Pásztohy Panka arca talán nem annyira ismert, mint az a sok szépség, amit a kezei közül kiad. Rajzaival, illusztrációival számtalan színvonalas és minőségi gyerekkönyvben találkozhattatok már. És az egyedi stílusú, színes képek láttán, no meg annak köszönhetően, hogy Panka kreativitásából más úton-módon is kaptunk ízelítőt, kíváncsiak lettünk, vajon milyen Pankáéknál a gyerekszoba.

Férjével még egyetemisták voltak, mikor kislányuk, Lili 2001-ben megszületett. Lili kis túlzással az Iparművészeti Egyetem kollégiumában tanult meg járni.

• Azért ez nem mindennapi helyzet. Egy kisbabával, családként egy kollégiumi szobában lakni.
  
  
• Hamar belerázódtunk. Nem esett nehezünkre 10 nm-en, a szomszéd szobával közös fürdőhasználat mellett sem megszervezni az életünket. A rendelkezésre álló teret persze a felmerülő „speciális” igényeknek megfelelően át kellett alakítanunk. Lili a falak, bútorok dekorálásából már a kezdetektől kivette a részét. A tanév végére mindent beterített az irka meg a firka, és mindnek megvolt a magától értetődő története, amit meg is osztott velünk. Sajnos kiköltözés előtt mindent vissza kellett állítani az eredeti állapotába.

• Nyilván már a kezdetektől szűkös lehetett azért a kollégiumi lakhelyetek. Hogyan találtatok rá a jelenlegi otthonotokra?
  
  
• A diplomamunkám megvédése után már Szentendrére jöttünk haza. Azt megelőzően egy évet töltöttünk lakáskeresgéléssel. A választásnál két szempont vezérelt. Miután otthon dolgozunk, kellett egyrészt egy elszeparált, inspiráló közeg, másrészt egy, a természettől teljes mértékben még meg nem csupaszított, élhető, nyitott családi tér.
  
  A lakás, ahol végül megállapodtunk elsőre nem ilyennek tűnt. Előttünk egy öreg néni lakta. Emlékszem, az ablakok alatt hatalmas konvektorok álltak alufóliával gondosan bepólyálva, rajtuk muskátlis vödrök nyomai. A 67 nm-en 2 és fél szobát, konyhát, spájzot, fürdőt, wc-t, illetve egy közlekedőt próbáltak meg az élhetőségre fittyet hányva elhelyezni. A hely egy sötét kamrarendszer benyomását keltette, ahol a falakat, mint kitüremkedő erek, villanyvezetékek, gáz- és vízvezetékcsövek hálóztak be.
  
  Viszont volt beépíthető padlástér, ahol kialakíthattam a műtermemet, és – ami igazán megfogott – egy kuckós kertrész, amelyből az előző lakó csak egy kb. másfél négyzetméternyi csíkot tudott úgy, ahogy kordában tartani pár aggastyán rózsatővel. Nekünk való alapanyag volt, láttuk benne a lehetőséget.

• Hogyan kezdtetek neki Lili szobájának?
  
  
• Egyértelmű volt, hogy a legvilágosabb lakóhelység lesz a gyerekszoba. Földszinti lakásban lakunk, az épületet minden oldalról magas fák árnyékolják, így a fényt nehéz becsalogatni. Ezen sokat javított a terek egybenyitása, és – amint az a Lili szobájában is megtörtént – nagyobb, osztás nélküli nyílászárók beszerelése.
  
  A jövőre gondolva a lakáson belül megtartott két ajtó közül az egyik az ő szobáján van. Az elhanyagolt, rideg keményfa parkettát kidobtuk, és a gyerekszobába 90x30-as natúr parafa-paneleket fektettünk. Ehhez a burkolathoz vékony, fehérre festett fenyő szegőlécet szereltünk, amelynek a formája visszaköszön a mennyezetet határoló gipsz holkernél. Ahol pedig az újonnan szerelt réz fűtéscsövet nem lehetett bevésni, gipszkartont használtuk.
  
