak...
... hacsak az utolsó utáni pillanatban rá nem jövök arra, hogy mégsem pont így szerettem volna.
Ezek után Clark Davis LEGO-szerűen összerakható - értsd: bárhogy! - Gypsy Modular névre hallgató bútorcsaládja igazán nekem való lenne. Egy perc alatt kész, és se az összerakáshoz, sem pedig a szétszedéshez nem kell csavarhúzó - sürgős esetben balta - vagy kalapács. Roppant felhasználóbarát, megkockáztatom, még a Vadaknak sem okozna gondot ilyen elemekből egy-egy asztal vagy játékospolc hipp-hopp összerakása.
Forrás: Gypsy Modular
KOMMENTEK