Hiába, no, kritikus pontja a Fogtündér-kérdés a gyereknevelésnek. Merthogy a Fogtündér ugyebár létezik, hogy is lehetne kétségünk felőle - mi megpróbáltuk, de komolyan -, elvégre a legjobb barátnő kieső tejfogait is ő vitte el az oviban. Ez pedig így van, mióta világ a világ, olyan apróságok engem már nem is zavarnak, hogy gyerekkorom fogváltását nem kísérték apró szárnyas lények - talán épp máshol építettek tejfogvárat akkoriban.
Nincs mese tehát - de, van! -, sem ellenérv, ragaszkodnunk kell a hagyományokhoz, furmányos tervekkel kell becserkésznünk a párna alá rejtett tejfogat, hogy cserébe apró ajándékot csenjünk a békésen szuszogó buksik alá. Fejenként, azaz állkapcsonként csupán kilencszer, ehhez viszont ragaszkodunk, sújtson bennünket, gaz szülőket bármekkora megvetés, nyolcvan tejfog megünneplése már tényleg felérne egy anyagi csőddel.
Azonban még így is jelentős felvevőpiacot generálnak ezen éjjeli szeánszok, olyannyira, hogy a bepalizható szülő immáron tanúsítvánnyal dokumentálhatja a csemete-fogak elvesztésének sorrendjét, mikéntjét - természetesen a hozzá való, testre szabott cukorfalat filc fogtündérrel. Édesbogár, de ugye, nem baj, ha agyamhoz kapok?
Forrás: Office of the Tooth Fairy és Gifts Define
KOMMENTEK