Az outfitek teljesen megfelelnek a mai trendnek (mellesleg a babák formája is), hogy a nők dereka valami szégyellnivaló, takarandó dolog vagy mittudomén, merthogy ezek a mell alatt megkötött ruhák, a hónaljig felvontatott bugyogónadrágok és a befelé rakott derekú szoknyák mind ezt sugallják, ezt eredményezik. Borzalmas! Az nem volna baj (sőt dicsérendő) hogy a műanyag szilikoncsoda nők másolatait megjelenítő Barbie helyett legyen egy alternatíva, pláne több, de ne egy arctalan rongybaba angolkóros lábakkal és felpuffadt hassal...

Szerintem az arcátalan, nem-túl-emberszerű babában az a jó, hogy nem is akar kifejezetten emberre hasonlítani, mint Barbie, tehát nem egy ideál a kislánynak, aki játszik vele, hanem egy játékszer. A gyerek pedig nem hülye, pontosan tudja, hogy egy ember nem így néz ki. (Barbie ebből a szempontból már meg tudja téveszteni.) Nem beszélve arról, hogy az "arctalan" arcot több reformpedagógiai irányzatban is támogatják, mivel a gyerek akármilyen érzelmet, mimikát elképzelhet rá, nem köti meg a fantáziáját a rávarrt bájmosoly.
A ruhák egyébként szerintem igényesek, szépek.

A fejük ezzel a varrással olyan mint egy pénisz.

Ugyan, miért nem lehet öltözetet írni outfit helyett?
Az arctalan babákat valóban preferálja néhány reformpedagógiai irányzat, amelyek nem mellesleg pontosan az arctalan, gondolkodni képtelen egyen-tömegembert igyekeznek kinevelni.
A valóban fejlesztő pedagógia igenis megkívánja a sematikusan jelzett, azaz háromszög alakban elhelyezett kontrasztelemeket alkalmazó arcot. Ez az ami valóban beindítja a képzeletet.
A babák persze nem alternatívái Barbienak: ugyanazt a hosszúvékony képet sugallják, igaz, hogy a női nemiség túlhangsúlyozása nélkül. Ezek a babák inkább amolyan fejlődésben lévő bakfisok, akik Tilda (http://www.etsy.com/search?includes[]=tags&q=tilda+doll) gyermekei lehetnének.