Könyvjelzőből szerintem soha nem lehet elég. Mifelénk a már olvasni tudó apróvad-állomány egyszerre minimum négy-öt könyvbe képes beleásni magát. Tudja fene, kitől lesték el ezt a rossz szokást, mikor pedig a magam részéről mindjárt befejezem az egyik könyvet, és akkor már csak kettőt olvasok egyszerre.
Ehhez a könyvfogyasztáshoz persze azonos mennyiségű könyvjelző is jár-na, ha lenne. A kihajtva, pofával lefelé tárolást hivatalból ellenzem, a laphajtogatást és firkát nem különben, maradna tehát az oldalszám megjegyzése, ami azonban a fentebb vázoltakat figyelembe véve az átlagosnál is nagyobb kihívást jelent nem kimondottan számokra kondicionált elmémnek.
Marad tehát mégis könyvjelző. Ilyen-olyan, az iskolában például fonalfonat is elfogadott, bár be kell valljam, a zoknisfiókból előhúzva ez már cseppet sem vicces dolog.
Az alábbi hajtogatós szörnyjelzők viszont elfogadható, ráadásul mutatós alternatívát jelentenek a tolakodó olvasnivaló féken tartására. Miután pedig a hivatkozott oldalon gyengébbeknek is használható, részletes leírás található az ügymenetről, tudom is, mit teszünk holnap délután...
Forrás: nheilke
KOMMENTEK