Milyen rég volt, hogy a Gyerekszoba hasábjain utoljára Barbie babákat mutattam, lehetőleg mindig a legabszurdabb módon, a Die Barbie Die mozgalom híveként. Lehet, hogy gyerekkori trauma - tuti a bátyám az oka -, az is lehet, hogy csak felnőttként csípődött be a lányaim születése után, hogy nem bírom a rózsaszín tökéletes nőt, akit Barbie képvisel. Vagy csak simán az van, hogy az én lelkemnek túl sok az a rózsaszín, amit Barbie-tól kapunk az arcunkba.

Az az egy biztos, hogy a Mattel Barbie éttermén hanyatt vágtam magam, oly mértékű pink dózist kaptam a képekből. A kis tüllszoknyás székeknél kicsit kirázott a hideg, de az összhatás mégiscsak attól lett hátborzongató számomra, hogy mindenütt Barbie arcok lógnak a falon. Hol egész épületnyi nagyságban, hol meg sok kis portré formájában.

Az az egy nem világos, hogy a pincérnők miért mind barna hajúak? Ha én terveztem volna, minimum mindegyiken szőke paróka lenne.

Forrás: Telegraph