Lassan ébredezik nyári Csipkerózsika álmából a (gyerek)könyvpiac: itt az október, közeledik a karácsony, szép sorban beköszönnek az új kiadványok, amelyeket felvéshetünk a listánkra. Ha kibírjuk addig, hiszen egy kisgyerek annyi mesét hallgat, hogy sok-sok könyvre van szükségünk – ha nem a könyvtárból, néha a boltból is. Szemezgetek kedvenceimből a frissen megjelentek közül, megint kicsiknek és megint képeskönyvek.
Jean-Philippe Arrou-Vignod: Liza és Micsoda, Liza és Micsoda karácsonya, Vivandra, 2009. 1575 Ft
A Vivandra könyvkiadótól rég nem láttunk új kiadványt, de ők megbízhatóan valami minőségi, külföldi, számunkra újító könyvvel állnak elő – mint amilyen az Amikor életemben először megszülettem, mely igazi megható és szép és nem giccses és nem átlagos könyv terheseknek és kisgyerekeseknek. Vagy éppen a Kakikönyv, Halálkönyv, Nebánts könyv és Szerelemkönyv, amelyekből mindent megtudunk színes karneváli kavalkádban az élet legfontosabb dolgairól, no meg arról, hogy sok igazság van, és még több nézőpont.
Új sorozatuk a legkisebbeknek szól, kétéves kortól már biztosan bevethető: Liza és Micsoda, valamint Liza és Micsoda karácsonya. Liza egy borzas kislány, meglehetősen szeszélyes természettel, aki a szülinapját nem egy rózsaszín felhőn ülve, hanem bosszankodva tölti, mint legtöbbünk, és ezért majd elakad a szava a mocorgó ajándék láttán. A kutya hosszas fejtörés után a Micsoda nevet kapja, majd együtt készülnek a karácsonyra, rengeteg a tennivaló, igyekezetük aranyosan humorizál a karácsony körüli cécón. A rajzok pedig firkaszerűek, de édesek, ne ijedjünk meg a kevés színtől, nekem például már kicsiként is bejött az ilyesmi. Amennyire formabontó, annyira kedves a két könyv, ha még elfér a polcon a Boribonok és társaik mellett, tegyük oda – de ha nem vesszük meg, akkor sem hagytuk ki az évszázad könyvét, egy könyvtárlátogatást viszont mindenképp megér!
Rieko Nakagawa, Yuriko Yamawaki: Guri és Gura, Ceruza Kiadó, 2009. 1890 Ft
Ha már a Boribonnál tartunk, a Ceruza is kirukkolt a Kippkoppok után valami újjal. Guri és Gura Japánban jól ismert egérkék. Cserébe a japán sikerekért, most Marék Veronika nevével - ő írta a magyar szöveget - árulják a fura, néha versben beszélő kis egereket. A két jóbarát élelmet gyűjteni indul, amikor is egy óriási tojásra akadnak. Úgy döntenek, piskótát sütnek belőle, de nagyon nagyot. Csak hogyan vigyék haza? Nem spoilerezek, tessék elolvasni, a két kisegér tényleg nagyon jó - ahogy a szöveg is -, a sütés-főzés pedig a legtöbb gyereket érdekli. Nincs dráma, nincs nagy konfliktus, van viszont keleties lassúság és béke.
Finy Petra, Holló Anna: Gréta garbója, Naphegy, 2009. 2800 Ft
Egy éve várom, hogy megjelenjen a Gréta garbója, Finy Petra gyerekverses kötete a Naphegynél, és most végre hazavihettem. Nem csalódtam, szerintem nagyon jók, egész kicsit közel mennek a giccshez, de nem lépnek bele - ez a veszély mindig fennáll, ha a nagyon apróban akarjuk tükröztetni a személyes igazságot. A félrehallások pedig olyan konzekvensen vannak jelen, hogy teljesen világos, hogy itt nem csupán a gyerek világban való tájékozatlansága, vicces gyerekszáj, naiv gyerekszem játszik, hanem ez itt a versek világszemlélete, világgörbítő perspektívája, ahonnan újrafelfedezni akar(unk) - jelen esetben egy rakás gyerekkel karöltve, de azért elég önállóan.
Nagyon jól bele lehet bújni ezekbe a versekbe, bár engem nem ütnek úgy szíven, mint mondjuk Tandori mackós verseiből egy-egy magányosabb, és nem is annyira erőszakosan (de jól) vicces, mint sok más költő verse, de ebben a hétköznapokból kinézegetős hangulatban nagyon ott van. Az illusztrációt is szeretem - Holló Anna -, mert szép és finom, ironikus, épp, mint a versek. Néha picit ijesztő, de a gyerekeknek szerintem az a jó. És változatos. A papír is, meg az egész könyv szép, és jó kézbe venni, csak sajnos, nagyon pici betűvel van nyomva. Persze nyilván az ovisoknak felolvassák, de egy esti lámpa fényénél ez már nekem is kicsi - egyébként meg nem ovisoknak, hanem ovisokról szólnak a versek, legalább annyira felnőtteknek is.
Finy Petra, Levente Tani: Ovi-ügy, Pagony, 2009. 1690 Ft
Finy Petra nagy üzemben dolgozik, másik könyve, a Tesó-ügy folytatása, az Ovi-ügy is a múlt héten jött ki. Az első nyomában, a gyerek korának megfelelő második hatalmas trauma az ovi. Ugye nem elég, hogy az anyja mellől kitúrja egy kistesó, de még elcsapják idegenbe is… Na ezzel tényleg kell kezdeni valamit.
