Az én időmben még úgy volt, hogy amikor elérkezett a hajvágás ideje, anyuka ráborított a fejemre a műanyag tálat - a réz habverő üstöt túl flancosnak találta a folyamathoz, hiába könyörögtem egy kis megértésért -, és klasszikus úton szépen körbe haladt a búra mentén egy ollóval. Az eredmény természetesen lenyűgöző volt.
Ennél csak az volt szebb, mikor óvodai fotózás előtt elvonszolt egy állami gyermek fodrászatba, ahol néha a fülembe, esetenként a szemem sarkába csippentve az ollóval, fantasztikus frizurákat varázsoltak rám az idősödő nénik, amelyeket gondos és alapos beszárítással tettek még emlékezetesebbé. A trauma nyomait mai napig viselem lelkemben.
Nem tudom, a nyolcvanas évek nyírási stílusa mennyivel lenne elviselhetőbb pofás, gyerekekre szabott környezetben, de felteszem, inkább a szórakoztató ülőkékre emlékeznék, mintsem a fodrász néni pacsuli szagára.
New Yorkban reményeink szerint nem a kegyetlen bánásmódot hivatott leplezni a gusztusos design, hanem az amúgy is magas szintű szolgáltatást helyezte barátságos, játékos környezetbe a Beehives and Buzzcuts szalon.
A ficánkolás megfékezésében nem vagyok biztos, hogy a játékok 100%-ig segítenek, de nem hiszem, hogy túl sok síró gyerek fordul meg az Andrea Manson által megálmodott színes-szagos szalonban. Vita itt maximum az esetenként elfoglalt, hőn áhított székek körül lehet, mert mi az, hogy valakit kopasztáshoz old school kisautóba és nem helikopterbe ültetnek?
Az árlistát megtekintve kiderül, hogy felnőtt frizura igazításra is lehetőség van, gondolom, a Hello Kitty-s és mackós szék ezt a célt szolgálhatja, bár lehet, én földhöz verném magam, ha nem a pacira ülhetnék...
Forrás: Beehives & Buzzouts
KOMMENTEK