Akárhányszor megpillantok egy mózeskosarat, nosztalgikus hangulatom támad. Fene érti, miért, mi ugyanis – bár kaptunk az első gyerkőc születésénél egyet – összesen egyetlen alkalommal használtuk. Akkor, amikor az első levegőztetésre az egyébként üresen is dögnehéz mózesben cepeltük fel a dedet hites urammal a Gellért-hegyre. Soha többé. Néhány száz méter után már minden látszott rajtam, csak a nosztalgia nem, úgyhogy úgy döntöttem, ebből nem csinálunk egyelőre olimpiai számot.
Ez a mózes viszont, a Gertie and Me-től csodaszép. Puritán és tiszta, tradicionális és mégis modern, jó ránézni, szinte érzi az ember a babaillatot. Talán a lányaimnak egyszer tizen- vagy huszonsok év múlva megveszem. Hátha ők nem akarnak majd vele hegyet mászni.
Forrás: gertie and me
KOMMENTEK