  Részletekig kidolgozott belsőépítészeti tervvel egyébként nem vérteztük fel magunkat. Tisztában voltunk a fő csapásiránnyal, ami persze nem jelentette azt, hogy időnként nem futottunk mellékvágányra. Ennek oka lehetett, hogy talán a saját gyermekkorunkat, pontosabban, ami akkor nem valósulhatott meg, akartuk beleerőltetni ebbe a szobába. Többszöri nekifutásra is zsákutcának bizonyult például, hogy Lilivel közösen fessünk a falakra éppen aktuális kedvenc témákat Oroszlánkirálytól a Fehérlófiáig. Egy idő után aztán belefáradtunk ebbe a véget nem érő, eklektikus pancsolásba. És akkor még ott volt a férjem is, aki sokkal letisztultabb, kevésbé zajos részleteket akart. Aztán egyik reggel felébredtünk, és egyszerre minden olyan evidensnek tűnt.

• Miért döntöttetek a rózsaszín falfesték mellett?
  
  
• Mindenképpen akartunk egy erőteljes, karakteres színt. A rózsaszín választott árnyalata sokak szerint merő klisé egy lányszoba esetében, és mint ilyen elég „veszélyes” szín. Nos, mi másként gondolkodtunk erről. Ez is csak annyira „veszélyes”, mint minden más szín, amit öncélúan, a tér és a használó kontextusától elrugaszkodva alkalmaznak, csak azért, mert valahol olyan jól mutatott. Esetünkben ez a rózsaszín passzolt abba a mozaikba, ami az alatt a pár év alatt, míg úgy, ahogy belaktuk a lakást, összeállt bennünk. Akkora falfelületen használtuk, hogy ne telepedhessen rá szobára, és az összhatást igyekeztünk eltolni a harmónia irányába.

• Az ágy mögötti falat mozgalmas tapéta borítja, ami ellensúlyozza a többi fal rózsaszínjét. Csak közelebbről lehet észrevenni, hogy a High School Musical sorozathoz kapcsolódik.
  
  
• Kis rendezetlenséget akartunk becsempészni. Az elvetélt freskó-koncepciók után, az iskola közeledtével inkább graffitiba hajló ötletekkel kacérkodtunk. Keresgéltünk a neten, jártunk jó néhány tapétaboltban, mígnem a Szentendrei úton rátaláltunk erre a darabra. Közel egy hónapot kellett rá várni, de megérte. A High School Musical ugyan távol állt tőlünk, Lilinek viszont meghatározó élmény volt. Elsősorban azért esett erre a darabra a választás, mert nem köszönnek vissza rajta direkt módon a filmes klisék, a szereplők arcképcsarnoka.

• A tapéta mellett a hófehér bútorok is sokat lágyítanak az összképen.
  
  
• Az volt a szándék, hogy a falszínnek adjunk egy kontrasztos ellenpontot. A fehér bútorok tömbszerűen, homogén színfelületet képezve éles, tiszta határt húznak. Meg aztán harmadiknak ott van a foltszerűen becsempészett zöld szín. Az akvárium vízinövényei képében, vágott virágként vázákban, az ablakpárkányon telepített növények, és a kertben álló hatalmas fenyők formájában. A kert annyira burjánzik, hogy nem is törtük meg a látványt függönnyel. 

• A bútorok között vannak üzletben vásárolt és egyedi, készített darabok is.
  
  
• Csak készen vásárolt bútorokkal megoldhatatlan volt az optimális térkihasználás. Az ágy, a ruhásszekrény és a szék az IKEA-ból jöttek. Minden mást mi terveztünk és készítettünk.
  
