A legjobban azt utálom ebben az időszakban, hogy mikor felkelek, még vaksötét van, és sajnos napközben is inkább csak a szürkeség és annak árnyalatai várnak rám, a színeket meg lehullajtják magukról a fák. Pedig a színek megalapozzák az ember hangulatát, és mit ne mondjak, úgy látom, a sötétség és a szürkeség nemcsak rám van deprimáló hatással a családban. Hanem a gyerekre is.

De ezentúl hétvégenként színeket eszünk majd reggelire, az tuti. Annyira egyszerű kis projekt a következő, hogy még: kevés tejben oldjunk fel különféle színű ételszínezéket, aztán adjunk egy ecsetet a gyerek kezébe, aki fesse meg a saját kenyerét. Ha kész, mehet a kenyérpirítóba, és aztán a gyomorba! Lehet, hogy vajjal is működik, majd kipróbáljuk. Az biztos, hogy átértelmezzük majd vele a "Kend meg a kenyered már, fiam!" mondatomat.

Forrás: Share and Remember