Nem. Ez nem az a vakond. Ez a lény és tanulságos kis története egy német úr, bizonyos Werner Holzwarth fejéből pattant ki, amelyhez Wolf Erlbruch készített bájos grafikát. Ez első kiadás 1989-ben látott napvilágot, azóta a mesét 27 nyelvre fordították le. Jómagam Prágában találkoztam a könyvvel, amit még a boltban, néhány könnycsepp elmorzsolása mellett ki is olvastam. Mivel németül nem tudok, a cseh változatot vettem alapul a fordításhoz, amelyet most nagy szeretettel átnyújtok a Gyerekszoba kedves olvasóinak. A miértre nehéz válaszolni. Mindenesetre városi létemre én magam sokat tanultam a műből. Hátha más gyereknek is hasznára válik...
Mese a vakondról, aki tudni akarta, ki kakált a fejére

Egy reggel a vakond kidugta fejét odújából, hogy megnézze, feljött-e már a nap. Ekkor történt: valami furcsa, barna és kerek dolog, ami leginkább egy kolbászra emlékeztet, pont a vakond fejére pottyant.

Ez már aztán arcátlanság!" mérgelődött a vakond. "Ki kakált a fejemre?" kérdezte. De mivel erősen gyengén látó volt, senkit nem látott a környéken.

"Ez a te kakád?" kérdezte a galambot, aki épp arra szállt.

"Az enyém-e? Dehogyis! Én ilyet csinálok," válaszolta a galamb és placcs, pont a vakond orra elé toccsant valami fehér dolog, összefröcsögve annak jobb lábát

"Ez a te kakád?" kérdezte a lovat, aki nem messze a réten legelészett.

"Az enyém-e? Dehogyis! Én ilyet csinálok," válaszolta a ló és dimm-dömm, öt jókora lócitrom puffant a vakond mellett. A vakond le volt nyűgözve!

"Ez a te kakád?" kérdezte a nyulat. "Az enyém-e? Dehogyis!

"Én ilyet csinálok!" válaszolta a nyúl és ratatata, 50 apró nyúl bogyó sortüze zúdult a vakondra. A vakond villám gyorsan fedezékbe ugrott.

"Ez a te kakád?" kérdezte a kecskét, aki álmodozón lézengett a közelben.

"Az enyém-e? Dehogyis!" válaszolta a kecske. "Én ilyet csinálok" és kipp-kopp, a földön szétgurult egy maréknyi golyócska. Úgy néztek ki, mint a bon-bonok. A vakond érdeklődve nézegette őket.

"Ez a te kakád?" kérdezte a tehenet, aki nem messze csendesen kérődzött.

"Az enyém-e? Dehogyis! Én ilyet csinálok!" válaszolta a tehén és baingg, már a földön is volt egy hatalmas, barnás-zöld tehénlepény. A vakond megkönnyebbülten sóhajtott fel, hogy nem egy tehén csinált a fejére.

"Ez a te kakád?" kérdezte a disznót.

"Az enyém-e? Dehogyis!" válaszolta a disznó és trotty, már landolt is a fűben a puha, barnás halom. A vakond azonnal befogta az orrát.

"Ez a ti...?" kezdte volna szokásos mondókáját a vakond, de ahogy közelebb ért, látta, hogy két kövér döglégy üldögél előtte, mohón lakmározva valamit. "Végre valaki, aki segíthet nekem!" örvendezett a vakond és már kérdezte is buzgón: "Nem tudjátok, kié ez a kaka?"

"A mintából megtudhatjuk" zümmögték a legyek, majd hamarosan hozzátették: " Nem kétséges, a KUTYA volt."

A vakond hát végre megtudta, ki csinált a fejére:

BARYK, a vérengző eb.

A vakond fürgén elmászott Baryk óljához...és putty, már landolt is Baryk homlokán az apró, fekete kolbászka.

A vakond végül boldogan, nyugodt szívvel mászhatott vissza odújába.

Forrás: Krupi blog

KOMMENTEK