  Az IKEA-ban vásárolt holmival elégedettek vagyunk. A szék jópofa és játékos, megtöri az épített bútorok szabályosságát. Az ágy többfunkciós, kiváló az ittalvós pizsama-partikhoz. A három fiók pedig ideális nemcsak az ágyneműnek, de az időlegesen száműzött plüssöknek is. Mikor megvásároltuk, megkaptuk a családtól, hogy a gyerek elveszik egy ekkora, felnőttekre méretezett ágyban. Idegennek, sőt, félelmetesnek fogja megélni. De Lili hamar belakta, és igen jókat alszik benne.

A saját kezűleg épített bútorok esetében elsőrendű volt a funkcionalitás. A bőséges, jól osztott tárolókapacitás elengedhetetlen egy gyerekszobában. A bútorok kompaktak: a fiókos tároló rész teteje például egy olvasósarokban fut ki. Mellette az íróasztal, két lába a tárolóra támaszkodik. Az asztal mélysége önmagában nem ideális, ezért az ablaknak készítettük egy keretet, amit szinteltolással egybeépítettünk az asztallal.

Mindez persze erősen behatárolta a még kényelmesen elhelyezhető eszközök körét és méretét. Előnyben részesítettük a kompaktabb tárgyakat. A számítógéphez például vezeték nélküli perifériákat vásároltunk.

• Egészen egyedi a polc a beépített akváriummal. Ezt a megoldást is Ti találtátok és valósítottátok meg?
  
  
• Igen. Mikor elkezdtünk kompakt bútorokban gondolkodni, el akartuk kerülni, hogy egy tömbszerű monstrumot hozzunk létre. Az akvárium pedig valahogy adta magát, légiesebbé teszi a szobát. A technikát a bútor „holt terében” rejtettük el, így nincs szem előtt. Figyeltünk arra, hogy az „állományról” való gondoskodás akadálymentes legyen, így adott esetben a Lili is könnyen megbirkózna vele. Hogy ez ritkán fordul elő, annak az az oka, hogy közben az apukája szenvedelmes akvarista lett.

• Még a vásárolt bútorokon is akad egy-egy apró részlet, amivel egyedivé, mássá varázsoltátok a tömeggyártott termékeket…
  
  
• Az IKEA-s bútorokat kicsit ridegnek éreztük, ezért lecseréltük a fogantyúkat. A gyári fekete fém gombok helyére a Brico Store-ban talált virágformára játszó, áttetsző rózsaszín fogantyúkat szereltünk, melyeket ráadásul még fel szoktunk dobni néhány akasztott gizmóval is. Attól, hogy tömeggyártott valami, még nem feltétlenül ördögtől való. Minden azon múlik, hogy tudja az ember a különböző dolgokat kombinálni. 

• Van kedvenc bútordarabod a szobában?
  
  
• Nincs kedvenc bútorom, az összképet szeretem. Harmóniát sugároz. Jó itt időt tölteni, együtt lenni a gyerekemmel. Persze gyerekkoromban mit nem adtam volna egy ilyen szuper akváriumért, vagy egy olyan asztalért, amelynek a fiókja egy szintetizátort rejt! Az én gyerekszobámat egy idő után ellepték a maradék bútorok, a szekrény pedig inkább anyu ruháival volt tele. Na, ezek olyan tipikus hibák, amelyeket Lilinél igyekeztünk elkerülni.

• Számtalan remek kép díszíti a falakat, a magyar illusztrátorok legjobbjainak munkái.
  
  
• Mikor elkészült a szoba, a falakat tudatosan csupaszon hagytuk. Tudtuk, hogy csak idő kérdése. Aztán tessék, itt tartunk! Az egyik például egy kirakósból bújt elő, a másik a képregény-fesztiválon szegődött hozzánk. Van közte tányéralátét, amelyet egy barátnőmmel küldött Lilinek Hollandiából a Jézuska. Aztán vannak olyanok, amiket csereberéltem, és olyan is, amelyet a szerencse rendelt mellénk. Azt vallom, hogy a jó képek mindig megtalálják az embert.

• Tőled viszont egyetlen képet sem láttam a gyerekszoba falain.
  
