Egy újszülött esetében a fürdetés nemhogy két, inkább négykezes feladat. Ha mákunk van, és a gyerek imádja a vizet, akkor is. Ha meg nincs, akkor annál inkább. Mert a fürdetőkenőcstől úgy csúszik a kicsi, mint egy angolna, s ha mellé még teletorokból visít is, kézzel-lábbal tiltakozva, ember legyen a talpán, aki úgy meg tudja tartani, hogy még véletlenül sem lesz vizes az a fránya köldökcsonk. Meg amúgy is vacak káddal-vízzel bíbelődni, majd hajolgatni derékfájásig.
A PUJ babafürdető viszont olyan megoldást kíván, ami félkezes hadműveletté teszi az egész hercehurcát. A fürdetőlap, amely síkban tárolható, könnyedén összehajtogatható a kívánt formára, majd simán a mosdóba tehető. Ebbe teszed a gyereket, aki így összekucorodva fürödhet, mint a mama hasában. Nem kell fogni, tartani, nem csúszkálhat benne, és attól sem kell félned, hogy vizes lesz a köldökcsonk. Utána meg ismét egy mozdulattal elteheted, és viheted öltöztetni a csöppséget.
KOMMENTEK