Gyerekszoba

A környezet, ami születésünktől körbevesz bennünket, nagyban befolyásolja, milyen lesz az ízlésünk, mi magunk milyenné válunk.

KOMMENTEK

CÍMKÉK

Újra a narancssárga csík

2008.12.02. 14:00 Lakótárs

Kérem a tisztelt olvasókat, nézzék el nekem, hogy első vendégposztom egy kicsit hosszúra és körülményesre sikeredett. Egyetlen mentségem, hogy ezúttal nem annyira egy dekorációs ötletet szeretnék bemutatni, mint inkább egy megvalósítási folyamatot: néhány példát, hogy mire érdemes figyelni egy, a gyermek életterét esetleg évekre alapvetően befolyásoló dekoráció kialakítása közben.

A kiindulópont a következő volt: adott egy 12 hónapos leánygyermek, egy szabálytalan alakú, ötszögletű szoba, a gyerek méreteihez képest elég nagy (270 centiméteres) belmagassággal. A szobából három ajtó nyílik és egy hatalmas, kétszárnyú ablak, amin át csak úgy dől be a fény. Van viszont két nagy, egybefüggő falfelület, így a szoba meghatározó eleme a sok fény és a hatalmas, üres, fehér falfelületek. Ezt kellett oldani és valamilyen módon barátságossá, meghitté tenni, oly módon, hogy a tér mégse váljon szűkössé.

A berendezés meghatározó elemei a nyers, csak lenolajjal kezelt fenyőfa bútorok voltak - egykor még nem ismertük a kifejezetten "gyerekbarát" Balakryl festékcsaládot. Ehhez társult két Ikea-termék, a vidám, színes Hedda függöny, és az ajándékba kapott Trofast tárolórendszer. Illetve kulcsfontosságú volt még a pelenkázó fölött pompázó narancsos-vöröses árnyalatú Paul Klee-repró, gyermekünk művészettörténeti képzésének első lépcsőfoka. Mindezek nagyjából meghatározták a majdani csík színét: egyértelmű volt, hogy a függöny mintája, a tároló fiókjainak vidám foltjai és a poszter színvilága között csakis egy narancssárga csík teremthet összhangot.

A végső lökést pont a Gyerekszoba-blog adta meg, egy korábbi csíkosszoba-posztjával. Elbűvölve bámultam a jobbnál-jobb megoldásokat, a narancssárga sávoshoz érve pedig megérett bennem az elhatározás: márpedig ezt kíméletlenül ellopom.

És hogy miért pont vízszintes csík? Mert ez segít hozzá, hogy vizuális kompromisszum szülessen a szülők és a gyerek eltérő nézőpont-magassága között. Mi kb. 165-170 centiről nézzük ugyanazt a teret, amit a gyerek általában - ülve-mászva - 50 centiről. Neki a narancs csík magassága környékén lényegében véget ér felfelé a szoba, így a csík abban segíti, hogy ne érezze magát egy nagy hodályban.

A csík magasságát alapvetően a korábban felhelyezett képek magassága határozta meg. Azaz a csík alja, némi nagyvonalúsággal a képkeretek alsó széléhez igazodik. A képek felhelyezését pedig az határozta meg, hogy lakótársammal 1-2 centi eltéréssel azonos magasságúak vagyunk. A képek alja, a teljesebb befogadás és a maximális műélvezet érdekében szemmagasságnál valamivel lejjebb, kb. állmagasságban van, ahogy azt a legelemibb kiállítás-rendezési alapelvek megkövetelik. Fontos kritérium, hogy egy lakásban a különböző méretű képek általában akkor néznek ki normálisan, ha az aljuk nagyjából egy vonalban van.

A csík vastagsága hasraütés. Nagyjából meg kellett határozni, hogy ehhez a belmagassághoz milyen vastag csík illeszkedik, ami sem a képeket, sem a szobát nem nyomja agyon. Így jött ki ez a kb. harminc centi széles csík.