A sorozat második kötetében kevesebb a nyelvi poén, de több a vicces helyzet, amit a nagyobbra nőtt Emma és kis pajtásai állítanak elő. A szöveg többnyire attól komikus, hogy egy gyerek számára egészen más evidens, mint egy felnőtt számára. Például hogy egy szőrös pók is lehet kedvenc állat, nem csak egy cuki katica. Aztán problémafeloldó könyvhez illően, körbejárjuk az adekvát nehéz kérdéseket is a témában: miért nincs ott anya, mit csinál az óvónéni és miért is kell ezt az idegent szeretni, mit jelentenek az új ovis szavak - például dadus -, miért nem lehetsz te is a mamával, mint a kistesó?
A válaszok természetesen azt hangsúlyozzák, hogy mi minden jó van az oviban - az óvoda mindennapjait meséli el Emma a többi ovisnak, és ez az én-mese nagyon fontos a gyerekeknek. A könyv stiláris szintje és látásmódja persze irodalmibb és dúsabb, mint egy hároméves beszéde, mégis hitelesen imitálja a gyermeki nézőpontot és hangot, jó helyen vannak a hangsúlyok, a kicsit csavart meglátások, és jól vannak összeválogatva a fontos események, helyzetek. Ezért a hallgató - például az én hároméves lányom - teljesen azonosul a beszélővel, Emmával, úgy érzi magát, mintha egy igazi másik három-négyévessel tárgyalnák ki a dolgokat, és egy igazi Emma életének a részese lennének. Várjuk a folytatást, a Doki-ügyet.
May Szilvia, Pikler Éva: Imbusz mester és a szemüveges autó, Pagony, 2009. 1990 Ft
Bár Emma kalandjai bőven jók egy kisfiúnak is, de nem állt le az igazi fiús sorozat sem a Pagonynál: megjelent az Imbusz mester második kötete, az Imbusz mester és a szemüveges autó. Rakoncátlan kutyagyerekünk, Pudlimász már teljesen kikészítette kavarásával és rohanásával Imbus mestert, aki iskolába iratja. Csakhogy az iskolában nem a tananyag a lényeg, hanem hogy hogyan kínozza három tagú kutyaklikk a többi kutyagyereket, a rövidlátó tanító néni tehetetlenségével kísérve. Ugye ismerős?
A hat év körüli olvasóközönség valószínűleg bele tudja élni magát… Csakhogy ez mese, és itt akció van és szuper megoldások, ahol az okos megleckézteti a gonoszt, a tanító néni megtáltosodhat, és Imbusz mindenkinek megcsinálja azt az autót, amivel kihozza magából a legjobbat – azt, mi benne rejlik. Az illusztrációk pedig tökéletesek, a színek, a formák, a kiemelt részletek, minden a helyén, tényleg többé teszik az amúgy is jól megírt – gyors, de okos – történetet.
Ursula Jones, Sarah Gibb: A királykisasszony, akinek nem volt birodalma, Manó Könyvek, 2009. 2290 Ft
A végére a kedvencemet hagytam, mely a Líránál, a Manó könyvek közt - a kiadó eddigi darabjaitól egyébként teljesen elütően - jelent meg. Előre szólok, elfogult vagyok, és nem akarom azt állítani, hogy a többi felsorolt könyv nem ilyen jó. Épp ilyen jók, vagy még jobbak is. Csak nekem ez a kedvencem. A királykisasszony, akinek nem volt birodalma.
Már a cím is felcsigáz, vannak itt áthallások rögtön. Ez a könyv ugyanis nem megmondja, hogy mindenki királykisasszony, hanem csak épp egyértelmű a mesét olvasva. És az is, hogy az bizony nem könnyű, mert ma már nem elég szépen mosolyogni. A királykisasszony szép persze és nincs birodalma, ezért vándorol, keresi a királyfit - és nem fordítva -, de a királyfiknak vagy a királynék parancsolnak, vagy veszekednek, vagy észre sem veszik, vagy csak a versengés tárgyát látják. Ott van viszont az udvari bolond, aki ugye okos és szellemes, bár ezt szerencsére csak tudjuk, nem mond semmit, csak amit kell, miszerint én a tied, te az enyém stb. Kár, hogy tetszik neki ez a vándorlósdi, és a gyerekekről eltereli a figyelmet. Mit tehet a királykisasszony, vándorol és vágyakozik a birodalma után.
Aztán jönnek a gyerekek, nagy a vidámság és valahogy mindenki elfér az ekhós kocsin, ezen a jobb híján tökéletes birodalmon. Mindez egy gyönyörű - igen, giccses - nagyalakú könyvben, kecses árnyképekkel, néha egy-egy színes képpel, de akkor is uralkodik a fehér, fekete, vörös, csillogó ezüstös betétekkel és címlappal. Nem is tudom, hogy ki itt a célközönség: a kislányok vagy a meseolvasó anyukák.
Maradjatok velünk, mert folytatás következik: jön a Csoda és Kósza körül a Föld és az új Micimackó a kicsit nagyobbaknak, és a kicsik is sorra fognak még kerülni karácsony előtt.
KOMMENTEK