Kis hazánkban a világtrendekhez igazodva egyre népszerűbbek az egyedi dekorációk, a falfestés, a kis példányszámban készült falmatricák és tapéták. És az igényekhez igazodva egyre több tehetséges magyar képzőművész kirándul a piac ezen területére. Neszmélyi Réka azon fiatalok közé tartozik, aki egységes és fölöttébb szerethető stílusban alkot. Ráadásul nem csak falon, de bögrében, zsebtükörben és egyéb kiegészítőkben is utazik. Amikkel nem feltétlenül a kiskorúakat célozta meg…
- Mikor és hogyan kezdődött, és mikor dőlt el hogy komolyabban foglalkozol a rajzolással?
- Mindig is szerettem rajzolni, de sokszor az iskolai rajzóra inkább csak elvette a kedvem tőle, ezért anyukámék egy kedves ismerősünket kérték meg, hogy külön foglalkozzon velem, hogy ne veszítsem el a lelkesedésem. Így hetente egyszer egy festőművészhez jártam rajzolni - ami meghatározó élmény volt. A középiskola vége felé láttam, hogy ez tud a legjobban lekötni és így e mellett kötöttem ki.
- Mik voltak a meghatározó vizuális élmények életed során vagy korai szakaszában? Volt kedvenc rajzfilmed, könyvillusztrációd, képregényed?
- Igazság szerint nekem bármi jöhetett, mindenre nyitott voltam és mindent nagy kíváncsisággal fogadtam, a rajzfilmek kevésbé kötöttek le, sose rajongtam a zenés beszélő állatos filmekért. Inkább élveztem az esti meséket, amiket apukám olvasott és tele voltak rajzokkal. Volt egy nagyon kedves német nyelvű mese, amiben egy kislánynak a kedvenc játéka, egy kismalac a kukánál köt ki és valahogy vissza kell szereznie, maga a történet és a kis csúnya, elnyűtt játékmalac is nagyon kedves volt. Mindig szerettem azokat a figurákat, amik egy picit a szerencsétlenségükkel, sutaságukkal együtt lesznek szerethetők, ez mai napig megmaradt.
- Kitől, milyen keretek között tanultál?
- Miután eldöntöttem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, rá kellett jönni, hogy a heti egyszer rajzolás nagyon kevés az egyetemi felvételihez. Így felkerestem a budapesti rajziskolákat és előkészítőket, és egyszerre több helyre is jártam. Elsőre nem sikerült a felvételi, így lett egy plusz évem, amikor csak ezzel foglalkoztam. Egy ismerősöm ajánlott egy előkészítőt, ahol heti 24 órát töltöttünk rajzolással és szakmai felkészüléssel. Azóta a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen tanulok tervezőgrafikát.
- Mikor, hogyan és minek hatására alakult ki a mostani stílusod?
- Őszintén szólva nem emlékszem egy konkrét forduló pontra, inkább csak úgy szép lassan tisztultak le a figuráim, de az is érdekes, hogy ezt a stílust, csak ennél a munkámnál használom. Az egyetemi feladatoknál készülő illusztrációim is más jellegűek, és a grafikai terveim is.
- Honnan jött az ötlet, hogy piacosítsd a dolgaidat, miét pont így és miért pont ezeket?
- A falfestéssel először egy önkéntes program keretén belül ismerkedtem meg, ahová egy ismerősöm vitt el. Nagyon élveztem, hogy sokkal nagyobb felülettel lehet dolgozni, ami egyedül kicsit elszomorított, hogy hiába a sok lelkes és ötletes ember, mégis a már olyan jól ismert és kicsit elcsépelt figurákat festjük a falra.
Aztán kaptam egy önálló megrendelést, amiben teljes szabadságot kaptam, így nagy örömmel terveztem meg a teret a saját figuráimmal. Az árajánlat miatt kezdtem el nézelődni az interneten, hogy körülbelül milyen áron dolgoznak mások, hasonló munkákkal és meglepődve láttam, hogy nem nagyon dolgoznak saját figurákkal, inkább csak kiemelt mesejeleneteket festenek fel vetítő segítségével. Nagyon meglepődtem, hogy viszonylag egyedülálló itthon ez a típusú munkafolyamat.
A többi már csak azon múlt, hogy sok embernek megtetszett az, hogy amit készítek az személyesebb és egyedi, ezért a továbbiakban már csak ilyen jellegű megkereséseim voltak, amiket mind nagyon tudtam élvezni, hiszen mindig valami új történt. Az apró termékeim a bögrék és a zsebtükrök pedig kizárólag azért készültek, mert sokan voltak, akiknek nem volt lehetőségük falfestést rendelni, viszont valami kisebb és olcsóbb tárgyon szívesen hazavitték volna a figuráimat.
- Hogyan látod a magyar piacot, és az általános vizuális kultúrát?
- Annyira én még nem látok ebbe bele, mert még csak idén diplomáztam és eddig főleg a tanulással foglalkoztam. Sokan panaszkodnak arra, hogy a magyar társadalom nem elég nyitott, de én szerencsére eddig pont az ellenkezőjét tapasztaltam. Szerintem az igénnyel és az ízléssel semmi gond nincs, ami befolyásolja ezt, az a pénz. De szerintem az már a tervezőn múlik, hogy kevés pénzért is tud-e igényeset készíteni.
- Tervek a jövőre nézvést?
- Sok terv és álom van, de ahhoz még sok mindent kell tapasztalni és tanulni. Egyenlőre folytatni szeretném a mesterképzést, mellette dolgozni és újabb dolgokkal próbálkozni. A falfestésen kívül rajzórákat is tartok, amiket szeretnék majd szép lassan összevonni a vállalkozói tevékenységeimmel, de ezek egyenlőre inkább csak álmok…
Ha a Facebook oldalunkon egy üzenetben megírod nekünk 2012. július 13-ig a választ az alábbi két kérdésre, nyerhetsz egy bögrét a reKU-tól:
- Milyen állat a Super Hiró?
- Hány méhecske támadja a macit?
(Segítségért klikk a forrásban látható linkekre!)
Forrás: reKU a Facebook-on, reKU a Tumblr-en
KOMMENTEK