Nagyon régóta varrok. Egész kicsi koromban béna Barbapapa alakú babákat készítettem, akik egy berendezett szekrényrészben laktak, lógott a szemük, biztos aranyosak voltak. Aztán újrahasznosítottam egy csomó kiselejtezett ágyneműt és pizsamákat varrtam belőlük. Persze szabásmintám nem volt, ahhoz most se értek. Én büszkén hordtam a mindenhol szorító ruhadarabokat, anyukám meg jókat derült rajtam. A tervezési fázis abból állt, hogy fél szemmel hunyorítva saccperkábé alapon belevágtam mindenbe, amiben fantáziát láttam. Na, ezt a részt szerettem volna most elkerülni.
Isteni mázli, hogy anyukám megint jelen volt a projekt legelején és rábeszélt, hogy az összeállított vázat mérjük le és ne a PVC huzatot. Mint ahogy az 1. részben említettem, iszonyúan el van mérve az egész konstrukció, ha arra alapozok, akkor pizsama-szindrómás kisházat készítettem volna.
Mindent kimostam, kivasaltam, kiszabtam, összemértem. Nem mertem volna úgy belevágni egyik anyagba se, hogy nem vagyok 100%-ig biztos benne, hogy passzolnak. Ezért újra összeraktam a vázat...
...és a kiszabott részeket "nagyvonalakban" elhelyeztem rajta. Mindent jó pár centivel nagyobbra hagytam...
... jó lesz ez. Most már kivághatom az ablakokat, az ajtót, jöhetnek a virágok is. Ideje belehúznom, mert a héten alig haladtam valamit. Szerencsére jövő héten segítséget is kapok anyukám személyében, remélem a munka hevében semmiféle pizsama-ügyről nem esik majd szó.
KOMMENTEK