Sok szülő panaszkodik amiatt, hogy a gyerek semmit sem hajlandó otthon segíteni, részt venni a házi munkában. Pedig úgy 2-3 év körül minden kölök örömmel, játéknak tekintve veti bele magát a mosogatásba, porszívózásba, takarításba. Csak ugye sokszor még béna, lassú, és esetleg nem is kifogástalan, amit csinál, bár azt nagyon lelkesen teszi. Ilyenkor szokott az lenni, hogy anya-apa kiveszi a kicsi kezéből a porszívót, a seprűt, a rongyot, a szivacsot, hogy „Hagyd, majd én ezt megcsinálom”.
Persze, hogy ettől leforrázva érzi magát a szerencsétlen poronty, és egyre kevésbé lesz kedve ezzel játszani, főleg akkor, ha a szülők felszólítására kell ezt tennie, nem önszántából. És máris kialakult egy elég ördögi kör, mert ilyenkor tegye fel az a kezét, aki nem érez enyhe, de annál kitartóbb indíttatást arra, hogy leszármazottját habzó szájjal zavarja el rendet csinálni.
Pedig biztos, hogy lehet ezt másképpen is. Pl. azzal, ha hagyjuk, hogy a játék játék maradjon. Ha nem vesszük ki a kezéből a rongyot, a szivacsot, csak azért, mert lassúbb és bénább, mint mi. Ha nem javítjuk ki állandóan azt, amit megcsinált, csak azért, mert nem olyan, mintha mi magunk takarítottuk volna le. És ha nagyon megdicsérjük azért, mert mondjuk, tudatosan odajön és segít nekünk.
No meg, egy-két játékos takarítószerszám is a segítségünkre lehet. Például ez a mosogatókefe, amivel nemcsak az edényekre odatapadt zsírt lehet igen nagy hatékonysággal letakarítani, de még a páörgélek melléktermékét, a buborékokat is remekül lehet fújdolgálni. És máris nemcsak pancsjáték a mosogatás, de még szappanbuborékfújás is, ami csak úgy, magáért szóló gyönyörűség.
Forrás: WorldWideFred.com
KOMMENTEK