Kisiskoláskoromban apám minden reggel készített szendvicset nekünk, hogy délelőtt éhen ne haljunk. Akkoriban sima papírszalvétába csomagolta, ami olykor kellemetlen módon beleragadt a vajba, zsírba, rántottába, uborkába, miegyébbe, kvázi ehetetlenné téve ezzel a jó szívvel…
KOMMENTEK