A kivitelezés módszere egyébként pofonegyszerű. A kiméréshez nem kell más, csak egy gombolyag spárga. Egy kétméteres darab aljára a lábfej-átmérőnknél valamivel nagyobb hurkot kötünk, a megfelelő magasságba két csomót bogozunk és a hurokba lépve, a madzagdarabot függőlegesen a falra feszítve, a csomók alapján könnyedén kimérhetjük csíkunkat. Első körben a falra vízszintesen felragszalagozott, kifeszített spárgával jelöljük ki a csíkot, majd a spárga mentén feltesszük a festőszalagot. A mi esetünkben nem kis nehézséget okozott, hogy fűrészporos tapétára kellett dolgozni. Azt ajánlom, hogy aki eleve csíkos gyerekszobát szeretne, inkább normál papírtapétára fessen, mert a fűrészpor apró kidudorodásait szinte lehetetlen leragasztani, ezért a festék könnyen beszivárog, egyenetlenné téve a csík szélét. A közeli képen jól látszik ez a kis műhiba.

Ezek után jöhet a festés. Nem kis bátorságról téve tanúbizonyságot, egy új és általam eddig nem ismert festéket próbáltam ki, a Trilak Decor beltéri falfestéket. A festék fényesen bevált, nem elég, hogy egy rétegben is tökéletesen fed, nem csöpög, nem kell hígítani, pontosan azt az árnyalatot kaptam, mint amire számítottam. Nagyon gyorsan (2 óra alatt) szárad, de mindennek tetejébe még illatosított is, és az a kevés narancsillat is gyorsan elpárolog, tehát egy reggeli festés után este már az ágyában alhat a gyermek.

Még néhány szó a második, vékony csíkról. Tulajdonképpen a vastag narancs sáv is tökéletesen elég lett volna. Így utólag az a benyomásom, hogy a bordó vonal kissé túlbonyolítja a dekorációt, de egy kicsit klasszicizálja a narancssárga csík op-artos modernizmusát. Többen megkérdezték, hogy miért alulra került a vékony vonal. Ha felülre került volna, egyrészt vizuálisan túlságosan lezárta volna a szobát, ám így egy kicsit "megnyitja" felfelé. Másrészt csak így lehetett értelmesen megoldani a képkeretek körülfestését. Ha a vékony csík felül lenne, akkor két verzió lehetséges: a) nem fut át a narancs csíkon, úgy keretezi a képeket, akkor viszont vizuálisan szétesik a vékony és a vastag csík viszonya, a vékony csík meg amolyan várfalmellvéd-szerű benyomást keltett volna; b) átfut a narancs csíkon, akkor viszont alulról keretezte volna a képeket, amivel azok teljesen kiszakadtak volna a szoba teréből. A jelenlegi megoldással a bordó csík egy kicsit "lejjebb húzza" a képeket.

Már csak egy kérdés marad hátra: miért pont ekkora a vékony és a vastag csík távolsága? Nos, a válasz meglehetősen prózai: a távolságot a festőszalag vastasága határozta meg, így elég volt egyszer feltenni, ami jelentősen megrövidítette a festésidőt.

Mint látható, a narancs csík a képek alatt "paszpartuként" kiszélesedik, a vékony csík pedig körbefutja azokat. E megoldás ellen szólhat, hogy túlságosan meghatározza a képek helyét, kevés lehetőséget hagy a későbbi variálásra. Új képeket elég nehéz beleilleszteni a "rendszerbe", képcseréknél pedig ügyelni kell arra, hogy az új közel azonos méretű legyen a régivel - és persze a színvilág sem mindegy. Egy-két éven belül viszont a gyermek elég markánsan meg tudja már határozni a szobájára vonatkozó igényeit - ha máshogy nem, hát néhány hatásos zsírkréta-graffitivel -, akkor meg amúgy is újra kell festeni majd az egészet.