  
• Megbújik azért a könyvek között egy apró, feszített vászonra készített pasztellkréta munkám - egy nyuszi. Lili különben sem enged be akármit a szobájába, megválogatja a képeket is. Kárpáti Tibi poszterével például rögtön egy húron pendültek. Ő olyan hatással volt rá, hogy rögtön el is kezdett a stílusában rajzolni.
  
  A saját munkáimat különben sem akarom mindenáron rákényszeríteni. Eleget látja őket az alkotás különböző fázisaiban. Talán néha neheztel is rájuk, úgy érezheti, közénk állnak. Amikor én voltam gyerek, apu az egész házat teleaggatta a festményeivel. Nyomasztó volt. Aztán amikor a szobámba is megpróbálta kiakasztani az egyik tájképét, jeleztem, én márpedig oda a lovas poszteremet fogom ragasztani. Ilyen kérdésekben sajnos nem nagyon kérték ki a véleményemet, és ezt én nagyon zokon is vettem.

• Mivel szeret játszani Lili?
  
  
• Most a „kemény állatok”, a Schleich figurák mennek nála. A szerepjátékot nagyon szereti. Komplett forgatókönyvei vannak arra az esetre is, ha egészen véletlenül megkapná ezt vagy azt a figurát. Ezek a végtelenített történetetek filmszerűen pörögnek, és néha rajzolás közben azon kapom magam, hogy úgy élek velük, mint anno egy ország a Szabó családdal. A szoba kitűnő terepasztal e játékhoz. Ha a fő történés a szőnyegen zajlik is, karnyújtásnyira az ágy, vagy az olvasósarok, ahol berendezheti a történet egyik vagy másik mellékszálát.
  
  A hegedűt is napi szinten nyúzza, de gyakran hallom, amint az éppen aktuális darabot elpróbálja a gitárján is. Szerencsére a szintetizátorhoz opció a fülhallgató. És akkor a számítógépről még nem is beszéltem. Bizonyos korlátok között önállóan, a saját gépéről is használhatja az internetet. A tanuláshoz nagyon jó segédeszköz, sokat kutakodik.

• Ahogy az egy gyerekszobától elvárható, számtalan apróság, kis tárgy sorakozik a polcokon.
  
  
• Ahogy a falra került képeknek, úgy ezeknek is van külön történetük. Az „E. T. babát” például egy lomosnál szúrta ki Lili. De vannak cukiságok, amik engem találtak meg, mégis az ő szobájában kötöttek ki. Gyermekkorunk játékaiból kevés került a polcaira. Ennek egyrészt az az oka, hogy az „Én kicsi pónim” gyűjteményem után nem nagyon kapkodott, másrészt játékaim nagy részét a nálam több mint tíz évvel idősebb bátyámtól örököltem, amelyeket, most, hogy vittem volna, már nem kaptam meg. A férjem megmaradt játékaival a nagymamánál gyakran játszik. Talán csak a legók kerültek fel Szentendrére.

• Ha egy mondatban kellene jellemezned Lili szobáját, mi lenne az?
  
  
• Hú, ez túl nehéz kérdés, de ha most lenne egy csupor mézem, mint Micimackónak, biztosan elő tudnék rukkolni egy frappáns mondattal.
   
• Terveztek testvért?
  
  
• Ha arra vagy kíváncsi, hogy milyen következményekkel járna a gyerekszobára, azt tudom válaszolni, hogy egy kis kreativitással könnyen élhetővé tudnánk varázsolni két gyerek számára is. Kihívás igazából a nagy korkülönbség lenne, de adu ásznak még mindig ott van a padlástér. A lakás jelenlegi paraméterei biztosan nem jelentenének akadályozó tényezőt egy ilyen döntés meghozatalánál. Van itt hely még bőven. Egy testvérnek biztosan. 

A gyerekszoba jelenlegi állapotát bemutató képekért örök hála és köszönet Kallos Beának.