A karácsonyi időszakban - ha máskor nem is - sok család elmegy egy hivatásos fotóshoz, jobb esetben egy hozzáértő baráthoz, és készíttet a kis családjáról egy fotósorozatot. Amit aztán sokféle formában fel lehet használni. Például elküldhetjük karácsonyi üdvözlőlapként a távolabbi rokonságnak, készíthetünk belőle naptárat a nagyiéknak, bögrét a dédiéknek, vagy egyszerűen csak berakjuk a fotóalbumba, és várjuk, hogy mikor mutogathatjuk meg a gyerekeknek vagy másoknak.

Nos, én amondó vagyok, hogy ha már fotó, ha már Karácsony, akkor ha lehet kerüljük a nyálas, rózsaszín cukrostakonnyal vastagon bevont megoldásokat. Merjünk mások lenni - mert minden család más -, merjünk humorizálni, merjük bevállalni, hogy családos embernek lenni egyszerre csodás, egyszerre fárasztó, vicces és idegtépő dolog. Arra gondoltam, hogy bemutatok néhányat azokból a karácsonyi kedvenc - nem, nem saját - fotóim közül, amik talán ihletet adhatnak másoknak is.

Az elsőt a Facebookon találtam és rögtön komoly lelki közösséget éreztem a szülőkkel. A képen látható família tutira ugyanúgy hajlamos a lököttségre - még a gyereknevelésben is -, mint én.

A karácsonyi készülődésben bizony nekem nem egyszer, nem kétszer eszembe jut, hogy hajdejólenne összekötözni a büdös kölköt, csak egy fél órára. A képen látható kisfiú szülei nyilván hasonlóan energiadús gyerekkel rendelkeznek, mert bár lájt formában - kétféle értelemben is -, de ők bizony lekötözték a gyereket.

Persze, erre még rádobhatunk egy lapáttal - egyszer egy évben miért is ne? - és megteremthetjük a valódi csendes éjt is. Egyszer végre beváltva a fenyegetést, hogy "Ha nem fogod be, fiam, én istenbizony beragasztom!".

Azért nem adnánk a büdöskölköket semmiért. Már csak azért sem, mert igencsak szeretjük őket, meg igencsak mókás lények, ami például akkor látszik remekül, mikor egy nagy bögre habos kakaót adunk a kezükbe. És ha kész a habszőrzet, már készülhet is a fotó - pikkpakk menni fog.

Más kérdés, hogy van olyan, amikor a fagyi visszanyal. Bár az is alapvetés, hogy a gyerek bármennyire is felemelő feladat, mégiscsak valamilyen szinten gúzsba köt. Itt meg égősorba, fordítva, mint a fentebbi esetekben.

De a gyerekek akkor is roppant mókásak tudnak lenni - akárcsak a felnőttek, amúgy -, amikor csak úgy gyerekként funkcionálnak. Még a dackorszakban is lehet humort találni - csak oda kell figyelni, viszont rögvest könnyebb elviselni is -, és az alábbi gyerekek szülei tutira meg is találták.

Persze, a családban sok az édes pillanat is, főleg ha elég nagy a szívünk. És elég nagy, igaz? Olyan nagy, hogy még a szemünk-fejünk elé is tarthatjuk. Például nyalókaként - milyen jól mutatna zöld fenyővel is -, egyenként, aztán lehet egybe dolgozni az egészet. (Ötletekért egyébként érdemes feltúrni a flickr-t, lesz egy pár...)

Személy szerint rosszul vagyok az alábbihoz hasonló beállított családi fotóktól - tudom, tudom, én vagyok a hülye -, de ez mégis tetszik. Mert ott van benne egy aprócska - na jó, nem is olyan aprócska - csavar. Belógatva.

Karácsonykor lássuk be, nem árt némi önkritikát gyakorolni. Akár családi szinten is. Ezen a fotón konkrétan fél órát röhögtem - ahol kütyümániákus a család, ott telitalálat!

De nemcsak a fenti módon küldhetünk olyan fotót rokonainknak, amelyen nem látszik az arcunk. Választhatjuk azt a megoldást is, hogy mindenféle hurkapálcára applikált, karácsonyi témájú papírkellékkel takargatjuk magunkat - legalább részben.

No persze, karácsonykor kiengedhetjük titkos vagy nem is annyira titkos énünket, és férjestül-feleségestül-gyerekestül szuperhős bőrbe bújhatunk! Ha aztán még valami történetet is tudunk a képek köré kanyarítani, az tényleg remek móka lehet - olyan, amit a rokonság is értékelni fog. Meg hát együtt tényleg szuperhősök vagyunk, nemde?

Hogy mennyire így van, hogy mennyire erős és hatékony tud lenni a családi összefogás, mennyire hősei tudunk lenni egymásnak, na az jelenik meg ezen a képen. Nem, a kivitelezés nem tetszik - mert az elég juj -, de az alapötlet nem rossz, biztos jobb minőségben is meg lehetne valósítani. Kiindulásnak nem rossz.

No, de nemcsak szuperhősök vagyunk mind, egytől-egyig, de sztárok is - legalábbis a magunk kis életében. Úgyhogy simán kreálhatunk egy lemezborítóhoz hasonló karácsonyi fotót is magunkról. Jó, ez egy pöttyet talán túl sötét, de pont ezért emlékeztet annyira egy együttes borítóképére.

És végül egy magyar család ötletes képe: ott van rajta a csillogás, a karácsony, a család is - tükörképként. Egy gömbdíszbe zárva a hangulatot, az örömet, az egymás iránti szeretetet.

Aztán óvatosan azokkal a saját fotómasinákkal (is) az ünnepek alatt!