Egy gyerekszoba dekorációja az én felfogásomban végtelenbe nyúló folyamat. Időről időre alkalmazkodnia és idomulnia kell a gyermek folyvást változó igényeihez. Ez a dekoráció is félkész, bármilyen lezártnak tűnjön is. A következő lépésben azt a borzasztó bádog lámpaernyőt kell majd lecserélni, és hamarosan megérik az idő az ajtók újramázolására is. Ezekre még nincs megfejtés, de az ajtók majdani színére örömmel várok javaslatokat. És persze szívesen látom a véleményeteket is.

Hommelette blog

3 komment

Címkék: gyerek fal idea gyerekszoba sk dekor

A bejegyzés trackback címe:

https://gyermekszoba.blog.hu/api/trackback/id/tr24798793

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Andi · http://www.krane.blogol.hu 2008.12.02. 16:53:24

Nos ennek alapján azt hiszem megtaláltam a leendő nappali tökéletes mintáját. Egyszerűen beleszerettem! Lehet hogy nem pont ez a szín, de régóta keresek valami olyat ami nem kihívó, de még is kiemeli a kiegészítőket.

anyjafia 2008.12.03. 14:50:55

Gratulálok a gyerekszobához és az íráshoz is, mindkettő élvezetes! Nagyon kellemes színeket használtál, és a kivitelezés is minőségi, szép. A fűrészporos tapéta már csak ilyen, de ezen egy cseppet se bánkódj, kicsit olyan rusztikus hatása van a vonalnak, mintha tépve lenne a durvább papír, szerintem jó! Az ajtó színe is jól illik, jó, hogy megtörtétek, és nem az a steril fehér, a Tesóm festő, de ő még akkor is tör egy picit a fehér festék színén, ha hófehéret kérnek, egy csöpp hideg vagy meleg szín csodát tesz, persze a többi szín függvényében. De látom, hogy itt nem fehér volt a koncepció, csak dícsérlek, hogy egy profi veszett el Benned:-)
Amit én máshogyan csináltam volna, az egyetlen dolog: én vittem volna a csíkot az ajtón is, ha jól rémlik, az eredeti szobában is úgy volt, de mérget nem vennék. Szóval én vinném az ajtóra is.
Hamarosan mi is átalakítunk, nekem most szerelmem a fehér szín, minden helyiségben egy kontrasztos színnel megdobva: a gyerekszobába fehéret álmodtam vörössel, vagy esetleg mohazölddel, na meg némi színes kiegészítővel (türkiz, narancs, okker-mondjuk én fiús anya vagyok, de a színek kellenek a férfiaknak is).
Beleolvastam a blogodba, élvezetesen és ötletesen írsz, felveszlek a napi szórakozásomba, úgysem tévézünk.
A gyerekszoba tuningolását én is egy folyton élvezhető szórakozásnak gondolom, változik minden, jó reagálni a megújuló igényekre.
Kívánom, hogy mindig megleld mindenben az örömöt, mint ahogy az most is történt! Sok sikert az alkotáshoz, sok örömöt méhetek gyümölcséhez: Mariann

Lakótárs · http://hommelette.blogspot.com 2008.12.03. 21:53:09

Nagyon szépen köszönjük a dicséreteket és jókívánságokat, megtisztelőek. Az igazság kedvéért el kell áruljam - utaltam rá a posztban is -, hogy az ajtókat/ablakokat most nem mázoltuk, mert akkor napokra el kellett volna költöztetni a gyermeket, és az időjárás sem kedvezett egy hosszas hőlégfúvózás-csiszolás-beeresztés-mázolás projektnek. Úgyhogy az legközelebbre marad.

A csík az ajtókon: igen, az eredeti mintán átfutott az ajtón. Nem tudom, szerintem itt agyonnyomná a szobát, de a mázolásig van még idő gondolkodni. Abban tökéletesen egyetértek, hogy nem szabad a fal árnyalatára festeni.
süti beállítások módosítása